belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Adamek Norbert

Ha te balra mész, én jobbra megyek

Amilyen NEM akarok lenni…

Az identitás keresése és megtalálása nagyon fontos dolog. Látom ezt fiatalokon, akik elszántan keresik magukat, sokszor erőteljes ellenállást kiváltva a felnőtt lakosság köréből, de szinte semmi segítséget nem kapva tőlük a keresésben. Ők nagyon érzik, hogy ha nincs világos és biztos alap, akkor semmi nem fog felépülni. Az élet sem. Csak az agónia marad, talán hosszú évtizedeken keresztül.

Ám identitást keresni is legalább kétféle módon lehet: valamivel azonosulva és valami ellenében is. Ez utóbbi a problémásabb s a gyengébb módszer, véleményem szerint.

Hogyan is működik a mechanizmus? Szolgáljon egy megtörtént eset példaként erre az identitáskeresésre:

„Félre ne érts, én nem szeretem az MSZP-t. Sőt, utálom a fajtájukat, de akiket még ennél is jobban utálok, azok a Fideszesek. Na, azok az igazi szemétládák! Ezért szavazok az MSZP-re.”

Utálom a feketét, ezért a fehér mellé állok, bár azt sem szeretem. Benn ragad ez a keresés a meglévő rendszerben, nem tud megújulni, újat hozni, nem szabad. Lekötözött. Ha az ellenpólus megszűnik létezni, akkor borul az egész rendszer is. Kényszerpálya ez, ami legalább annyi kínnal jár, mint amennyi nyereséggel.

Mi benne a nyereség? Például, hogy nem kell sokat gondolkodni, mérlegelni, harcolni benne és érte. Egyszerű, mint a kapanyél: ha te olyan vagy, akkor én ilyen leszek. Te találd ki, milyen vagy, s ha megvan, nekem csak ellenkező előjelet kell rakni a te gondolkodásmódod, ízlésed, világnézeted elé, és készen is van a sajátom. Meglehetősen sokat látok ebből: te rocker vagy, és mivel én nem szeretlek téged, én rapper vagy diszkós leszek, vagy bármi más, csak nem rocker. Pedig az a Guns ’n’ Roses nagyon jó zenét játszik… A nevek tetszés szerint cserélhetőek pártokra, felekezetekre, hajszínre és így tovább.

Erre a gondolkodásmódra rímel a „ne tedd mással, amit nem kívánsz magadnak” mondásunk. Két tagadás van benne jelen, két mínusz. Nem csinál semmit, nem fejlődik sehova. A legnagyobb eredmény, amit fel tud mutatni, az az egy helyben toporgás.

Ezzel szemben (ajaj, már megint valamivel szemben) ott van a másik módszer: valami mellett szívből elköteleződni. Akkor is, ha nincs ellenpólus a láthatáron. Például tetszik egy lány – szépnek találom, de nem azért, mert mellette ott egy csúnyácska, hanem mert önmagában is megáll a szépsége.
Szép, mert érdek nélkül tetszik – ezt én is vallom. Igaz ez másra is. Például nem megy az asztalitenisz, de egészen jó vagyok futballban, s jól is érzem magam, ha játszhatok. Ettől nem utálom az asztaliteniszt, de szeretem a focit. S talán itt a dolog kulcsa: szeretem, tetszik. Ebből születhetnek új dolgok is, kiteljesedhet az életem. Tágabb a látóhatár, sőt, egészen kinyílik a világ, gazdagító hellyé válik. Ehhez persze aktivitás kell. Keresni kell, esetenként hosszan és kitartóan, hogy mit is, kit is szeretek én, s mi határozza meg az életemet? Mik a sarokpontok, amikhez a többit is igazítani lehet? Melós ugyan, talán mégis megéri, mert így elfér egymás mellett a szívemben a már említett Guns ’n’ Roses, Vivaldi, a Faithless, Michael Jackson és Céline Dion zenéje sok más mellett.

Jézus azt mondja: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” Aktív dolog ez. Ha szeretném, hogy simogassanak, először én simogatok. Ha szeretném, hogy elfogadjanak, akkor először nekem kell elfogadást tanúsítanom. Ebből fejlődik valami. Így kapcsolatok születhetnek, fejlődhet a személyiség és még sok áldást is tapasztalhatok.

Jean Vanier azt mondja:  „A mód, ahogyan az emberekre nézel, megváltoztathatja őket.” A fiatalok számára talán ez jelenti a legtöbbet: nem azt nézni, hogy kik ők most a sokféle zavarodottságukban, hanem meglátni, mivé lehetnek, s így kezelni őket.

Azt gondolom, sosincs késő egyikünknek sem a magunk identitását keresni, talán újrafogalmazni, de arra sem, hogy másoknak ebben segítsünk. Egyet kívánok magamnak is és mindenkinek: válasszuk a jobb részt!

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 13., szerda,
Szilvia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Tóth Sára
A modern irodalom „NEM”-je
Rituális bűnbak szerep

Felszín

Erbach Viola
Falak, omoljatok!
Csipkerózsika-szindrómás világot építünk

B. Tóth Klára
Nem, ami néha igen
Töredékek a válaszaink mentén

Ligetkuti Amanda
A tékozlóját!
Kudarckerülés

Magasság

Miklya Zsolt
„Eddig jöhetsz, tovább nem!”
Jób és az Iskola netovábbjáról

Mélység

Péter-Szarka Katalin
Dackorszak
Határfeszegetés és idegtépés – ahogy arra csak egy gyerek képes

Adamek Norbert
Ha te balra mész, én jobbra megyek
Amilyen NEM akarok lenni…

Miklya Luzsányi Mónika
Kamaszkor
Lázadnak. De miért?

Szakács Gergely
Elengedés
Kísértő ex-ek és a „mi lett volna, ha…”

Bölcsföldi András
Nincs Egyéb Mentség
A veszteségfolyamat öt fázisa – Stages of the Loss Process

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
Jézus nemet mondásai
Megállni a kísértésben

Koczor Tamás
Jónás: nem – Jézus: igen
Bibliai válaszok küldetésre és halálra

Üzenet

Bella Péter
Tagadásokra épített önkép
Mit is jelent reformátusnak lenni?

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
Megalkuvás nélkül
Vaslady

Pete Violetta
Letagadhatjuk az életet?
Védeni a valóságtól – de meddig?

Miklya Luzsányi Mónika
Belső tenger
Film az eutanáziáról. Mellette vagy ellene érvel?

Riport

Hajduk Zsófia
A „boldogító nem”
Együttélés hűségeskü nélkül

Kitekintés

Szakács Gergely
Fegyvertelenül, de nem eszköztelenül
Katonáskodás és háborúság hívőként

Látogatóink száma a mai napon: 1093
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45732787

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat