Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

1. Rácz Elemér - 2010-12-20 00:31:32

Kedves Cikkíró!

Számomra, és merem remélni sok más keresztyén anya és leendő anya számára is az Ige a zsinórmérték, amiből egyértelmüen megtudjuk, hogy a gyermek Isten ajándéka és az anyaméh gyümölcse jutalom. Keresztyénként talán jobban tennénk, ha sürübben tanulmányoznánk a Bibliát, minhogy átvegyük a cikkben említett blogok stílusát: hibbant nőszemély, anyatanonc, baljóslatú terhesgondozó stb. Miért volna egy barackfa számára felforgató esemény a június, vagy a szőlőtőnek a szeptember. Vagy mondaná, pardon, most nem terveztem gyümölcsöt teremni.  Nem az a természetes, hogy beérnek a gyümölcsök? Hová lett az a gyönyörü szavunk, hogy gyermekáldás? Gyermekvállalás lett belőle? Miért sajnos, hogy számtalan terhesség nem tervezett, un. balesetes? Tapsoljunk a hívő házasok komolyan megtervezett gyermekvállalásának? Ez a gondolkozás nagyon messze visz az isteni szándéktól. Nekem négy gyermekem született, Isten kegyelméből, mindannyian elfogadott gyermekek voltak. Értem én az analógiát a karácsony-eseménnyel. De engedje meg, az ott mégis egészen más, "mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van". Kívánom, hogy megfoganva szülessen meg Krisztus és növekedjen naggyá életünkben, szeretettel Rácz Jolán 

2. Bagdán Zsuzsanna - 2010-12-20 15:03:08

Kedves Jolán!

Őszintén örülök a hozzászólásának, hiszen pontosan ez a cél – elgondolkodni, hogy vajon minden az-e, aminek látjuk, aminek én látom, aminek Ön látja. Kiválóan tette, hogy felvetette a keresztyén házasságban élők családtervezésének kérdését, ugyanis a probléma létezik – ám a cikkemben említett és idézett babablogok egyikét sem mélyen hívő keresztyén, pláne nem házasságban élő hölgy írta/írja. Olyan nőket idéztem, akik megestek – mert mégis az élet szent, az anyaméh gyümölcse jutalom, a gyermekvárás átformál, belülről, láthatatlanul, aztán egyre láthatóbban. Örülök, hogy érti a Krisztus-várás dolgot, de annak nem örülök, hogy nem vette észre, hogy a cikk csak erről szól, és nem kívánok semmilyen erkölcsi kérdésben állást foglalni benne, különösen nem a családtervezésről.

Az Istennek átadott, imádkozó élet valóban tudja a házasságban a gyermekáldást evidenciaként kezelni – de azt hiszem, ebben a szövegben alig volt szó a gyermekvállalásról, sokkal inkább a saját, személyes hitvallásomról, az én megtérésemről, amit, hogy leírhassak, találnom kell hozzá szavakat, analógiát, mert az egyház sokszor olyan, mint a terhesgondozó, mindenről csak egyféleképpen lehet beszélni – Ön is sérelmezi a nyelvhasználatomat, ami nekem kifejezetten fáj.

Az én megtérés-élményem olyan élmény volt, mint amilyet a babablogokban a teherbeesésről olvastam – és az, hogy ez az évek óta gyűrűző változás a Szentlélek műve az életemben, ehhez nem fér kétségem. A barackfának természetes, hogy virágzik – az embernek viszont nem természetes, hogy az Isten szereti és megbocsát neki, hiszen az ember elszakadt Urától a bűn miatt. Pontosan ezért tartom jogosnak úgy írni a megtérésről – mert hiszen erről írtam –, mint a terhességről. Valaha ez is természetes volt, de a mai embernek nem az, és hiba úgy tenni, mintha az lenne. Bárcsak az emberek számára olyan természetes lenne az Istennel szeretetben eltöltött idő, mint a fának a virágzás! De nem az, és erről beszélni kell. Rosszul esik, hogy azt írja, hogy nem olvasom eleget a Bibliát, de sajnos ezzel Önnek nem tudok elszámolni. Mint ahogy arról, hogy mi növekedik bennem, arra majd az utolsó ítéletkor kapok választ – bizalmam van abban, hogy az Úrtól van a növekedés.

Tisztelettel:

Bagdán Zsuzsanna

3. Pete Violetta - 2010-12-20 18:39:13

Kedves Jolán!

Én is szükségesnek tartom, hogy belefollyak a párbeszédbe.

A Közös(s)Ég egy missziói szemléletű magazin. Sajnos még nem találta meg a legjobb útjait annak, hogyan kommunikáljon kifelé az egyházon kívüliek felé (és hívogassa őket befelé), de ez kimondott, megfogalmazott célunk. Amikor megkaptam Zsuzsa írását én nagyon megörültem. Mert egy olyan közös élményünkre hívta fel a figyelmet, amivel talán könnyebben tudok majd evangelizálni, vagy egyáltalán szóba elegyedni ateista, vagy egyháztól távoli emberekkel (legalábbis édesanyákkal). A cikk alapvető mondnadója ugyanis nem az, hogy hogyan vállaljunk gyereket biblikusan. Hanem az, hogy ahogyan egy baba átformálja "gyanutlan" édesanyjának az életét, úgy formálja át a megtérés, a Jézussal való találkozás az addigi talán naiv gondolatainkat és életünket. A legkisebb napi dolgoktól a legnagyobbakon is át. Engem nagyon megérintett a párhuzam. Szerintem nagyon találó. Akár kerestük Jézust, akár Ő találtránk váratlanul (akár terveztük a terhességet, akár megtörtént "csak úgy") innentől meghatározza az életünket egy új élet, egy új kapcsolat.

Tudja, a Biblia mindent tartalmaz, ami az üdvösségünkhöz kell, de nem útmutató ahhoz, hogy hogyan jussunk túl a gyermekáldással járó számtalan hol ijesztő, hol ironikus procedúrán. Egyszerűen, mert nem ez a feladata. De ez is egy élethelyzet, számtalan döntéssel,zűrrel,kérdéssel és kétellyel. Ezért nem tudom és nem akarom kárhoztatni azokat az anyákat, akik ilyen blogokon osztják meg a tapasztalataikat, vagy kérnek tanácsot. Természetes, hogy ez nem Hamvas Béla stílusában fog íródni. Sem a mai köznyelv, sem az internetes kultúra nem ezirányba mutat. Ennek ellenére sem gondolom, hogy elvetendő fóruma ez a gondolatoknak. Nagyon fontos őszintén, tabuizálás nélkül kimondani a félelmeket, és azt gondolom, hogy a pongyolaság, és megütköztetésig fura szóhasználat, inkább arról szól, ahogyan az író igyekszik feldolgozni fenekestül felfordult világát. Valóban nem mindig lírai. De nem vagyunk őszinték akkor ha csak a rózsaszín oldaláról világítjuk meg, hiszen ez éppen egy áldozat vállalásos időszak, amit persze utólag megszépít a gyermekben kapott áldás. Sokan szenvednek a szülés utáni depressziótól, a testi átalakulástól, vagy a folyamatos hangulatváltozásoktól a hormonok miatt. Ha ezekről nem beszélünk, akkor tabuizáljuk és mindenki akivel megtörténik bűnösnek és rossznak fogja érezni magát. Azt fogja gondolni, "velem valami nincs rendben". Ezeknek a dolgoknak kiiktatása helyett inkább megkell lássuk a lehetőséget, hogy ezekben a helyzetekben felajánljuk a segítségünk és a keresztény alternatíváját a döntéshelyzeteknek. Azt gondolom, ez a feladatunk legyen az a gyermek akár tervezett, akár véletlenül megfogant. De nem célom megvédeni a kismama blogokat, hiszen a cikknek sem ez a célja. (Az ítélkezés mindenesetre semmmilyen módon nem a mi feladatunk.)

Tovább kapcsolódva a cikkhez: Karácsony nem párhuzama a cikkben foglaltaknak, csupán apropója.

A "cikkíró" ahogyan Ön hívta Zsuzsát szerintem nagyon jó írást közölt, (az utóbbi idők legjobb írása a tollából) elgondolkodtató mindenki számára, és mellesleg tudom, hogy mennyire vágyik maga is gyermekáldásra. Ezért aztán a látszatát is szeretném elhesegetni annak, hogy félvállról vette a témát. Annak pedig méginkább hogy nem Bibliai szellemben gondolkozik a témáról. Mindkettőben alaposan érintett.

Annál szebbet magam sem kívánhatok, mint Ön:                   "Kívánom, hogy megfoganva szülessen meg Krisztus és növekedjen naggyá életünkben!"

Szeretettel: Pete Violetta

Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ