belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Moldován Norbert

Néma-téma

Ki beszéljen a szexről keresztény fiataljainkkal?

Egy munkatársnőm azzal fogadott a minap, hogy az osztályába járó egyik diák édesapja számon kérte, miért írat a biológiatanár a fogamzásgátlásról házi dolgozatot a gyermekével. Az ő lánya még kiskorú, és nem elfogadható számára, hogy ebben a témában olvasgasson az interneten. A család keresztény elveket vall, rendszeres templomba járók.

Egy saját, nem reprezentatív felmérésem szerint, amelyet abban az iskolában végeztem, ahol biológiát tanítok, a 14-16 éves tanulóknak csupán 35%-a gondolta úgy, hogy a szexről a családból szerezhet hiteles információt. Ugyanekkora volt az aránya azoknak, akik úgy gondolták, hogy a pornófilmekből juthatnak hasznos információkhoz.
A diákok legnagyobb része (61%) pedig úgy gondolja, hogy internetes portálokon, fórumokon juthat megfelelő tudásanyaghoz ebben a sokak által kényesnek ítélt témakörben. Megjegyzendő, hogy a válaszadók több választ is bekarikázhattak. Arra a kérésre, hogy jelöljék be, kivel szoktak beszélgetni a szexről, a diákok 32%-a az édesanyát, 16%-a az édesapát jelölte, azonban 96%-uk barátaival beszélget a szexről. Ugyanezen diákok 54%-a úgy gondolta, hogy az, amit a barátaitól megtud a szexről, helytálló információ.

Egy másik keserédes történetet épp az előbbi felmérés kapcsán szült az élet. Egy édesapa látogatott hozzám az iskolába, azzal a kéréssel, mutassam meg neki a fia által kitöltött kérdőívet. A kérése teljesítése után érdeklődni kezdtem, hogy szoktak-e otthon beszélgetni a szexről. A válasz a következő volt: „Hát, a feleségemnek néha mocskos a szája.”

A fenti felmérésben vegyesen vettek részt keresztények és nem keresztények. Mégis az a gyanúm és szomorú tapasztalatom, hogy a keresztény családokban a szexualitás még mindig tabutéma. „Ciki róla beszélni az ősökkel” – ahogy egyik diákom megfogalmazta. Ebből én egyetlen dolgot értek: félnek.

Vegyük számba, milyen csatornákon juthat egy keresztény fiatal hiteles és valós információhoz a szexualitásról.

Meg vagyok győződve arról, hogy a szexuális nevelés leghatékonyabb formája a családban folyhat. A szülők saját szerelmükből és szexuális történetükből hiteles képet formálhatnának a fiatalok fejében. Azonban erre messze nincsenek felkészülve. A szerelmi kudarcok feldolgozatlansága, a szexuális vágyak elfojtása valamiféle képzelt isteni akaratnak vagy a hagyománynak engedelmeskedve, az önismeret hiánya és az ismerethiány mind megnehezítik, hogy a szülők pozitívan alakítsák gyermekeik képét a szexről. Az egyházak alkalmazottai ugyanígy állnak a dologgal. A dogmatikai háttér általában megvan. Sokan kapaszkodnak is bele rendesen, mint valami erkölcsi sorompóba. A téma bibliaórai feldolgozása során megtörténik az erkölcsi cölöpök leverése, ami szükséges is egy egészséges felfogás kialakításához. A konkrétumokról azonban általában kevés szó esik. Maradunk Ádám és Éva rózsaillatú paradicsomában, és a fiatalban legfeljebb az erősödik meg, várni kell házasságig. De mivel? Istentiszteleteinken mélyen hallgatunk a szexualitásról, az csak Sodoma és Gomora képében jelenik meg általában, de sosem a prédikáció fő témájaként.

Mint ahogy az említett felmérésből láthattuk, az internet az egyik fő információforrás a fiatalok számára ebben a témakörben. A világhálón keresztény fórumokon cserélnek frusztrációt a fiataljaink, gyakran semmi használhatót nem tanulva. A pornófilmek világában a fiatal a létező legelemibb módon találkozik a szexszel. Azt azonban általában nem gondolja át, hogy megrendezett jelenetekről van szó, melyekben színészek játszanak úgy, hogy az a legjobban eladható legyen. Ezek a filmek gyakran elég távol állnak a valóságtól és téves képet alakítanak ki a fiatalokban. Irwin Nazareth és munkatársai egy 2003-as kutatásukban arra az eredményre jutottak, hogy a férfiak jelentős hányadát befolyásolja az, ami a pornófilmekből és a médiából árad feléjük nemi szervük méretével és működésével kapcsolatban[1]. Ebben a világban a férfiasságot centiméterben mérik, és a férfi teljesen uralja pénisze merevségét, az addig tart, míg tulajdonosa akarja. Ha pedig nem, akkor mindjárt villódzik is a reklám „viagra” felirattal. Uraim, ha azt hitték, hogy a média csak a hölgyeket csapja be, gondolják újra! Ez pedig annak köszönhető, hogy a fiatal fiúk többsége kevesebb információhoz jut saját testének működéséről, mint egy átlagos lány, aki a női magazinokból élete során összeszedi ezt a tudást, még ha ezek a lapok nagyrészt butaságokkal vannak is tele. A szaporítószervek működéséről részletesen az iskolában hallunk először – ha hallunk, mert gyakran erre a részre valahogy nem jut ideje a kedves pedagógus kollégának. Pedig egy 2011-es metakutatásban[2], amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete rendelt meg, arra jutottak, hogy a megfelelő iskolai szexuális nevelés későbbre helyezi az első szexuális együttlét időpontját, csökkenti a partnerek számát, növeli az óvszer használatának lehetőségét, ezáltal csökkenti a szexuális úton terjedő betegségek és a nem kívánt terhességek lehetőségét, növeli a fiatalok tudásszintjét, tudatosabbá és óvatosabbá teszi őket, és növeli annak az esélyét, hogy a fiatalok partnerükkel vagy szüleikkel beszélgessenek saját szexualitásukról[3]. A kutatás érdekes eredménye, hogy az olyan programok, amelyekben azt tanították a fiataloknak, hogy a legbiztonságosabb várni a szexszel a házasságig, a legkisebb hatásfokot mutatták vagy eredménytelenek voltak.

Mit tehetünk tehát? A diákok az iskolában megszerezhetik a nemi szervük működéséről szóló tudást. Információt kapnak a fogamzásról és a terhességről is, valamint a fogamzásgátlásról és a szexuális úton terjedő betegségek elleni védekezés módjairól. A gyülekezetben ráláthatnak arra, milyen erkölcsi keretek között folytathatják szexuális életüket. A családban megérthetik a szexszel és a szerelemmel kapcsolatos érzelmeik hátterét, megkaphatják a biztonságos alapot. A barátok körében és az internetes fórumokon megoszthatják tapasztalataikat, tudva, hogy sokan járnak ugyanabban a cipőben.

 

[1]          Nazareth, I. Boynton P., és King M. (2003) Problems with sexual function in people attending London general practitioners: cross sectional study. BMJ 327.7412:423.  http://www.bmj.com/content/327/7412/423.pdf%2Bhtml

[2]          Kirby D. (2011) Sex education: access and impact on sexual behaviour of young people United Nations Expert Group Meeting on Adolescents, Youth and Development. http://www.un.org/esa/population/publications/expertpapers/2011-12_Kirby_Expert-Paper.pdf

[3]          Furstenberg Jr., Frank F., Moore KA., és Peterson JL. (1985) Sex education and sexual experience among adolescents. American Journal of Public Health 75.11:1331-1332. http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1646699/pdf/amjph00287-0089.pdf

Hozzászólások

1. Miklósy Zsolt - 2012-09-15 18:18:54

A szexualitásról keresztény körökben valóban "nem illik" beszélni. Jó lenne, ha a hívő emberek Isten egyik nagyszerű ajándékáról a szexről tabuk nélkül, de biblikus módon lennének képesek megnyilatkozni a gyermekeik, a fiatalok előtt és egymás között.

Voltam egy ilyen előadáson, ahol szerintem minden a helyén volt és mégis olyan visszhangja volt egyesek részéről, hogy ez gyalázatos, amiért ilyen nyíltan beszélt hívő testvérük a nemiségről és az intimitásról.

Jó lenne megtalálni a kulcsot az ilyen véleményt nyílvánító emberekhez, mert gyermekeik nem egy hívő ember igei alapú előadását, hanem a TV-t és nem sorolom, hogy még mit néznek.


2. d daniel - 2012-09-27 22:24:57

"Maradunk Ádám és Éva rózsaillatú paradicsomában, és a fiatalban legfeljebb az erősödik meg, várni kell házasságig. De mivel? Istentiszteleteinken mélyen hallgatunk a szexualitásról, az csak Sodoma és Gomora képében jelenik meg általában, de sosem a prédikáció fő témájaként"

ez viszont nem igaz. igenis megjelenik sokszor a prédikációkban, közösségek összejövetelein, előadásokon (bár valóban ritkábban mint arra szükség volna). viszont ha az ember nem keresi, vagy mondjuk egy nagyrészt idősebbekből álló templomi közösséghez tartozik a család, akkor valóban elég esélytelen.

az meg a szülők felelőssége, hogy utána olvassanak-járjanak, hogy mit "kell" tudni ezekről a témákról, mi az egyház tanítása, és ezt saját gondolataikkal, tapasztalataikkal tovább adják a gyerekeknek, ami, egy szerető családi közösségben, nem tud és nem is lehet tabutéma



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
A bizonytalanság dicsérete
Kreált kapaszkodóink és a valóság

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Három királylány
Hogy legyünk társak a társtalálásban?

Felszín

Székely Tamás
(Be)biztosítások
Megváltható nyugalom

Pete Violetta
Az üres befőttes üveg és az idegen szilva
Városba szakadt vidék, jelenbe szakadt múlt

Miklya Zsolt
Jeles napok
Születésnapodat várjuk...

Magasság

Tóth Sára
A bizonytalanság kora
A kereszténység felnőtté válása

Miklya Luzsányi Mónika
Múltvesztett nemzedékek
Búsongás és felelősség

Mélység

Moldován Norbert
Néma-téma
Ki beszéljen a szexről keresztény fiataljainkkal?

Teljesség

Koczor Tamás
Illés és a hollók
Egy pakli kártya mellől…

Szakács Gergely
Lesz ez még így se!
Harcban a ráhagyatkozásért

Üzenet

Pete Violetta
Az az egy
Feláldozandók

Thoma László
Burokszótár
Az életünket körülvevő

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A komfortérzet kalitkájában
Bűn és bűnhődés Woody Allen módra

Bradák Soma
Kerülőutak nélkül?
Amerikai szépség és isteni gondviselés

Hancsók Barnabás
Butaságból jeles
Egy égető társadalmi probléma könnyfakasztó feldolgozása filmen

Kitekintés

B. Tóth Klára
Biztonságos otthon
Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc

Szakács Gergely
Hit és vallás: mankó vagy erőforrás?
A labilis ember kapaszkodója Isten?

Látogatóink száma a mai napon: 4070
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45754431

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat