Korábbi számok Nyomtat Mélység

Mivel ez a "Szentlélek templomaként" minden pillanatban körülvesz bennünket, s lehetővé teszi mindennek kifejeződésre jutását, ezért különösen is fontos vele barátságban lenni, mélyen érzékelni, s jelzéseire hallgatni. A ma embere szinte egyáltalán nem lakja a testét. Hihetetlenül mélyen a fejének, a gondolatainak fogságában él. Elveszve az állandó gondolkodásban sokszor még a test legalapvetőbb jelzéseit sem veszi észre: mozgásra lenne szükségem, ki kellene engednem a vizeletet, alvásra van szükségem, már nem fér belém még több étel, már régóta szúr itt, ... 
Elfelejtettünk már érzékelni is. Hogyan tudnánk tehát azt kifejezésre juttatni, amit nem is érzékelünk? A testünket nem kerülhetjük meg a hazavezető úton. Ha az autónk műszerfalán villog a kijelző, akkor hamarosan tankolnunk kell. Azért villog, hogy az autó hazavihessen minket. Ha nem érzékeljük a villogást, akkor az útfélen maradás tapasztalata segíteni fog abban, hogy legközelebb jobban figyeljünk oda. Ma Magyarországon állandó téma az, hogy túl kevés az aktív munkában levő ember, s igen nagy számban vannak a korán leszázalékoltak, s a krónikus betegek. A krónikus betegségek legtöbbje arra utal, hogy emberek sokasága huzamosabb időn át nem figyel oda a teste jelzéseire. A vallás már nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a testet figyelmen kívül hagyja, vagy pedig a negatív tartományba száműzze. A test kikerülhetetlen a hazatérés, az otthonlét szempontjából is. Amikor Isten országát érzékeljük, azaz a szeretet, az öröm, s a békesség állapotában vagyunk, akkor a testünk is eleven, ragyogó, s ellazult.

Mindaddig alapvetően nem lehetséges otthon lennünk, ameddig az elménkkel azonosulunk. Isten békessége ott kezd érzékelhetővé válni, ahol az emberi értelem végződik. Otthonlétünk útja az emberi elme meghaladásának útja. Erre utalnak a bibliai paradoxonok is. Az Isten emberré lesz, a Bárány pedig Oroszlánná, a prostituált megelőzi a buzgó vallásost az Isten országában, az isteni erő hordozója pedig a kereszt erőtlensége. Minden józan ész megáll ilyenkor. Ez a célja is az evangéliumoknak. Ki akarnak vezetni az "én tudom" hihetetlenül erős fogságából. Ennek feloldása akkor következhet be, ha belátjuk, hogy tudásunk végső soron nem más, mint a fájdalom és a szenvedés ismerete, konzerválása. Az emberi elme a végső őre valódi otthonunknak. A belépés kulcsa pedig a megadás, a legalapvetőbb keresztre feszülés, a gondolati kontrollunk, harcunk feladása. Ez a mi keresztutunk, ez az emberiség kollektív sorsa, az isteni kegyelem beteljesülése. Erre a keresztútra pedig Te egyénileg vagy meghívva. Ne feledd el, hogy a kereszt útja hazavezet. Ez az út valójában nem a szenvedés, hanem az abból való kijárat útja. Egyáltalán nem önmarcangoló út! Számomra messze örömtelibb, könnyebb ez a tudatos része az életemnek, mint az a szakasza, amikor ezt messze kerültem. Valójában Te és Én a végtelen ünnepre, vigasságra, az OTTHON-LÉTRE vagyunk hivatalosak, annak legteljesebb megnyilvánulására, aki vagy. 
A keresztutunk nem más, mint belátás, felkészülés és megnyílás, hogy a szívbéli Öröm, Szeretet és Békesség kifejeződésre juthasson létezésünkön keresztül. Ez pedig az Isten dicsősége. Isten Dicsősége megnyilvánulásának útja nem kerüli ki egyik otthonunkat sem. A mennyei a földin keresztül érhető el. Tested, családod, nemzeted, vallásod otthonát nem kerülheted meg. Biztos, hogy csak egy szép testben, ideális családban, erős nemzetben, s tökéletes vallásban engedheted meg magadnak azt, hogy kifejezésre juttasd azt, ami benned van? Az OTTHON-LÉT megtörténik, ha földi, átmeneti otthonaidban a Szeretet kiűzi belőled a félelmet, bátorrá válsz, hogy megtiszteled magadat, s másokat azzal, hogy kifejezésre juttatod azt, ami benned van.
A közeg, az otthon valódi megváltoztatása azzal kezdődik, hogy már nem akarod azt megváltoztatni azért, hogy majd az által lehess az, aki vagy. Légy az most is, bármelyik otthonodban, aki vagy, s engedd meg a másiknak is ugyanezt. Ez lesz maga a transzformáció, melyen át a mennyei megnyilvánulhat a földön.