belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Miklya Zsolt

Ahol a csendek laknak...

Mesélj a farkasodnak!

 

– A hangok is laknak?
– Hát persze. Nem is tudtad?
– A csendek is?
– Persze. A csendek is.
– Akkor is, ha rejtőzködnek?
– Akkor is. Akkor igazán.
– Sarokba bújnak, szekrény mögé...
– Ágy végébe, fal mellé...
– Fal mellett nagyon szeretnek lakni.
– Fal mellett szeretnek lakni igazán.
– A falon túl mi van?
– A falon túl is fal mellett van. Van falon inneni fal mellett, és van falon túli. Nem is tudtad?
– Sejtettem. Most már tudom. De miért kell akkor a fal?
– Hogy elválassza az innent a túltól. A kívült és a belült.
– Amikor lefekszem, bent, a falhoz bújok és félek. Szeretek fal mellett félni. Hogy bejönnek a farkasok. Átjönnek a falon. A farkasok kívül fekszenek, és nem tudom, mit csinálnak. Talán ezért félek. Sohasem lehetek biztos.
– Amikor lefekszel, bent, a farkasaid is lefekszenek odakint. Falhoz bújnak és félnek. Szeretnek fal mellett félni. A félelem tartja őket ébren, amíg te alszol. Várják, hogy felébredsz. Tudod, ezek nem vérfarkasok, hanem őrfarkasok. Csak várnak, várnak, arra várnak, hogy megérintsd őket.
– A falon keresztül?
– Igen, a falon keresztül. Miért, mit gondoltál? Talán meg kéne várniuk, amíg kimész hozzájuk? Ahhoz túl félénkek, hiába falánkak. Mire kimennél, nem találnád őket sehol.
– Akkor mit tegyek? A falon keresztül.
– Mesélj.
– Meséljek?
– Hát persze. A hangok mesékben laknak. A csendek is. A mesék pedig a falakban. Nem is tudtad?
– Csak sejtettem. De most már tudom.

***

Élt egyszer egy család. Egyszerű család volt, egyszerűen éltek. Mindent leegyszerűsítettek, hogy könnyebb és még egyszerűbb legyen élni. Keveset beszéltek, csak éppen a legfontosabbakat. Inkább mozogtak. A mozdulataikat sokat gyakorolták. Így nagy gyakorlatra tettek szert padlósöprésben, portörlésben, függönyelhúzásban, cipőbefűzésben, gereblyézésben és fűnyírásban meg más hasonlóan fontos dolgokban. És mivel egy család akkor igazán család, ha gyermekek is vannak benne, két kisgyermeket vállaltak, mert úgy gondolták, ennyit még egyszerűen meg tudnak oldani a mindennapi gyakorlatukkal.
Első gyermekük fiú lett. Igen, ez így van rendjén, gondolta az apa, és büszke volt, milyen egyszerűen megoldódik minden. Igen, ez így van rendjén, mosolygott az anya is, de azért mardosta belül valami. Nem tudta, hogy mi, elhessentette a mardosó érzést, inkább fogta a picit és tisztába tette. Valahányszor jött a mardosás, jött a tisztába tevés is. Nem is volt tisztább kisfiú a környéken.
Második gyermekük leány lett. Igen, így van ez rendjén, gondolta az apa, és gyönyörködve nézett a kislányára. Igen, így van ez rendjén, gyönyörködött az anya is, de azért tépdeste belül valami. Nem tudta, hogy mi, elhussantotta a tépdeső érzést, inkább fogta a picit és a mellére vette. Hadd szopjon még egy kicsit. Valahányszor jött a tépdesés, jött a szopizás is. Nőtt is a kislány, mint a gomba, nemsokára olyan nagy lett, mint a bátyja, pedig volt köztük másfél év, de meg se látszott.
Ja, a nevüket még nem is mondtam. Palkó és Margó, egyszerű nevek, könnyen meg lehet jegyezni és meg lehet különböztetni őket. Amikor nőttek, növögettek, Palkó a portörlést szerette és az asztal alá bújást, Margó a légycsapást meg a fáramászást. Büszke volt az apa, gyönyörködött az anya, de a mardosás és a tépdesés egészen elvette az erejét, nem volt már kit tisztába tenni és mellre venni, megnőttek a gyerekek. A mardosás és a tépdesés viszont maradt.
Mit tegyen? Egyformán szerette Palkót és Margót, szerette a férjét, de nem akarta elrontani az életüket. Nem mondott semmit. Amikor jött a mardosás meg a tépdesés, hallgatott inkább. És a ház lassan megtelt mardosással és tépdeséssel. A söprű mardosta a padlót, a portörlőrongy tépdeste a szekrényt. A függönykarnis már előre reszketett, ha valaki el akarta húzni a függönyt, a cipőfűző meg inkább elszakadt magától. A gereblye görcsösen behajlította a fogait, a fűnyíró meg... na, arról jobb nem beszélni. Az apa inkább vette elő a sarlót, az lassú és eleve görbe, de biztos.
Margó a fán lógott egész nap, meg kerítést ugrott, amikor már nagyobb lett. Palkó kunyhót épített a mogyoróbokor mögé, oda kucorodott be, ha csak tehette. Egyszerű maradt az élet, mindenki élte magának. Az apa sarlózott, az anya törölgetett, Palkó kucorgott, Margó meg kerítést ugrott. Egy szép napon beállított a farkas. Az apa észre se vette. Margó az utcán játszott, Palkó a kunyhójában. Az anya rázta volna ki a porrongyot, amikor jött, egyszerűen, mintha csak otthon volna.
– Mardostalak és tépdestelek hét éven át és te rám sem hederítettél. Most már az enyém vagy – és egyszerűen vitte magával, nem volt szüksége semmiféle fondorlatra meg erőszakra.
Hogy hová vitte, nem tudta meg senki. Az apa egy darabig várta, hogy előkerül az anya, aztán azt gondolta, így van ez rendjén. Folyt tovább az élet. Begyakorolta a söprögetés és a portörlés mozdulatait is. Több ideje jutott a gyerekekre. Csak a mardosással meg a tépdeséssel nem tudott mit kezdeni, mivel azokat észre sem vette.
A gyerekek nőttek, cseperedtek. És játszottak, hiszen még gyerekek voltak. Ágat mardostak, füvet tépdestek. Ott szerettek játszani legjobban, ahol a csendek laknak. Volt egy farkasuk is, aki vissza-visszajárt hozzájuk. Vele tudtak a legjobbat játszani. De róla nem szóltak senkinek, még egymásnak sem. Úgysem értené senki.

***

– A hangok is laknak?
– Hát persze. Nem is tudtad?
– A csendek is?
– Persze. A csendek is.
– A farkasok is?
– Azok laknak csak igazán. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 20., szerda,
Jolán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
Az irraconális tabukról és babonás félelmekről
Hinnéd, hogy ma is köztünk élnek?

Gondolkorzó

Adamek Norbert
Érdekeink – mé genoito!
Miből és hogyan éljen meg a templom szégyenkező egere?

Felszín

Miklya Zsolt
Ahol a csendek laknak...
Mesélj a farkasodnak!

Pete Violetta
Ha valami lyukad
Eldughatod, betömheted, titkolhatod. Vagy…?

B. Tóth Klára
Lehet-e tabutlanítani a korunkat?
Mesterséges és természetes feszültségek – hol a feloldás?

Magasság

Juhász Ábel
A tabu működése
Amiről mindenki beszél, csak nem mindegy, hogy hogyan!

Dull Krisztina
Könyörgés a tabuért
Tabukra márpedig szükségünk van

Mélység

Szakács Gergely
„Nem félünk a farkastól!"
Kockázatos őszinteség kontra megbetegítő titkok

Nagy László
A csend mint tabu
Inkább nem akarjuk érzékelni azt, ami körülvesz bennünket?

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (6)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Dobóczky László
Félhomály
Öröklődő terhek sherpái vagyunk?

Detzky Panni
Pszichológia vs. vallás
Ugyanazon lélek világi és keresztyén gyógymódja

Teljesség

Detzky Panni
Isteni érintés
Találkozások a Mindenhatóval

Nagy Dávid
Koraesti kövezés
Az ítélkezés súlya

Czapp Enikő
Megérintett érinthetetlen(ek)
Egy dramatikus játék utórezgései

Üzenet

Bella Péter
A hívő ember és a tabu
Te melyik szerepet játszod ma este?

Pete Violetta
Szószékre szorul a kommunikáció
Mediális némasági fogadalom?

Nagy László
Tabuk nélkül
Egy képzeletbeli reality show, ahova bejutottál

Áthallások

Horváth Mariann
Bűneset
Dürer, a maximalista művész és az édenkerti eset

Riport

Pete Violetta
A hangember
Horváth Gergely megtéréséről és rádiós szolgálatáról az MR2-n

Miklya Luzsányi Mónika
Halál – az össztársadalmi tabu
Kísérni olyan úton, melyet egyedül kell befejezni?

Kitekintés

Bölcsföldi András
Egy világtalálkozó kérdőjelei
Miért van világtalálkozó, ha nincs? Miért nincs világtalálkozó, ha van?

Miklya Luzsányi Mónika
Mit, mikor, hogyan?
Kényes témák a gyermeknevelésben

Látogatóink száma a mai napon: 4072
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45787573

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat