belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Miklya Luzsányi Mónika

Kamaszkor

Lázadnak. De miért?

A kamaszkor a lázadások kora, de mi, szülők ezt általában elég nehezen értjük meg. „Jó dolgodban nem tudod, mit csinálj!” – mondogatta nekem is mindig anyám, amikor magamra rángattam a csöves farmert meg a kockás inget és elhúztam valamelyik rockkoncertre. És valószínűleg ugyanezt mondta anyámnak a nagyanyám is, amikor felvette a miniszoknyát és járta a tvisztet meg a rock and rollt, és valószínűleg dédnagyanyám is hasonlóan háborgott a térdig érő szoknya meg a bubifrizura miatt.
Ma már látom, hogy igazuk volt az anyáinknak és nagyanyáinknak, és igazam van nekem is, amikor ugyan nem mondom, de számtalanszor gondolom, hogy a kamaszaink jó dolgukban nem tudják, mit csináljanak. Mert az az igazság, hogy a tizenéveseknek általában minden korban és időben „jó dolguk” van. Jobb, mint anyáiknak, nagyanyáiknak volt. A mi kamaszainknak már nem kell gyerekkoruktól kezdve keményen dolgozni, hanem tanulhatnak. Nem kell titkolniuk a származásukat, vallási hovatartozásukat, netán politikai nézeteiket. Szabadon élhetnek, beszélhetnek, gondolkodhatnak. Jó esetben nem kell a fogukhoz verniük a garast, válogathatnak a hipermarketek polcain, és fogalmuk sincs, mit jelent sorban állni kenyérért vagy bámulni a „nyugatról” becsempészett divatlapokat, vágyakozva egy „eredeti” Levi’s farmer után.
Ám ezt nem lehet a szemükre vetni, mert a kamasz gyerekeknek valójában az a dolguk, hogy jó dolguk legyen. A kamaszkor moratóriumot jelent, olyan védett időt, amikor mi, a szülők még megadunk nekik mindent, amire csak szükségük van. Az ő dolguk pedig az, hogy felkészüljenek a felnőttkorra. És ez ritkán megy hangos veszekedések, ajtócsapkodások nélkül.


Nemet mondani a világra 

Nem kell hát megijednünk, hisz a kamaszkornak éppen az a feladata, hogy a gyerekek kipróbálják magukat, képességeiket és kialakítsák azt az értékrendet, amelyben élni szeretnének. Egyértelmű, hogy először azokat a szabályokat szegik meg, azokat a kereteket rúgják fel, azokat az ajtókat csapják be, amelyek kéznél vannak.
A család kimondatlan törvényei, szokásai ellen lázadnak fel először, hiszen azt ismerik a legjobban. Nincs olyan szülő, aki ne követne el hibát vagy következetlenséget, aki megállhatna egy kamasz metszően éles szeme és patikamérleg-finomságú igazságérzete előtt.
A kamaszkori lázadást sok szülő világtragédiaként éli meg, pedig valójában természetes folyamat. Azt már régóta tudjuk, hogy a kamaszok érzelmi változásaiért a hormonok a felelősek, azt viszont csak az utóbbi évek neurológiai kutatásai bizonyították be, hogy az ember idegrendszeri érésének is egyik fordulópontja a kamaszkor.
B. J. Casey neurológus szerint neurológiai értelemben valójában ilyenkor „nő be a fejük lágya”. Mert amikor a kamasz értelmetlen, sokszor veszélyes dolgokat csinál, pontosan azt teszi, ami a fejlődéséhez elengedhetetlen: próbálja megismerni képességeit, kitolni teljesítőképessége határait, és ezzel olyan idegpályákat hoz működésbe, amelyek majd felnőttkorában fontosak, sok esetben életmentőek lesznek. Épp ezért olyan fontos számukra, hogy újabb és újabb dolgokat próbáljanak ki. Ezért nem fogadják el a már berögzült törvényeket, a kitaposott utat.
A pszichológiai kutatások szerint a kamaszok az esetek többségében, amikor egy-egy őrült vállalkozásba belemennek, pontosan tudják, milyen veszélyek leselkednek rájuk. De a győzelem önjutalmazó szerepe és a kortárscsoport elismerése felülírja azokat a vészjeleket, amelyek ugyanolyan intenzíven kimutathatóak a kamaszoknál, mint a felnőtteknél.
Ezt bizonyítja Laurence Steinberg amerikai pszichológus kísérlete, amit több száz gimnazistán végzett el. A gyerekeket autószimulátorba ültette, amely vészhelyzeteket produkált. Amikor a kamaszok egyedül voltak a szobában, szinte hajszálpontosan olyan döntéseket hoztak, mint a felnőttek: könnyen, gyorsan felmérték a veszély nagyságát, irányát, és határozottan cselekedtek, a lehető legkisebb kockázattal. Amikor azonban kortársaik előtt kellett megoldaniuk a vészhelyzeteket, kétszer annyi kockázatot vállaltak be, mint normál esetben.


Prevenció, de hogyan? 

A hagyományos prevenciós eljárások, a veszélyekre való figyelmeztetés, netán „leprédikálás” ritkán hat a kamaszokra. Minél nagyobb a veszély, annál nagyobb a kihívás, így a kísértés is, hogy kipróbálják a tiltott dolgot. A legújabb pszichológiai kutatások tükrében sokkal hatékonyabbak a személyes beszélgetések, amelyek akkor működnek a legjobban, ha a kamasz tudja, hogy a felnőtt saját tapasztalatáról számol be neki. A személyes élmények is nagyon hatékonyak, például az önkéntes szolgálat egy-egy drog- vagy hajléktalanmisszióban. A kamaszok valójában egyfajta bizonyságtételre várnak, hiteles életpéldára, megélt hitre, amit azután ők maguk is elfogadhatnak. A későbbi „igen”-eket tehát a kamaszkori „nem”-ek és a látens azonosulások készítik elő. A kamaszok dolga a lázadás, az érvényes minta keresése, a felnőtteké pedig, hogy segítsenek nekik megtalálni a helyes döntéseket, hogy mire felnőttek lesznek, benőjön a fejük lágya.

Hozzászólások

1. Nagy István - 2012-03-12 18:27:39

Igen ez nehéz kor nekik, de azért nem kell a ló túlsó oldalára se átesni. pl ütközőn utazni. Majd az élet úgyis kijózanitja megtanitja őket...

A jó példa a fontos elsősorban a családban. Ott kell ezt elkezdeni. Jó példa mutatásával, s elmagyarázni nekik, hogy e dolog pl. cigi miért nem jó... tiltás helyett magyarázni kell...



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 23., csütörtök,
Dezső napja van.
Tartalom
Vezércikk

Tóth Sára
A modern irodalom „NEM”-je
Rituális bűnbak szerep

Felszín

Erbach Viola
Falak, omoljatok!
Csipkerózsika-szindrómás világot építünk

B. Tóth Klára
Nem, ami néha igen
Töredékek a válaszaink mentén

Ligetkuti Amanda
A tékozlóját!
Kudarckerülés

Magasság

Miklya Zsolt
„Eddig jöhetsz, tovább nem!”
Jób és az Iskola netovábbjáról

Mélység

Péter-Szarka Katalin
Dackorszak
Határfeszegetés és idegtépés – ahogy arra csak egy gyerek képes

Adamek Norbert
Ha te balra mész, én jobbra megyek
Amilyen NEM akarok lenni…

Miklya Luzsányi Mónika
Kamaszkor
Lázadnak. De miért?

Szakács Gergely
Elengedés
Kísértő ex-ek és a „mi lett volna, ha…”

Bölcsföldi András
Nincs Egyéb Mentség
A veszteségfolyamat öt fázisa – Stages of the Loss Process

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
Jézus nemet mondásai
Megállni a kísértésben

Koczor Tamás
Jónás: nem – Jézus: igen
Bibliai válaszok küldetésre és halálra

Üzenet

Bella Péter
Tagadásokra épített önkép
Mit is jelent reformátusnak lenni?

Áthallások

Nagy Zsuzsanna
Megalkuvás nélkül
Vaslady

Pete Violetta
Letagadhatjuk az életet?
Védeni a valóságtól – de meddig?

Miklya Luzsányi Mónika
Belső tenger
Film az eutanáziáról. Mellette vagy ellene érvel?

Riport

Hajduk Zsófia
A „boldogító nem”
Együttélés hűségeskü nélkül

Kitekintés

Szakács Gergely
Fegyvertelenül, de nem eszköztelenül
Katonáskodás és háborúság hívőként

Látogatóink száma a mai napon: 5412
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44416809

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat