belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Nagy László

Gyógyuló szenvedély-betegek

Az odaadás a kulcsszó, hogy eljussunk a szabadsághoz, örömhöz, élethez

- azaz élj mindenben szenvedélyesen!

Volt egy ismerősöm, aki gyermekkorában sokat játszott, focizott, úszott. Ifjúkorában motorozott, a lányok után járt, egyetemet végzett, sok országot felfedezett. Az alkoholt sem vetette meg. 40 évesen már rendszeresen részegen közlekedett az utcákon. Elvált, majd még saját gyermekeit is csak alig látogatta. Olyan munkát talált, amelyet otthon végezhetett, szinte már csak inni ment ki a lakásból. Elvált felesége hívő asszony volt, aki folyamatosan próbálta őt megmenteni. El akarta vinni gyógykezelésre vagy lelkigondozásra.
A férfi azonban kitartott: „nem vagyok alkoholista, s akkor hagyom abba, amikor csak akarom!" A gyermekből s az ifjúból szinte semmi nem maradt már belőle. Teljesen bezárult minden s mindenki előtt, csak tudását tartotta meg: nem vagyok alkoholista.
Aztán, amikor már majdnem meghalt, akkor mégis elment egy keresztyén segítő helyre. Ott megtért, s abbahagyta az italozást. Teljesen kivirágzott.
Hihetetlen örömnek élte meg az életet, mindenkinek boldogan mesélte, hogy „Isten kegyelméből szabadult alkoholista vagyok".
Rá sem lehetett ismerni. Újra volt kedve olyan tevékenységekhez, amelyeket már réges-régen nem csinált. Újból összeházasodtak volt feleségével. Aztán évekig nem láttam őt. Vagy tíz év telt el, amikor összefutottunk. Már nem látszott vidámnak, felszabadultnak. Beültünk egy teázóba, s örültem, hogy kicsit beszélgethetünk. Tíz perc után azonban már legszívesebben mentem is volna tovább. Szó sem volt beszélgetésről. Csupán bizonyságtételről. Elmondta nekem, aki jól ismertem a múltját, mindazt, amit amúgy is tudtam, s közben legalább ötször ismételte el: „hálát adok az Úrnak, amiért szabadult alkoholista vagyok". Feltűnő volt számomra, hogy állapota kísértetiesen hasonlított ahhoz, amikor erősen ivott. Szembetűnő volt a kényszeresség, a jelen valóságáról való beszéd kerülése, az erőlködése, hogy valamin (egykor az alkohol, most pedig a szabadulásról való beszéd) keresztül egy jobb lelkiállapotba kerüljön, valamint a mindezek mélyén meghúzódó bizonytalanság és félelem.

Ez a férfi sok olyan embert testesít meg, akik még nem ismerték meg mélyen az élet szabadságát, s bezárkóztak a múlt érzelmi és gondolati mintáiba. A figyelem hihetetlen erővel vonzódik ilyenkor ahhoz a tárgyhoz, amellyel kapcsolatban még van odaadás az emberben. Az odaadás az élet. Nagyon szép, amikor az odaadás növekszik valakiben. Ám amikor ez csak egy kis területét érinti a valóságnak, akkor a figyelem szinte mindenben az ellenállásra, a nemre fókuszál, s így az növekszik meg az egyénben. „Sok lúd disznót győz" - tartja a közmondás, így van ez a gyakorlatban is. A sok nem felőrli az igent, s végül igenünk tárgya függőséggé lesz, majd a végén eltűnik még arra is az igen, s csak a szenvedés marad.

Az Elengedés Házában azt fedezzük fel együtt, hogy miképpen adhatom oda a figyelmemet olyan gondolatoknak, tevékenységeknek, melyek a vant, az igent helyezik a fókuszba. Ismerősöm életének nagy részében a hiány körül forgott. Alkoholista = beszűkült ember, ami mögött mindig a hiány, a nincs, a képtelenség, az elégtelenség tudata rejtőzködik. Ez pedig az ellenállásban jut kifejeződésre. Amikor ivott, mint a kefekötő, akkor úgy táplálta függőségét, hogy tagadta azt, tehát abban is, akkor is csupán arra figyelt. Hol voltak már a párkapcsolat, a család, a kirándulások, a foci, a munka szépségei? A figyelem csak az alkohol felé nyilvánult meg. 10 évvel később pedig, amikor már réges-régen egy csepp alkoholt sem ivott, akkor pedig ellenállása - a nem - úgy jutott kifejeződésre, hogy ismét az alkoholista szót használta magára. A tagadás jól látható: iszom - nem vagyok az, nem iszom - az vagyok. Ezzel olyan önképet dédelgetett magáról, mely a múltba vitte őt, amiben már akkor is olyan érzelmi és gondolati minták uralták őt, amelyekből nem talált kiutat. Elmondtam neki az utolsó beszélgetésünknél, hogy valamitől én is nagyon szenvedtem a nagycsoportban, az óvodában, de mit használna nekem, ha ma, 43 évesen azt mondanám, hogy Isten kegyelméből szabadult nagycsoportos óvodás vagyok? A szabadulás útja a felvállaláson, az odaadáson, a megadáson keresztül vezet. Minden lényeges odabenn kezdődik. Először a gondolkozásunknak szükséges megváltoznia. Felfedezhetjük, hogy félelemmel teli szembenálló-ellenálló gondolataink s az ennek megfelelő érzelmi állapotaink kötik gúzsba az életünket. Az Elengedés Házában felfedezzük a megengedés, az odaadás erejét. Nem a látható függőség az igazán veszélyes, hanem az, ha ragaszkodom a függőségem mögött meglapuló gondolatokhoz, érzelmekhez. A modern korunk kutatói egyre inkább felfedezik, hogy érzelmeink ugyanazt a sejtmechanizmust használják, mint a drogok. Az érzelem pedig, mint a drog, lényegében kémiai vegyület. Így az érzelmi függőség kialakulása nagyon is lehetséges, ha sokáig olyan közegben vagyunk, vagy olyan gondolatokat forgatunk magunkban, melyek az elnyomással, ellenállással, aggódással, félelemmel, minősítésekkel teljesek. Látható függőségeinket könnyen cserélgethetjük úgy, hogy közben megtartjuk, s talán fel sem fedezzük a mögöttes láthatatlanul megbúvó gondolati, érzelmi függőségeinket. Az Elengedés Házában megtanulunk látni, belátni, mögé látni, s felfedezzük a krisztusi nem ellenállásnak, az odaadásnak az erejét. Odaadni magunkat csak annak lehet igazán, ami van. A hiánynak, a nincsnek való odaadásból csupán anti-élet származik.

Gyógyuló szenved -élybetegnek lenni annyit tesz, hogy felfedezzük, hogy Krisztusban örökségem a SZABADSÁG, az ÖRÖM, az ÉLET, s hogy az odaadás átsegít a kezdetben erősen jelentkező ellenállásokon. Próbáld ki: fordíts naponta tíz percet arra, hogy kizárólag a szabadság, az öröm, az élet gondolatait gondold. Aztán figyeld meg, amikor napközben nem ezt teszed. Akkor nem kell más, csupán az, hogy ismét visszatérj, s válaszd az ÉLETET, azaz a szabadság, az öröm, s az élet gondolataid, melyek nyomán lehetséges odaadni magadat annak, ami éppen van, vagy megtenni azt, amit eddig a félelem vagy az ellenállás gondolatai, érzelmi állapotai nem engedtek meg neked. Érzelmi állapotod pedig kijelzi és megerősíti, ha ez történik, hiszen az Isten országát: a szeretet, az öröm, a békesség lelkiállapotai fémjelzik. Élj figyelmes életet, s ha nem ezt tapasztalod magadban, akkor figyelmedet, gondolataidat azonnal fordítsd vissza a lényeghez. Ez a gyógyulás útja minden szenvedés-betegségből.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
A keresztút állomásai
Eredjünk Jézus nyomába!

Gondolkorzó

Pete Violetta
Ébredések
Csak a múlt zenéje?

Kovách János
Így láttam az ébredést
Rendezzünk ébredést, jó?!

Felszín

Hajdúné Tóth Lívia
Korán jött a tavasz
Tavasz: metszés, szerelem, orgona

Miklya Luzsányi Mónika
Színes világ
A színek is felébrednek téli álmukból, hogy új életre öltöztessenek bennünket

Bölcsföldi András
Az első húsvét
Szemeit a két fa metszéspontjára szegezte

Miklya Luzsányi Mónika
Bibliai kertek
Az Édent a teraszomon

Magasság

Tóth Sára
„Én is láthattam itt, aki engem látott”
A látás bibliai titkai

Turcsik Ferenc
Kettős-egy
A bánya törvényei és húsvét

Mélység

Nagy László
Gyógyuló szenvedély-betegek
Az odaadás a kulcsszó, hogy eljussunk a szabadsághoz, örömhöz, élethez

Turcsik Ferenc
A helyes kérdés
A feltámadás nagy üdvtörténeti rendrakás - rendrakás az életekben

Teljesség

Nagy László
Ébredés egykor és ma
„Ébredés akkor történik, amikor letesszük a múlt szemüvegét, s a jelen valóságában válunk áttetszővé a Lélek számára."

Tatai István
Jánosi látás
Más nézőpont

Illés Dávid
Személyes találkozás
Egy megkésett tanítvány ráébredése a húsvétra

Üzenet

Fodorné Ablonczy Margit
Növekszik-e az ember hite?
Megértések, emelkedők és lejtők közepette

Szűcs Balázs
Ahogyan az elmélet életre kel...
A feltámadás csodájának különös tanítói

Jéger-Pete Renáta
Reggelek
A reggel csodái

Rusznák Emese
Ne féljetek, inkább örüljetek velem!
Naplórészletei egy megértésemnek

Áthallások

Réz-Nagy Zoltán
Cranach utolsó vacsorája – intés az egység megtartására
Ecsetnyomok beszélnek az összetartásról

Szűcs Tamara
Egyházzenei út húsvétig
Ahogyan átvezet a liturgia böjtből nagypéntekbe, majd a feltámadás csodájába

Riport

Petri Nóra
Elég neked az én kegyelmem!
„A spiritusz helyét csak a Spiritus Sanctus töltheti be!”

Kitekintés

Nagy Dávid
A piros és a kék pirula dilemmája

Kell a valóság? Akkor is ha az álom szebb?

Dobóczky László
Az eszmém élete apu testében
Esetenként az ember esze saját maga ellen dolgozik

Szerkesztő
Kiál(lí)tás az ébredésért
„Elődbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot, te azért válaszd az életet!"

Látogatóink száma a mai napon: 3989
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45754350

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat