belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Kedvek Vera

Az vagy, amit megeszel?

Milyen étrend tesz jót a lelkemnek? – önsanyargatók és önjutalmazók

Olyan tízéves lehettem, amikor hittanon a Miatyánkot „tanultuk”. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. A hittanoktató néni nem győzte hangsúlyozni: ez nem csak a testi táplálékról szól, a lelki ugyanolyan fontos. Ha nem éppen fontosabb. Bár ki tudja? Édesanyám úgy emlékszik vissza a gyerek-énemre, hogy lehetetlenség volt velem bármit is csinálni, ha már nagyon éhes voltam. Egyszerűen nem működtem, mert nem volt bennem üzemanyag.

Merthogy az étel tulajdonképpen üzemanyag, de ugye nem mindegy, mit töltünk a gépbe. Hogy az alkatrészek ne rozsdásodjanak-zsírosodjanak el, okosan kell döntenünk. Az Ószövetségben rengeteg mózesi törvény vonatkozik az étkezésre.

A legközismertebb talán a disznóhús fogyasztására vonatkozó tilalom – csak a szárnyasok, a marha és a kecske kóser, valamint az édesvízi halak (kivéve a harcsát és a kecsegét). A húst vérteleníteni kell: fél óra vízben, egy óra sóban, majd háromszori öblítés. Ami pedig háromszor is elhangzik Mózesnél: „Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében” (Móz II. 34, 26), azaz nem keverhető össze a tejtermék a húsfélékkel, olyannyira nem, hogy még a tárolóedényeket, konyharuhákat is külön kell kezelni. Tehát nincs sajtos párizsi és a bolognaira sem szórhatunk sajtot – lehet benne valami, bár valószínűbbnek tartom, hogy a Mózes korabeli higiéniai és egyéb körülmények is szerepet játszhattak ebben: a hús evése szinte ünnepszámba mehetett a korban. Jézus és az Újszövetség némi változást hozott ezzel kapcsolatban: Máté 15, 11 szerint „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.”

Ma már az emberek nagy része nem vallásos, vagy annyira azért nem tartja a vallását, hogy az étkezési előírásokat is betartsa. De újabb és újabb fogyókúrák, étrendek felbukkannak, akár egy-egy „guru” köré szerveződve: ők mondják meg, milyen a jó üzemanyag, mit érdemes tankolnunk, mi pedig követjük, hogy hátha, talán ettől jobb lesz nekünk.

Nagyon népszerű a vegetarianizmus: van, aki azért nem eszik húst, mert hogy „a szegény állatkák!”, ami szerintem egyrészt azért furcsa, mert ez a természet rendje, hogy eszünk húst. Másrészt, ha nem szimpatikus nekünk az, ahogy például a tyúkokat tartják, akkor megvan a lehetőség arra, hogy helyi termelőtől vegyünk húst. Persze találkoztam olyannal, aki teljesen (meg)érthető magyarázatot adott arra, miért nem eszik húst: neki nem jó. Nem esik jól, elnehezíti, fáradékonyabb lesz tőle. Teljesen diszkréten kezelte amúgy azt, hogy ő mást fogyaszt, pedig nagy társaságban voltunk, és minden nap bográcsban főztünk. Számomra ugyanakkor teljesen elképzelhetetlen, hogy ne egyek húst: mi a helyzet a kolbásszal? Vagy a jó magyaros csirkepörkölttel? A felvágottakat még el tudnám hagyni, de a rakott kelt hogy készítsem el? Vannak persze egészségesebb elkészítési formái is a húsnak: a sütőzacskó az én kedvencem, amiben akár egy csepp zsiradék nélkül is elkészíthetjük a sütnivalónkat.

Számomra szimpatikus étrend a Hollywoodban is divatos Atkins-diéta: Renée Zellweger például ezzel tartja magát formában. A lényeg, hogy napi 20 gramm szénhidrát a megengedett kezdetben, később ezt 5-5 grammal lehet növelni. Hogy csupán ennyi lehessen a szénhidrát, száműzni kell az étrendünkből a krumplit, a tésztát (ideértve a gabonafélékből készült kenyeret is!), de még a rizst is. Természetesen nem ehetünk desszertet, jóllehet a honlapon, az atkins.com-on találtam például csokis palacsinta receptet: szójalisztből készül, és 11 gramm szénhidrát van egy szeletben, szóval meggondolandó az elkészítése… Nem fogyaszthatunk sem alkoholt, sem koffeines italt, ami szuper dolog – bár a kávéról nehezen tudnék lemondani egy-egy álmosabb pillanatomban. Az Atkins-diéta táplálkozási piramisának alján a fő fehérjeforrások, tehát a tojás, hal, marhahús és a szója áll, erre épül a zöldségek szintje, elsősorban a brokkoli, a karfiol, a spenót, a spárga: ezekből kell rengeteget fogyasztani. Belefér az étrendbe mindenféle tejtermék, a növényi olajok és esetleg a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyérfélék és a barnarizs. Sok vizet kell inni, és még annál is többet mozogni – ezek alapján tarthatónak és valóban hatékonynak tűnik ez az étrend.  Egyedül azt furcsállom, hogy csak kis mennyiségben fogyaszthatunk gyümölcsöt (előnyt élvez az avokádó, az áfonya és a málna, egyszóval nem pont a könnyen beszerezhető, egész évben fogyasztható fajták) – persze, magas a szénhidrát- és a cukortartalma, de tele van rostokkal.

 

Amivel igazán nehezen tudok valamit is kezdeni, az a paleolit diéta, ennek Szendi Gábor a hazai nagykövete. Az étrend – többek közt – azon az elven alapszik, hogy a mezőgazdasági termelés mindössze tízezer éve működik, tehát az ember teste egyszerűen nem alkalmas a gabonafélékből készült ételek megemésztésére (vagyis a lisztérzékenyek működnek jól): tehát nem fogyaszthatunk kenyeret. Ez furcsa: felülbíráljuk az őseinket, akik kemény munkával és leleményességgel malmokat építettek, hasznosították a víz energiáját is… Ha még elvontabban nézzük a dolgot: nem hiszem el, hogy Isten ennyire nem figyelne, és nézte volna hosszú évekig a búzatáblák fölött görnyedő férfiakat-nőket-gyerekeket. Kicsit szélsőséges ez a gondolat, hogy semmi kenyér – a fehér kenyér valóban nem túl egészséges (bár jól eltelít), de a teljes kiőrlésű lisztből, magvak hozzáadásával készültek talán finomabbak is. Az a paleolit kitétel, hogy cukrot ne fogyasszunk, sokkal ésszerűbb: a finomított nádcukrot nagyjából 500 éve ismerjük, így az édes ízhez és a cukor megemésztéséhez valóban nincs hozzászokva az emberi szervezet. A méhészet évezredes szakma, de a nehéz előállítás miatt a méz luxuscikknek számított: a lépből kézzel ki kellett nyomkodni a mézet, ami miatt még többször kellett szűrni a kis darabkák miatt… Ismeretes az a tény is, hogy a cukor függőséget okoz, ugyanúgy, ahogy a cigaretta vagy az alkohol – ne csodálkozzunk hát, ha hirtelen vágyat érzünk egy nagy evőkanál Nutellára.

Hogyha át szeretne valaki állni a paleolit diétára, akkor tehéntej helyett például zabtejet vehet – rendben, a mostanában kapható tejeknek amúgy sem sok közük van az igazihoz; kókuszzsírt és mindenféle teljes kiőrlésű lisztet kell beszereznie, ami nem olcsó mulatság. Szóval úgy tűnik, az egészségnek ára van, szó szerint is. Szendi Gábor szerint a paleolit táplálkozás segít megelőzni az olyan civilizációs betegségeket, mint a rák, az autoimmun betegségek vagy a szív- és érrendszeri betegségek. Tulajdonképpen az egész mezőgazdaságot át kellene alakítani, és ez nehezen megy le az ember torkán, van egy érdekes mellékíze ennek a gondolatnak. Ugyanakkor van egy-két érdekes ellentmondás ebben az étrendben: elég sok sütemény készül sütőporral vagy szódabikarbónával. Ezek szintén nem álltak rendelkezésre tízezer éve, akkor elvileg mi sem tudjuk megemészteni, nem? A másik példám: nem zárja ki az étrend a kolbász vagy a felvágottak fogyasztását – pedig jól tudjuk, mennyi nem természetes anyag van ezekben!

Persze rengeteg étrend létezik még; a fogyni vágyó, és az egyre romló egészségi állapota miatt megrettent ember nagyon leleményes tud ám lenni! Mi magunk pedig dönthetünk, hogy csatlakozunk-e valamelyik táborhoz, és ha igen, melyikhez, vagy egyszerűen csak okosan, az arany középutat megtartva készítünk megfelelő üzemanyagot. Kell ahhoz akaraterő, hogy a lecsó helyett párolt paprikát együnk – csak nem biztos, hogy van értelme, mert akkor oda a nyár íze. Ahhoz is kell akaraterő, hogy egy külföldinek ne marhapörköltet főzzek, hogy megmutassam, mi a jellegzetes magyar étel. Az a helyzet, hogy az Istentől kapott alapanyagokból lehetetlen a kreativitást mellőzve főzni – nem is biztos, hogy élvezetes! Ki ne lenne oda a piruló hagyma illatától, vagy amikor mézeskalács-aroma lepi el az egész lakást decemberben? Apró örömök ezek, és ezekről önsanyargatás lenne lemondani, de odafigyelni azért nem árt, hiszen tönkretenni magunkat önkezünkkel ugyanolyan önsanyargatás.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 24., péntek,
Eszter , Eliza napja van.
Tartalom
Vezércikk

Dobóczky László
Te is látod?
Te milyen járó-kelő vagy?

Gondolkorzó

Bella Péter
Hányasra értékeled a lelkészedet?
A minőségbiztosítás kérdése az egyházban

Felszín

Dull Krisztina
Egy korty Toszkána
Markó-élmény a Galériából

Kedvek Vera
Az vagy, amit megeszel?
Milyen étrend tesz jót a lelkemnek? – önsanyargatók és önjutalmazók

Magasság

Szűgyi Zoltán
A lélek reggelije
Milyen könyveket, milyen betűt, milyen gondolatokat falsz?

Réz-Nagy Zoltán
Kreativitás és megmenekítés
Cseréphadsereg, Hundertwasser és Jézus Krisztus

Mélység

Luzsica Fanni
A lelkierő receptje
Töltekezéshez hidegen tálalva ajánljuk: végy egy kanál…

Szakács Gergely
Mentális önvédelem
A rádbízottak között Te is ott vagy!

Szoták Orsolya
Kikapcs!
Feltöltődés a legjobb társaságban…

Teljesség

Tóth Sára
A kaja, a szex és az Isten
A vágyaink és a Mindenható

Bagdán Zsuzsanna
Zsuzsi, az autó
Elmélkedés a keresztyén belsőégésű motorok jósági fokáról

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Vizet a sivatagban
– minden föld lehet szent föld

Áthallások

Miklya Zsolt
Zöldfül, zöldarc, zöldszakáll…
A zöld inkarnációi Chagall néhány képe nyomán

Hancsók Barnabás
Mi hajtja a rajzfilmgyárak malmait?
Mi szükség a fegyverkezésre?

Miklya Luzsányi Mónika
Energiaátadás
Amélie – a fizika törvényei és a szeretet

Tóth Sára
Zöld hentesek
Egymásból táplálkozunk!

Riport

Kósa Balázs
The sound of silence (vágatlan változat)
Exkluzív: Képzelt riport egy sztárprédikátorral

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Házasság újratöltve
Mi újíthatja meg a párkapcsolatunkat?

Unger Zoltán
Megújuló energiaforrásaink
Teológiában és geológiában egy közös van: Isten

Péter-Szarka Katalin
Anyaság mint erőforrás?
Egy duplát legyen szíves!

Látogatóink száma a mai napon: 3891
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44422407

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat