belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Czapp Enikő

Megérintett érinthetetlen(ek)

Egy dramatikus játék utórezgései

Csak álltam. Álltam a sarokban, egyedül, mindent és mindenkit érzékelve, de semmire és senkire nem nézve, a végtelen tér egyetlen pontjára szegezett tekintettel, én, a leprás, a tisztátalan, a kirekesztett, az érinthetetlen. Nem éreztem semmit. Sem szomorúságot, sem félelmet, sem haragot. Csak végtelen magányomat, s annak egyértelműségét, hogy ez itt az én helyem – innen nem mozdulhatok. Magam vagyok magammal: a tisztátalanságommal, amelynek látható vagy láthatatlan jegyeit hordozom. Magamért, másokért, vagy mert egyszerűen ez az igazság: tényleg leprás vagyok. Nem tudom. Az én dolgom csak annyi, hogy mindezt hordozzam – ezt teszem. Nem várok és nem kérek senkitől semmit. Tulajdonképpen jól vagyok. És erős. Nagyon erős, nagyon kemény. Mozdíthatatlan, mint a kő. Testemben és lelkemben.

A felülről jövő fény vagyok: a tisztaság, Krisztus. Nem e világból származom, mégis alászálltam. Dolgom van itt, de idegen nekem ez a világ. Otthontalanul érzem magam benne. Mintha nem volna számomra hely. Ez bizonytalanná tesz. Erősnek kellene lennem, és nem vagyok az. Szédülök, ingadozom. Nem vagyok stabil. Lát engem valaki? Ki? Tudják-e, ki vagyok, mit hoztam? Kell-e ennek a világnak, kell-e bárkinek is, ami az enyém, ami és aki Én vagyok? Annyi mindent tudnak és gondolnak rólam! Megfejtett titok vagyok – szerintük. Titkom azonban nem megfejthető. Hozzám tartozik, körbevesz, láttatva ezt kikandikál lábaim alól. Nem veszik észre. Pedig míg nem számolnak titok voltommal, nem számolnak igazán velem sem. Addig nem ismernek. Sem lényemet, sem erőmet. Mert nem vagyok rendszerbe illeszthető, nem vagyok egy névbe bezárható sem. Szabad vagyok. Vagyok, aki volt, van és eljövendő. Mindig jelenlevő, mindent érzékelő. Látom Őt is: a leprást. Nem néz rám és én sem rá. Mégis mindketten tudunk egymásról, s tudjuk, hogy a másik is tud rólunk. Ennyi elég most.
Neki és nekem is.

Igen, látom Őt. Minden más lett, amióta megjelent. Néha ránézek – titokban, lopva. Hogy lássam, ki Ő, mit akar itt, van-e dolgom vele.(?) Ha igen, mi az? Homályosan érzem, hogy nem véletlenül van itt. Talán épp miattam. Közelebb kellene mennem – de nem tudok. Egyetlen lépést sem tudok tenni. Mintha ide lennék cövekelve... Keménységem és erőm nem ugyanaz, mint korábban. Mintha oszladozna. Semmit sem értek. Ingadozom. Mint Ő.
Nem mozdul. Áll, mint a cövek. Keménysége azonban elmúlóban van. Azt várja, hogy én menjek, tudom. Elinduljak? Oly végtelen hosszú utat tettem már meg eddig! Nem elég, hogy itt vagyok, hogy megérkeztem? Nem, neki láthatólag nem: közelebb kell mennem. Lassan, óvatosan, hogy meg ne ijedjen! Ki tudja, elhiszi-e, el meri-e hinni, hogy hozzá jöttem.(?) Mert összetartozunk. Mint a mágnes két pólusa. Kettőnk különbözősége ad ki majd valami másféle minőséget. Nemcsak neki van szüksége rám, nekem is rá. Nélküle/nélkülük nincs messiási küldetés. Nincs megváltás. Nincs újjáteremtés. Nélküle/nélkülük Én sem vagyok.
Már középen áll és én még mindig nem mozdultam. Nem szólok, nem kiáltok. Csak figyelem Őt. Csak Őt, egyre csak Őt...
Jó nézni. Jó, hogy itt van. Már nem vagyok egyedül. Valaki észrevett és közelített hozzám. Annyi idő után újra megszületett bennem a remény. Szívem nehéz, várakozással van tele. Nem az vagyok már, aki voltam. Nyoma sincs bennem a keménységnek, az erőnek. Ember vagyok, akit régóta nem érintettek. Érintésre vágyok. Az Ő érintésére. Tudja. Biztosan tudom, hogy tudja, mit gondolok, bár ki nem mondok semmit, de a bennem levő vágy feltartóztathatatlan: kiáramlik belőlem, elvegyül a levegőben. Tudom, hogy megérkezik hozzá. Közelebb lép. Egészen közel van már, de távolabb egy karnyújtásnál. Most megállt. Jaj, ne! Ne állj meg, gyere közelebb! – sikítom némán, de hang, szó nem jön ki torkomon. Miért nem? Miért nem mondok semmit? Mondhatnám például, hogy „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!"... Képtelen vagyok kimondani. Pedig itt dübörög a mondat bennem. Nem, még nem. Még nem tudom, ki Ő. Valóban Úr, az én Uram? Azt mondják róla, és el is hittem ezt, de most itt van, látható, elérhető közelségben, és minden más. Feleslegesnek látom a szavakat, mégis azt érzem, talán ki kellene mondanom őket, talán ez a kulcs, az életem megoldásának kulcsa, de sem tenni, sem mondani nem tudok semmit. Csak nézem. Hogy lássam. Hogy megismerjem valójában. Hogy lássam, hihetek-e benne. Bárcsak megtenne még egy lépést! Hogy biztosan tudjam: hozzám jött. Nem, sajnos, nem jön közelebb. Nem áll elém. Nem érint meg. Nem baj. Nincs bennem csalódás. Megértem. Ő is ért engem. Érti, miért állok itt némán, mozdulatlanul. Érti, mert elviseli. Mert nem avatkozik bele. Csak jelen van és hagyja ezt. Hagyja, hogy nézzem. Hogy megszokjam, megismerjem, hogy időm legyen megérezni, nekem, magamnak, mit kell tennem vagy mondanom. Hogy belőlem jöjjön, ami jönni akar, ne megtanult leckeként szajkózzam mások szavait.
Mennyi időre lesz szükségem? Nem tudom.
Beteg voltam/vagyok-e, vagy csak azt hittem? Nem tudom.
Ha igen, meggyógyulok-e? Nem tudom.
Mi a betegség és mi a gyógyulás? Nem tudom.
Találkozva vele, nézve Őt vajon nem vagyok-e már a gyógyulás útján?
Irányt váltott tekintetemmel, feltörő egyértelmű vágyammal nem vagyok-e már gyógyult?
Ki Ő? És ki vagyok én?
Hol a titok?
Neki kikandikál a lába alól. Nekem mellettem van, mint
egy másik én. Most látom először. Csodálkozom. Hozzám tartozik, az enyém, de nem ismerem. Már érzékelem, de nem értem.
Ő igen. Látja és érti. Talán ezért van szükségem rá. Bölcsebb, mint én. Máshogy néz, máshogy lát, máshogy értékel. Hogy ki Ő? Már tudom:
Ő Én vagyok.
A bennem, tisztátalanban levő fény, tisztaság, világosság.

„És íme, odament egy leprás, leborult előtte és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És a lepra azonnal letisztult róla." (Máté 8. 2-3.)

Valami elkezdődött. És tart ma is. Nem vagyok leprás: ember vagyok. Megérinthető. Megérintett. Önmagára talált. Ő bennem, én benne. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 12., kedd,
Jónás , Renátó napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
Az irraconális tabukról és babonás félelmekről
Hinnéd, hogy ma is köztünk élnek?

Gondolkorzó

Adamek Norbert
Érdekeink – mé genoito!
Miből és hogyan éljen meg a templom szégyenkező egere?

Felszín

Miklya Zsolt
Ahol a csendek laknak...
Mesélj a farkasodnak!

Pete Violetta
Ha valami lyukad
Eldughatod, betömheted, titkolhatod. Vagy…?

B. Tóth Klára
Lehet-e tabutlanítani a korunkat?
Mesterséges és természetes feszültségek – hol a feloldás?

Magasság

Juhász Ábel
A tabu működése
Amiről mindenki beszél, csak nem mindegy, hogy hogyan!

Dull Krisztina
Könyörgés a tabuért
Tabukra márpedig szükségünk van

Mélység

Szakács Gergely
„Nem félünk a farkastól!"
Kockázatos őszinteség kontra megbetegítő titkok

Nagy László
A csend mint tabu
Inkább nem akarjuk érzékelni azt, ami körülvesz bennünket?

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (6)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Dobóczky László
Félhomály
Öröklődő terhek sherpái vagyunk?

Detzky Panni
Pszichológia vs. vallás
Ugyanazon lélek világi és keresztyén gyógymódja

Teljesség

Detzky Panni
Isteni érintés
Találkozások a Mindenhatóval

Nagy Dávid
Koraesti kövezés
Az ítélkezés súlya

Czapp Enikő
Megérintett érinthetetlen(ek)
Egy dramatikus játék utórezgései

Üzenet

Bella Péter
A hívő ember és a tabu
Te melyik szerepet játszod ma este?

Pete Violetta
Szószékre szorul a kommunikáció
Mediális némasági fogadalom?

Nagy László
Tabuk nélkül
Egy képzeletbeli reality show, ahova bejutottál

Áthallások

Horváth Mariann
Bűneset
Dürer, a maximalista művész és az édenkerti eset

Riport

Pete Violetta
A hangember
Horváth Gergely megtéréséről és rádiós szolgálatáról az MR2-n

Miklya Luzsányi Mónika
Halál – az össztársadalmi tabu
Kísérni olyan úton, melyet egyedül kell befejezni?

Kitekintés

Bölcsföldi András
Egy világtalálkozó kérdőjelei
Miért van világtalálkozó, ha nincs? Miért nincs világtalálkozó, ha van?

Miklya Luzsányi Mónika
Mit, mikor, hogyan?
Kényes témák a gyermeknevelésben

Látogatóink száma a mai napon: 3314
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45728323

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat