belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Géczy Ráhel

Fiatalkori tapogatózások és túlkapások

Jézus követése ésszel és ész nélkül

Mindössze tizenkilenc éves vagyok, mégis legalább huszonötször volt már az életem során kormányváltás.
Igaz, e kormányváltások során is mindössze két párt vetekedett a győzelemért. Az egyik balga volt...
a tizenkilenc év nagyobbik részében ő irányította az életem, de be kell ismernem, elég gyatra munkát végzett.
Volt ott azonban más is, aki bár nem sokat költött a kampányra, vezetésével mégis sokkal eredményesebben zártam az éveket. 

- Uram, vedd át az irányítást az életem felett, hiszen Te úgyis a legjobbat tartogatod a számomra. Kérlek, légy te a trónuson!
- Jól van, kedvesem, de akkor szállj le!
- Rendben.
...
   (vagy inkább osztozzunk) 

Hívő barátaim életében gyakran veszem észre döntéshozatalnál, hogy amiatt, hogy Isten vezetésében akarnak járni, az Úr akaratának eleget tenni, frusztrálttá és bizonytalanná válnak. De mindezek fényében mégis hogyan kéne élnünk és éltetnünk? Elvégre is Isten a legtöbbünknek ritkán ad annyira konkrét instrukciókat, mint szeretnénk, s talán éppen ezért érezzük azt, hogy bizonyos döntéseknél sokszor " itt a piros hol a piros?" játékba torkollanak próbálkozásaink. 

Személy szerint azt hiszem, azért nagyon nehéz ez, mert nehezen találjuk meg az egyensúlyt. Hiszen a legegyszerűbb az lenne, ha ölbe tett kézzel, felpakolt lábakkal a szerda esti Doktor House reklámszünetében várnánk Istentől az eget rengető változásokat. Isten valóban meg akar szabadítani bennünket az aggódás és frusztráltság láncaitól, s szeretné akarata által vezetni életünket, de nem kívánja, hogy azt a körülbelül 1,3 kg-ot nyomó szervünket, amelyet kétségkívül nagy gonddal teremtett, abszolút fölöslegesen hordjunk a koponyánkban.
A legtöbb hívő bölcsességért könyörög (Salamon óta igencsak közkedvelt imatéma lett), de ha az Atya valóban megajándékoz a bölcsességgel, sokszor nem merjük „használni". 

Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!
Péld. 4, 5 

Szinte közhellyé nőtte ki magát az egyházban a „ha kimész a világba" mondatocska, mely számomra mindig is sántított valamelyest, hiszen nekem úgy tűnik, valamilyen úton-módon én is éppen abba a világba csöppentem, amelybe a többi ember. Kezdve tehát azzal, hogy sok hívő dal mellett rengeteg nem keresztény szám is épp úgy meg tud nyugtatni, nem vagyok ellene az orvostudománynak sem. Hiszem, hogy Isten gyógyszerek nélkül is meg tud gyógyítani, de nem gondolom, hogy ha beteg lennék, vissza kéne utasítanom az orvosi beavatkozás lehetőségét, mert nem személyesen egy mosolygós arcú göndör angyalka adta kezembe az aszpirint. Belátom persze, hogy ezekkel a mondatokkal kissé feszegetem a húrt, de mindezt csak azért írom, mert szétnézve a közvetlen környezetemben nem egy ilyen esettel találkoztam, ahol ilyen módon – talán provokatívan fog hatni –, de a bölcsesség hiányában hozott döntés következménye egy emberi élet elvesztése volt. Isten gyermekéjé. 

Mégis hogyan lehetséges megtalálni az egyensúlyt a vezető és vezetett szerepek között? 

Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv. Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr megvizsgálja a lelkeket. Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. 
Péld. 16. 1-3. 

Az egyensúly mozgatórugója tehát az Istennel való napi közvetlen kapcsolat, melynek talpköve pedig az alapos igeismeret. Olvasva soraimat azt mondod magadban: mondj valami újat! Ennél többet azonban nehéz mondani, a problémásabb része ugyanis az ige gyakorlatba helyezése. Újra és újra figyelmeztetnünk kell magunkat arra, hogy adjuk át Istennek a gyeplőt, s hagyjuk abba az aggodalmaskodást. Az ember tervez. Tervez nívós egyetemről való diplomát, jó karriert, szép családot, jól fizető állást, gyönyörű kertes házat. Természetes, hogy mindenki be akarja biztosítani magát, azt azonban nem árt szem előtt tartanunk, hogy alapvetően nem erre a világra kell berendezkednünk. Amíg azonban itt vagyunk, fontos, hogy napi kapcsolatban legyünk Istennel. Ha hisszük, hogy Isten jó, s hogy számunkra is a tökéleteset tartogatja, késznek kell lennünk elfogadni tőle a vezetést. Igei vezetést a Bibliából, személyes vezetést az imák által véve, salamoni bölcsességgel meghozni döntéseinket – ez Isten akarata. És hogy mi a te személyes elhívásod, mi a terve veled a Mindenhatónak? Újabb agyongyötört, ám igaznak bizonyuló klisével kell zárnom: Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 24., péntek,
Eszter , Eliza napja van.
Tartalom
Vezércikk

Rácz Róbert
A (vak)vezetőkről
Serpa kerestetik Isten-országa expedícióra

Gondolkorzó

Szabados Tamás
Egy marslakó a keresztény vezetőkről
Így néz ki az akváriumon kívülről

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Nagytiszteletűek
Gyülekezetvezetői karakterológia kánikulai napokra.

Géczy Ráhel
Fiatalkori tapogatózások és túlkapások
Jézus követése ésszel és ész nélkül

Magasság

Tóth Sára
Isten vezetése és az önrendelkezés
Átadni az irányítást – megy ez nekünk?

B. Tóth Klára
A tanárság nem múló állapot
Van, amit nem tanít meg az internet?

Mélység

Nagy László
Kettő az egyben: vezető és vezetett
Tudsz-e kicsiből naggyá lenni, vagy nagyból kicsivé ha kell?

Szakács Gergely
Ki a főnök?
Családi kötélhúzósdi

Teljesség

Czapp Enikő
NapKrisztus
M. S. mester és Isten közös alkotása

Nagy Dávid
Érdemes követni a „nagy mókamestert”?
Nem ver, nem rugdal, nem gúnyol – előtted megy

Üzenet

Turcsik Ferenc
(Ko)ordináció
Az ismeretlenek barátok és a pohár félig tele van…

Miklya Zsolt
Sziget ünnepi díszben
Molnár Mária emlékére

Réz-Nagy Zoltán
Shackleton – parabolák a jég hátáról
Néha létkérdés, hogy kinél van az irányítás

Áthallások

Géczy Katalin
Melyik dallam vezet hozzá?
A Kékszakállú-elemzések margójára

Miklya Zsolt
Ha lépések neszét hallod...
A sztalker, a király és a költő

Hancsók Barnabás
„Ha hibáznék, Önök majd kijavítanak!”
Két film a világ egyik legnagyobb vezetőjéről

Bölcsföldi András
Rutin
Szokások, melyek átveszik a hatalmat a gondolkodásunk felett

Riport

Pete Violetta
A hangember (2) – ahogy szavakból híd épül
Horváth Gergely a rádió missziós lehetőségeiről

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Byte-agyú gyerekek
Otthon, az iskolában, a templomban. Like-oljuk őket vagy sem?

Látogatóink száma a mai napon: 3852
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44422368

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat