belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Záborszky Zsófia

Valláskárosultak

Isten lénye és a keresztény elvárások szomorú mérkőzése

 

bűntől való megszabadulás vs. folyamatos patologikus bűntudat

teljes szeretet vs.  félelem

kegyelem  vs. ítélkezés

igazi szabadság vs. megfelelési kényszer

feltételekhez kötött elfogadás vs. feltétel nélküli szeretet

teljes öröm vs. az érzelmek elfojtása

megnyugvás vs. folyamatos stressz

alázat vs. büszkeség

tisztaság vs. folyamatos szégyenérzet

 

Az elmúlt években egyre több tudományos kutatás támasztotta alá a hitnek, vallásosságnak számos egészségvédő hatását (pl.: magasabb élettartam, nagyobb elégedettség, több egészséges baráti kapcsolat, erősebb hajlam a megbocsátásra stb.). Azonban azt is kimutatták, hogy a hit képes megbetegíteni is, a vallásosság és a vallásos környezet lehet romboló, patologikus hatással is a benne élőkre. Mára az úgynevezett ekleziogén (vallási) neurózis szakmai körökben jól ismert fogalommá vált. Ez a vallásból fakadó folyamatos bűntudat, félelem, szégyen, kisebbrendűségi érzés és megfelelési kényszer talaján növekvő pszichés betegség elnevezése.

Gyakran mi, keresztények olyan sebeket ejtünk egymáson, amelyeken „még nem hívő körökben” is csak sápadoznak. Nem lenne ez különösebb baj, ha nem kapcsolódna mindez Jézus nevéhez, az egyházhoz, a gyülekezetekhez, a keresztényekhez, s így nem íródna az Istennel való kapcsolatunk számlájára...

 Elképzelem, ahogy Isten sír, érzi, hogy meghasad a szíve, amikor látja, hogy egyik gyermeke löki távolabb a másikat tőle. Amikor látja, hogy a gyülekezeteinkben hogyan törjük össze egymás szívét és romboljuk le egymás Istenbe vetett bizalmát.

Miért bántjuk így egymást? És miért hisszük, hogy mindezt jogosan, Isten nevében tesszük?

Csend.

Nincs minden miértre válasz. Egyszerűen ilyen az ember, ilyen a bűn. Ilyenek vagyunk mi, keresztények is. Sokszor pont azt bántjuk, aki a legkisebb, a leggyengébb, a legrászorulóbb...

Nem vagyunk sokkal rosszabbak, mint elődeink, nem a posztmodern korral romlott a helyzet. Mindig is így volt ez. Ezért sírt fel közel 2000 éve egy kiszolgáltatott csecsemő egy piszkos, állatokkal teli istállóban. Mert nem volt hely egy várandós anyának a fogadókban. És ezért sóhajtott egy utolsót halála előtt a kereszten egy Ártatlan...

Ezért. Értünk. És elvégeztetett. Mindörökké.

 

  

Epilógus 

Két fohász egymás mellett. Egy 2000 évvel ezelőtti és egy mai. De az Ő birodalmában az idő dimenziója máshogy működik, így akár egyszerre is „hallhatja”.

Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked!

Atyám, eljött az idő, nem bírom tovább. Szeretlek, de úgy érzem, hogy teljesen tönkremegyek a gyülekezeti szolgálatban.

Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki ajándékoztál. Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél.

A gyermeked vagyok, a tied vagyok. De már nem tudom pontosan, hogy jól ismerlek-e. Amit látok Belőled, az nagyon más, mint amit sokszor a gyülekezetekben tapasztalok… Mi a valóság?

Befejeztem a munkát, amellyel megbíztál, s ezzel dicsőséget szereztem neked itt a földön. 5 Most pedig, Atyám, fogadj vissza dicsőségedbe és jelenlétedbe, abba a dicsőségbe, amelyben veled együtt laktam, mielőtt a világ létrejött volna.

Legszívesebben befejezném a munkát a te egyházadban, lehet, hogy nem vagyok erre alkalmas. Legszívesebben arra kérnélek, hogy vegyél oda Magadhoz, ahol te vagy, ahol nincs több szenvedés és fájdalom... Pont azoktól, akik a testvéreim a hitben...

Atyám, embereket ajándékoztál nekem ebből a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, én pedig kézzelfoghatóan megmutattam nekik, hogy te milyen vagy. Ők azok, akik befogadták szavaidat, és engedelmeskedtek annak, amit mondtál. Ők már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled származik. Minden szót, amit tőled hallottam, továbbadtam nekik, ők pedig befogadták tanításodat. Felismerték, elfogadták, és meggyőződtek róla, hogy ezek a tanítások valóban tőled származnak, és azt is, hogy valóban te küldtél engem.  Értük imádkozom most, és nem a hitetlenekért. Azokért imádkozom, akiket nekem adtál, mert hozzád tartoznak. Mert mindazok, akik hozzám tartoznak, a tieid, és mindazok, akik hozzád tartoznak, az enyémek — és általuk mutatkozik meg dicsőségem mindenki számára.

Szükségem van Rád, Atyám! A te lényedből, a te szavadból élet árad! Ez az életerő és vigasz a megfáradtnak, így nekem is! Te vagy az, akinek köszönhetem az életem! Kérlek, hogy könyörülj rajtam, karolj át és védj meg azoktól, akik nem ismerik a te valóságodat és ezért bántanak...

Most már visszatérek hozzád, Atyám! Nem maradok tovább ezen a világon, de ők itt maradnak. Szent Atyám, őrizd meg őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál! Őrizd meg őket, hogy ők is eljussanak arra az egységre, amelyben te és én élünk!

Atyám, bárcsak itt lennél kézzelfoghatóan velünk néha most is, olyan nagy szükségünk lenne Rád, a döntéseidre, szavaidra, tanításodra! Bárcsak ezt adhatnánk tovább a gyülekezeteinkben is, a te gondolataidat, a te szavaidat! Bárcsak olyan hely lenne a gyülekezet, az egyház, a te tested, ahol feltöltődhetünk, ahol egymást úgy szerethetjük és támogathatjuk, ahogy te is tetted és teszed a tieiddel!

Amíg velük voltam, megőriztem őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál. Vigyáztam rájuk, és nem veszett el közülük senki más, csak az az egy: a pusztulás fia. Így teljesedett be, amit az Írás róla mondott. Atyám, most hozzád jövök, de amíg még ezen a világon vagyok, imádkozom azokért, akik hozzám tartoznak, hogy az örömöm egészen betöltse őket. Átadtam nekik üzenetedet, Atyám.

Atyám, néha attól félek, hogy elveszek, hogy tőled is eltávolodok. Köszönöm, hogy megerősítesz, hogy a szívem mélyén tudom, hogy te soha nem hagysz el, és nem vetsz el!

Akik ehhez a világhoz tartoznak, gyűlölték az enyémeket, mert ők nem ebből a világból valók, ahogyan én sem tartozom ehhez a világhoz. Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól! Ők nem ehhez a világhoz tartoznak, mint ahogyan én sem. Válaszd külön őket a magad számára, Atyám, a valóság megismerése által — s a te beszéded, az a valóság!

Néha nem tudom igazán, hogy hova tartozom… A keresztények szemében túl világi vagyok, a világ szemében pedig túl keresztény, kivet magából. Hozzád tartozom, nem máshoz, kérlek, hogy őrizz meg engem! Nem bírom már ezt a sok igazságtalanságot, szeretném megismerni a teljes valóságot, úgy vágyom erre!

Ahogyan te elküldtél engem erre a világra, ugyanúgy küldöm el én is őket. Értük odaszentelem magamat, hogy ők is odaszenteljék magukat neked a valóság megismerése által!

Szeretnék olyan életet élni, aminek van értelme. Csak ennek van értelme, hogy téged egyre jobban megismerjünk és így éljünk a világban.

Atyám, nem csak őértük imádkozom, hanem mindazokért is, akik majd az ő szavukra fognak hinni bennem. Mindannyiukért kérlek, hogy akik hisznek bennem, valamennyien teljes egységben legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, bennem élsz, és ahogyan én benned élek. Ők is így éljenek mibennünk, teljes egységben, hogy a világ elhiggye, és meggyőződjön róla, hogy valóban te küldtél engem! Azt a dicsőséget, amelyet tőled kaptam, továbbadtam nekik, hogy ők is abban az egységben éljenek, ahogyan mi egységben élünk. Én bennük élek, és te, Atyám énbennem — hogy ők is eljussanak a tökéletes egységre. Ennek láttán majd az egész világ felismeri, hogy te küldtél engem, és őket is ugyanúgy szereted, ahogyan engem. 

Atyám, számomra most szinte lehetetlennek tűnik, de kérlek, hogy áldj meg minket, minket, a te testedet! Adj közénk egységet, olyan fájdalmas a széthúzás. Olyan szép látni, ahogy Te egységben vagy Jézussal és a Szent Lélekkel, erre vágyunk mi is… Úgy szeretném megtapasztalni ezt az egységet, kérlek, nagyon kérlek, hogy segíts ebben! Köszönöm, hogy szeretsz, ez ad erőt a továbbiakhoz! Köszönöm, hogy te nem változol, és pont olyan vagy, amilyen. Ez az igazi valóság, még ha csak egy töredékét is látom. Köszönöm, hogy betöltöttél a szereteteddel, add, hogy ezt tovább tudjam ma is adni!

Atyám, azt akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. Azt akarom, hogy lássák dicsőségemet, amelyet tőled kaptam, mivel te már a világ teremtése előtt szerettél engem.  Igazságos Atyám! Ez a világ soha nem ismert meg téged, de én ismerlek, és ők is felismerték és elfogadták, hogy te küldtél engem. Megmutattam nekik, hogy te valójában milyen vagy, és továbbra is meg fogom mutatni, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük éljen, és én is őbennük éljek.”

 

És Jézus meg a Szentlélek azóta is könyörög értünk. Az egységért köztünk.

Próbáljunk megbocsátani egymásnak és könyörögjünk mi is ezért.

Így legyen.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 18., hétfő,
Jenő napja van.
Tartalom
Vezércikk

Miklya Luzsányi Mónika
Otthon lenni a világban
Hol lakik az Y-generáció?

Gondolkorzó

Szabó Julcsi
Neveljünk-e színházzal?

- avagy ifjúságnevelés felsőfokon

Felszín

Farkas Zsuzsanna
Táblákba vésett múlt
Üzenet egy budai kapu falán

Magasság

Bölcsföldiné Türk Emese
Fekete kiskabát
Ilka öröksége

Mélység

Pólya Dániel
Meditációról még egyszer
Úszólecke avagy a tengerről és az imáról

Záborszky Zsófia
Valláskárosultak
– Isten lénye és a keresztény elvárások szomorú mérkőzése –

Teljesség

Bölcsföldi András
Az nem baj, kisfiam!
Papgyerek=hátrányos helyzetű?

Herbert Dóra
Negyedíziglen?
Áttörni a hallgatás falát

Üzenet

Szakács Gergely
Eragon
Fiúk apai öröksége

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Csillagok között
filmajánló

B. Tóth Klára
Örök-ség
A tékozló fiú arcairól

Kitekintés

Bíró Anna
A csillag útja
Volt egyszer egy vendégség

Látogatóink száma a mai napon: 1023
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45769097

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat