belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Bölcsföldi András

Az első húsvét

Szemeit a két fa metszéspontjára szegezte

...talpa ütemes dobbanására a por fel-felcsapódott, állandó felhőt képezve térde és combja közé, mely csak egy pillanatra keletkezett és néhány perc alatt már vissza is állt a nyugalom, a porszemek újra egymáshoz tapadtak a legközelebbi járókelőig. Ez persze neki nem jutott eszébe. Izzadt testére rátapadt az ing, könyökét mindig előre helyezve haladt előre. Minden izom megfeszült rajta, s a hosszú út során nemhogy elfáradt volna, hanem inkább mindig új és új tartalékcsomagok robbantak benne, frissítve ezzel erejét, vérét és lelkét. A tüdeje gyorsan járt a belélegzett levegő hatására, mely meleg volt, s a néhány szem portól időnként mélyeket köhögött. Pontosan ő sem tudta meghatározni, hogy merre tart, mi a célja, mi a centruma ennek a rohanásnak, csak azt érezte, hogy valami viszi, hajtja előre, mint egy motor, mintha egy belső szél járná át teste minden pórusát, tovalibbentve benne újra és újra ezt az erőt, mint tollpihét a könnyű szellő. Egyenletes ütemben futott, időnként a távolba nézett összehúzott szemekkel, mintha egyetlen konkrét, máshol nem található tárgyat keresne.

És akkor megtalálta.

A pusztaság közepén egyszerű fából ácsolt üres kereszt állt. A vízszintes szárán két szög bele is volt verve a fába. Mikor először megpillantotta, nem tudta pontosan eldönteni, hogy mi látszik ott, messze a forróságban. De akkor már érezte, hogy oda kell mennie, ez a célja, ez a végpont, futásának értelme. Mikor odaért először nem merte megérinteni a föléje magasodó faóriást, mely most mint két ölelő kar terjesztette ki magát a feje fölé.

Döbbenten állt előtte, lihegve, kicsit meggörnyedve a fáradtságtól, kezeit tehetetlenül maga előtt lógatva. Aztán fokozatosan előredőlve indult el lassan, rogyadozó lábakkal, szemeit szüntelenül a két fa metszéspontjára szegezve. A kereszt körül árnyék és fény váltották egymást, néha erősen szemébe vakított a napfény, aztán mikor az árnyék arcára vetődött, vörös s sárga karikák vibráltak szeme előtt Ilyenkor kénytelen volt lecsukni szemét, de belül ugyanúgy előjöttek ezek a furcsa körök. Lassan s észrevétlenül meg is érintette a keresztet, ujját végighúzva a fa közepén, körözött tovább. Még mindig nem értette egészen, hogy mi történik. De a nap ahogyan mind gyorsabban vetette sugarait a hegy mögé, benne egyre nagyobb világosság támadt. Mintha belül is izzadt volna, a gerincén folyna le a víz. De ez, miként a nyári eső, úgy érezte, megtisztíthatja belülről is. S akkor izzadtan, mocskosan, fáradt, beesett szemekkel megértette.

Megállt, s két kézzel a fának dőlve tartotta magát, még mindig kicsit lihegve. Lehajtott fejét sokáig úgy tartotta, majd nagyon lassan felemelte tekintetét. A kereszt függőleges ágán végigcsúsztatva szemeit nézett fel a kék égre. Már nem volt olyan vakító, mint a nap delelőjén, neki mégis olyan hatalmas és tiszta, mint amilyen Isten dicsősége lehet. S ekkor ujjait a kereszthez szorítva, fájdalmaktól terhesen kimondta: „Nekem kellene ezen a kereszten függnöm!" Újra és újra lebicsaklott a feje, mint egy bábunak, majd nehezen, de újra és újra felemelte. Teljesen átérezte saját terhét. Mintha belülről kalapáccsal verték volna a mellét. „Nekem kéne ott függnöm!" - rázkódott bele újra a sírásba. De a bevert szögek egyértelműen jelezték, hogy ott már valakit egyszer keresztre feszítettek. „Nekem kellene ott függnöm, hiszen én vagyok a bűnös, és nem engem vertek a fához vastag szegekkel. Olyan embert kínoztak halálra, aki nem érdemelte meg. Helyettem halt meg. Pedig nem érdemelte meg." S annak ellenére, hogy ez a tudat fájdalommal és igazságtalanság-érzettel töltötte el a lelkét, amit alig bírt elviselni, mégis egyfajta nyugalmat, belső békességet adott.

Egyre inkább azt kezdte érezni, hogy ez az a szeretet, amit ő mindig is ünnepelt a karácsonyban. Érteni kezdte, hogy valóban nem az ajándékok, a gyertya fénye teszi ezt a téli napot ünneppé. S felfogta a nagypénteket is. Megértette, hogy bármilyen ellentmondásosnak tűnt az, hogy ő a bűnös, s mégis egy igaz ember halt meg, érezte azt, hogy itt nem emberi mértékkel mérnek. Ez az emberi mértéket meghaladó, mindent átölelő isteni szeretet. Ez jött közel hozzá ebben az első húsvétban.

Így már sokkal könnyebb volt a keresztet kihúzni a földből, felvenni a vállára, s elindulni azon az úton, amelyen jött. Könnyű volt a kereszt, mert új élet s új lélek vezette őt...

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 22., péntek,
Cecília napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
A keresztút állomásai
Eredjünk Jézus nyomába!

Gondolkorzó

Pete Violetta
Ébredések
Csak a múlt zenéje?

Kovách János
Így láttam az ébredést
Rendezzünk ébredést, jó?!

Felszín

Hajdúné Tóth Lívia
Korán jött a tavasz
Tavasz: metszés, szerelem, orgona

Miklya Luzsányi Mónika
Színes világ
A színek is felébrednek téli álmukból, hogy új életre öltöztessenek bennünket

Bölcsföldi András
Az első húsvét
Szemeit a két fa metszéspontjára szegezte

Miklya Luzsányi Mónika
Bibliai kertek
Az Édent a teraszomon

Magasság

Tóth Sára
„Én is láthattam itt, aki engem látott”
A látás bibliai titkai

Turcsik Ferenc
Kettős-egy
A bánya törvényei és húsvét

Mélység

Nagy László
Gyógyuló szenvedély-betegek
Az odaadás a kulcsszó, hogy eljussunk a szabadsághoz, örömhöz, élethez

Turcsik Ferenc
A helyes kérdés
A feltámadás nagy üdvtörténeti rendrakás - rendrakás az életekben

Teljesség

Nagy László
Ébredés egykor és ma
„Ébredés akkor történik, amikor letesszük a múlt szemüvegét, s a jelen valóságában válunk áttetszővé a Lélek számára."

Tatai István
Jánosi látás
Más nézőpont

Illés Dávid
Személyes találkozás
Egy megkésett tanítvány ráébredése a húsvétra

Üzenet

Fodorné Ablonczy Margit
Növekszik-e az ember hite?
Megértések, emelkedők és lejtők közepette

Szűcs Balázs
Ahogyan az elmélet életre kel...
A feltámadás csodájának különös tanítói

Jéger-Pete Renáta
Reggelek
A reggel csodái

Rusznák Emese
Ne féljetek, inkább örüljetek velem!
Naplórészletei egy megértésemnek

Áthallások

Réz-Nagy Zoltán
Cranach utolsó vacsorája – intés az egység megtartására
Ecsetnyomok beszélnek az összetartásról

Szűcs Tamara
Egyházzenei út húsvétig
Ahogyan átvezet a liturgia böjtből nagypéntekbe, majd a feltámadás csodájába

Riport

Petri Nóra
Elég neked az én kegyelmem!
„A spiritusz helyét csak a Spiritus Sanctus töltheti be!”

Kitekintés

Nagy Dávid
A piros és a kék pirula dilemmája

Kell a valóság? Akkor is ha az álom szebb?

Dobóczky László
Az eszmém élete apu testében
Esetenként az ember esze saját maga ellen dolgozik

Szerkesztő
Kiál(lí)tás az ébredésért
„Elődbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot, te azért válaszd az életet!"

Látogatóink száma a mai napon: 4780
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45799146

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat