belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Nagy László

Ébredés egykor és ma

„Ébredés akkor történik, amikor letesszük a múlt szemüvegét, s a jelen valóságában válunk áttetszővé a Lélek számára."

- Louis-Lucien Rochat

Vannak idők, amikor egy ember mustármagnyi odaadásából hatalmas fa növekszik. Óriássá lesz, sokak számára áldásul, menedékül. Egy ilyen emberről szeretnék most Nektek egy történetet elmesélni.

Valamikor a XIX. század második felében élt egy ember Svájcban, aki egyszerű életet élt. Vagyont örökölt rokonaitól. Legnagyobb gazdagsága azonban a nyitottság s az odaadás volt.

Református lelkész lett, bár abban az időben a nyitottság, s az odaadás csöppet sem volt jellemző kollégái nagy részénél. Nem döntötte el fiatalon, hogy szolgálatában mely terület vagy kik felé kötelezi el magát. Mintha ez eleve el lett volna rendelve számára. 1917-ben halt meg. Akkorra már hatalmas fává nőtt odaadása gyümölcse, amely által Isten Lelke kiáradhatott, és sokakban felgyulladhatott a Lélek tüze.

1902-ben történt... Baselben, a németnyelvű Svájcban, majd Genfben, a francia nyelvű országrészben vasárnapi, ünnepi istentiszteleteket tartottak a két város legnagyobb templomaiban. Mindkettőt zsúfolásig megtöltötték az emberek. Különösen is feltűnő volt, hogy a templompadokba bezsúfolódók döntő többsége férfi volt, ami már akkoriban is szokatlannak számított. Mi vitt oda annyi embert, különösen annyi megtermett férfit, s miért figyeltek, s voltak jelen olyan átszellemültséggel, odaadással, amit ritkán lehetett felfedezni azokban az időkben, azokban a templomokban? Az istentiszteletek végén1-1 emlékalbumot nyújtottak át történetünk főszereplőjének azok, akik felé odaadása különösen is megnyilvánult. A két albumban csupán falvak, városok, s azokban levők nevei álltak. Több száz település, valamint több ezer név sorakozott hosszasan leírva egymás után. Azok nevei, akik súlyos alkoholizmusukból szabadultak, s akik a legnagyobb baseli s genfi katedrálist zsúfolásig megtöltötték a Kékkereszt mozgalom 25. éves születésnapi istentiszteletein. Akik a Szabadság, az Öröm, az Élet megtestesítői voltak. Mit ünnepeltek? Egy mozgalmat? Egy embert? Csupán azt, hogy Krisztus Él, hogy tényleg feltámadt bennük is, hogy ez létezik, hogy ez igaz.

1877-ben fiatal lelkészként tömegével találkozott Louis-Lucien Rochat olyan családokkal, emberekkel, akik az alkoholizmus következtében megnyomorodtak. Szinte hetente temetett el olyan embereket, akiknek halála valamilyen összefüggésben volt az alkohollal. Ha a szenvedés más formáival találkozik ilyen mértékben, akkor figyelme másra fókuszálódott volna, s odaadása révén más mozgalom, az ébredés egy másik ága jött volna létre. Ő azonban erre volt elhívva. Odaadása pedig százszoros termést eredményezett. Már közel 100 éve nem él. A kereszt(y)én világban azonban a kis mustármagból hatalmas fa nőtt. Ma több mint 50 országban nyújtanak a Kékkereszt mozgalmon keresztül segítséget szenvedélybeteg embereknek. Csupán Németországban 1100-nál több segítő csoport létezik. Világszerte modern szakklinikák, tanácsadó központok, ifjúsági házak segítik a munkát. Svájcban fiatal lányoknak hip-hop dance csoportok segítik a testük elfogadását, amely igen hatékony megelőző forma a drogok, az anorexia, s más szenvedélybetegségekkel szemben. Úgy tűnik, hogy a fa hatalmasra nőtt.

Rochatra már kevesen emlékeznek. Baj ez? Egyáltalán nem. Amire emlékeznünk szükséges, az nem a személy, hanem az abban felfedezhető minőség: a nyitottság, az odaadás, a felvállalás, a megadás. Ezek igazán fontosak, hiszen ezeken keresztül áramolhat, munkálkodhat Isten Lelke a világban. Az egyes ember „jutalma" nem a méltatásban, hanem abban van, hogy „lelkes", „átszellemült" életet élhet. Tehát azt a fajta életet, amire az ember el van rendelve.

Louis-Lucien Rochat nevét néhány emléktábla, könyv, egy genfi utca, s a Kékkereszt mozgalom őrzi. Noszvajon az Elengedés Házát működtető Alapítványnak is az Ő nevét adtuk, de még azt sem úgy használjuk, ahogy írják, hanem rövidítve - LORO. Számunkra a neve csupán szimbólum. Ha testben ő ma itt járna közöttünk, akkor szemünkbe nézve közölné velünk, hogy sürgősen felejtsük el őt. Emlékezzünk viszont arra a szeretetre, odaadásra, ami a Krisztus Jézusban volt, ami felgyúlhatott benne is. Azért is mondaná ezt nekünk, mert a mi szemeink már mást látnak, mint az övéi. Mi már nem adhatjuk magunkat annak oda, ami ezelőtt száz, vagy több száz évvel volt az élet akkor aktuális megnyilvánulása. Ébredés akkor történik, amikor letesszük a múlt szemüvegét, s a jelen valóságában válunk áttetszővé a Lélek számára. Ezért ez a kis történet nem Louis-Lucien Rochatról szólt, hanem a Lélekről, aki azon munkálkodik, hogy bennünk is fellobbanjon a tűz. Rochat, vagy bármely ember, akire figyelmünket fordítjuk, emlékeztessen csak annyira, hogy én is erre vagyok elhívva. Éppen arra, ami az én figyelmemet ragadja meg. Tehát vége az alvásnak - ÉBREDÉS!

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 13., szerda,
Szilvia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
A keresztút állomásai
Eredjünk Jézus nyomába!

Gondolkorzó

Pete Violetta
Ébredések
Csak a múlt zenéje?

Kovách János
Így láttam az ébredést
Rendezzünk ébredést, jó?!

Felszín

Hajdúné Tóth Lívia
Korán jött a tavasz
Tavasz: metszés, szerelem, orgona

Miklya Luzsányi Mónika
Színes világ
A színek is felébrednek téli álmukból, hogy új életre öltöztessenek bennünket

Bölcsföldi András
Az első húsvét
Szemeit a két fa metszéspontjára szegezte

Miklya Luzsányi Mónika
Bibliai kertek
Az Édent a teraszomon

Magasság

Tóth Sára
„Én is láthattam itt, aki engem látott”
A látás bibliai titkai

Turcsik Ferenc
Kettős-egy
A bánya törvényei és húsvét

Mélység

Nagy László
Gyógyuló szenvedély-betegek
Az odaadás a kulcsszó, hogy eljussunk a szabadsághoz, örömhöz, élethez

Turcsik Ferenc
A helyes kérdés
A feltámadás nagy üdvtörténeti rendrakás - rendrakás az életekben

Teljesség

Nagy László
Ébredés egykor és ma
„Ébredés akkor történik, amikor letesszük a múlt szemüvegét, s a jelen valóságában válunk áttetszővé a Lélek számára."

Tatai István
Jánosi látás
Más nézőpont

Illés Dávid
Személyes találkozás
Egy megkésett tanítvány ráébredése a húsvétra

Üzenet

Fodorné Ablonczy Margit
Növekszik-e az ember hite?
Megértések, emelkedők és lejtők közepette

Szűcs Balázs
Ahogyan az elmélet életre kel...
A feltámadás csodájának különös tanítói

Jéger-Pete Renáta
Reggelek
A reggel csodái

Rusznák Emese
Ne féljetek, inkább örüljetek velem!
Naplórészletei egy megértésemnek

Áthallások

Réz-Nagy Zoltán
Cranach utolsó vacsorája – intés az egység megtartására
Ecsetnyomok beszélnek az összetartásról

Szűcs Tamara
Egyházzenei út húsvétig
Ahogyan átvezet a liturgia böjtből nagypéntekbe, majd a feltámadás csodájába

Riport

Petri Nóra
Elég neked az én kegyelmem!
„A spiritusz helyét csak a Spiritus Sanctus töltheti be!”

Kitekintés

Nagy Dávid
A piros és a kék pirula dilemmája

Kell a valóság? Akkor is ha az álom szebb?

Dobóczky László
Az eszmém élete apu testében
Esetenként az ember esze saját maga ellen dolgozik

Szerkesztő
Kiál(lí)tás az ébredésért
„Elődbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot, te azért válaszd az életet!"

Látogatóink száma a mai napon: 1045
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45732739

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat