belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Péter-Szarka László

Szavak bontogatott szőttesén keresztül

Az istenismeret felé Pilinszky Jánossal

Fáradtan, kedvetlenül lapozgatni, majd olvasni kezdtem egy könyvet. Miközben Pilinszky János publicisztikai írásaiban gyönyörködtem, lassanként valami megmagyarázhatatlan dolog történt velem. Nemcsak hogy elmúlt a fáradtság, a kedvetlenség nyomasztó érzése miközben magamhoz tértem, de még Istenhez is betértem egy kicsit. Pontosabban Ő hozzám: egy művész szövevényes mondatain keresztül szólított meg.

Pilinszkyt olvasva közelebb kerültem Istenhez, vagyis ráéreztem, mennyire közel van hozzám a mindenség Ura. Lenyűgöző élmény, amit nem adnék oda semmiért! A költő és publicista az első és a negyedik parancsolatról elmélkedve csatornává vált Isten és köztem. Megismerhettem valamit a Kiismerhetetlenből egy ember művein keresztül. Ez nem mostanában történt, de örök érvényű igazságokat értettem meg akkor a Gondviselőről, melyeket most a szeretet mint a legjellemzőbb motívum köré vázolok fel.

 „Én, az Úr, vagyok a te Istened…”   Istennek ez a bemutatkozása az első parancsolatban sok szempontból meghatározza a többi parancsolat hangvételét és értelmét. Személyessé teszi. Előbb arról beszél, amit már megtett értünk, és majd csak ezután kér. Ennek a személyességnek a lényegét az isteni szeretetben látja Pilinszky. Az első parancsolatról írt meditációjának az elején rögtön rávilágít a tárgyalt parancsolat lényegére, miszerint Isten „tökéletes hódolatot követel” tőlünk. Követelni valamit azonban nem túl pozitív dolog. Az író-költő istenképének összetettségéről árulkodnak még pl. a törvényadó és a szerető jelzők. A teljes Szentírás valóban nem egyfajta istenképet tükröz, mégsem ellentmondásos a teljes kijelentett és hosszú évszázadokon keresztül ábrázolt kép. Az ítélő Isten képétől a kegyelmes Atya képéig színes a paletta. Pilinszky ezt bámulatosan hozza szintézisbe az első parancsolat magyarázatában: „Azzal, hogy első személyben áll, a törvényadó Isten szavát egy pillanatra áttöri a szerető Atya hangja”. Úgy vélem, az Ige tanulmányozásakor nem érdemes átsiklani még az ilyen részletek felett sem, mint a narráció. Pilinszky ezzel a mondatával kifejezi, hogyan lehet egyszerre igaz Istenre a két, első pillanatra talán többek számára is ellentmondásosnak tűnő jelző. A törvény és a szeretet egyfajta megfeleltetéséről van itt inkább szó, amelyet épp a parancsolat „személyes gesztusa” példáz Pilinszky szerint. És milyen élesen látja!

A szeretet fogalma az isteni szeretetként jelenik meg Pilinszky első parancsolatról írt meditációjában, mely parancs „a türelmetlenül tartózkodó isteni szeretet parancsa” az ő átfogó értelmezésében. Milyen közel hozza az olvasóhoz Istent! Milyen közel engedi magát hozzánk Isten egy emberen keresztül! Ennek a parancsolatnak a szavait többek között duzzasztógáthoz hasonlítja a publicista, olyan duzzasztógáthoz, „mely szigorával épp a lélek áradását készíti elő”. A szigorú, törvényadó Isten szavai „duzzasztógátként” állnak Krisztusig, amikor egyszülöttjét adja értünk. Így olvashatjuk: „Már nincs messze az idő, amikor ez a szeretet végképp elárulja magát”, de a „türelmetlen és alázatos Isten még csak a törvény szavával közelíthet hozzánk” az első parancsolatban – fejti ki páratlan érzékenységgel Pilinszky. Az isteni szeretet kiáradásának előjelére hívja fel itt a figyelmünket. Szerinte az első parancsolat több mint parancs, ugyanis „leplezett szövetség”-ként említi, amit az isteni szeretet bevallásaként értelmez.

Pilinszky János publicisztikai írásainak gyűjteményében tovább lapozgatva a negyedik parancsolatról szóló cikkében a következőket olvastam Isten szeretetéről. „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!...” Ezt a parancsolatot kommentálva arra irányítja az olvasó figyelmét Pilinszky, hogy a hétköznapok fáradságos munkájának a hetedik nap kell hogy értelmet adjon. Eközben Isten szeretete az Atya szereteteként jelenik meg, amit teremtő munkájával, cselekvő szeretetével azonosít Pilinszky. És arra biztat, hogy ebbe próbáljuk beleilleszteni a mi heti, szerény munkánkat. „A fáradságos részeket e napon illeszthetjük vissza a nagy egészbe, az Atya fáradhatatlan ihletébe.”

Ennek a cikknek az első bekezdésében nagyon érdekes ellentmondást fedez fel a szerző. Az Ószövetségben azt olvassuk, hogy Isten a teremtés hetedik napján megpihent, viszont az Újszövetségben Jézus az Atya örökös munkálkodását hangsúlyozza. Valahol az Isten és az Atya megnevezések árnyalatnyi különbségére utal Pilinszky, mely a szeretet vonatkozásában nem mellékes. A szeretet soha meg nem szűnik munkálkodni. „A szeretet állandó ihletettsége”-ként említi Isten országát, ami „Örökös béke és örökös cselekvés”, sőt minden egyszerre: szőlőskert és ünnepi asztal Jézus hasonlataiban. Mintha mindent, ami ott fellelhető, a szeretet táplálna, sőt maga a cselekvő szeretet a színtere Isten országának, ami nyilvánvalóan nem egy helyet jelöl, hanem egy országlásra vonatkozik. Míg az ember szeretetét a tevékeny jelzővel illeti, Isten szeretete cselekvő szeretet Pilinszky tollában. Nagyon találó a megfogalmazás, mert ha a tevékeny jelzőt igévé alakítjuk, akkor azt mondjuk: tevékenykedik az ember, azaz időnként tesz valamit – ez pedig nem állandó folyamat. Ezzel szemben Isten cselekvése már a megfogalmazásban is folytonosságra enged következtetni.

Míg a cikk felütésében a látszólag ellentmondásos állításokat hozza szintézisbe, új kulcsfogalommal találkozunk: a teremtéssel. A teremtés pedig nem választható el az isteni szeretettől, mert az Atya még a megpihenésekor, a teremtés hetedik napján is munkálkodik, munkája pedig cselekvő szeretet. Pilinszky a teremtés kulcsszóval Isten megpihenésének mélyebb tartalmát igyekszik kifejezni, és azt igazolni, hogy az Atya még a megpihenésekor is munkálkodik. Amint Jézus is azt vallja, hogy az Atya örökösen munkálkodik. A hetedik napon Isten megpihent, de Pilinszky szerint inkább teremtésről van itt szó, mint pihenésről: a „kozmosz szívverését” alkotta meg ezzel a „záróakkorddal”.

Isten szavát meditációkban értelmezte egy elismert költő, melyekből ezeket az ismereteket nyertem. Isten szava több szűrőn keresztül ér el hozzánk. A Szentírás szövege is ilyen szűrő, hiszen pl. a bibliai korok különféle kultúrái, a szentírók teológiai gondolkodása – mint a jászol az újszülöttet – foglalja magában az örök üzenetet. És mi magunk is szűrők vagyunk. Személyiségünk, gondolkodásmódunk, jelen lelkiállapotunk is megszűri Isten szavát, melyből az marad meg bennünk, ami szívünket, gondolatainkat átjárva cselekedetekké, életté válik. Így történt, hogy bár sok-sok szűrőn át, de ismerkedhettem Vele. 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Székely Tamás
Hit és ismeret
Mennyiben tanulható a hit?

Gondolkorzó

Horváth Zsuzsanna
Emerencek az ajtók mögött
Kiben lakik valóban az Isten?

Felszín

Szoták Orsolya
Egyetemen innen s túl
Munkanélküli képzés – van-e értelme a felsőoktatásnak?

Dobóczky László
Tudom
Felvértezve önismerettel

Magasság

Bölcsföldi András
Tudós tiszteletes
Könyv, ami nélkül kevesebb lennék

Miklya Luzsányi Mónika
Ügynökök, akták, emberek
Besúgók, besúgottak és Barbara

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Haj, haj
Mutasd a hajfestéked, megmondom ki vagy!

Teljesség

Koczor Tamás
Jó az, ami elválaszt
Teológia az egység útjában?

Péter-Szarka László
Szavak bontogatott szőttesén keresztül
Az istenismeret felé Pilinszky Jánossal

Tóth Sára
Kívülről és belülről
Aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent

Üzenet

Réz-Nagy Zoltán
A kapucnis rejtőzködőktől a legnagyobb rejtőzködőig
Robin Hood, a street art, és Jhwh

Pete Violetta
Hullámok és szembeúszók
A diktatúra jegyei filmen és gyülekezetben

Áthallások

Tóth Sára
„Felfelé szállnak a parázs szikrái”
Marilynne Robinson Gilead című regényéről

Dull Krisztina
Megéri nekünk Cézanne közelében lennünk
Rövid kalauz és pár apró gondolat a nagy kiállításról

Szakács Gergely
Knowing
A tudás hatalom?!

Hancsók Barnabás
A nyughatatlan
Építő lázadás a hírnév útvesztőiben

Riport

Kojsza Péter
Pszichotükör
Az önismeret lelki folyamat

Kitekintés

Szakács Gergely
Isten az iskolában
Ateista- és valláskárosult-képzés a felekezeti intézményekben?

Látogatóink száma a mai napon: 5034
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430775

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat