belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Puskás Gabriella

Akár egy vízcsepp (6)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

ELSŐ RÉSZ
MÁSODIK RÉSZ
 
HARMADIK RÉSZ
NEGYEDIK RÉSZ 
ÖTÖDIK RÉSZ 

Amíg zene nélkül táncol – addig a lépésekre figyel,
a testi lépésekre – és nagyon profi lesz, nagyon érzéki – zene nélkül is.
De ha füle lesz, hallja, mit mond a lélek: az egész korábbi világa omlik össze.
Ez a győzelem, amikor elvesztem.
Ha meg akarom őrizni a régit, nem tudom megnyerni az újat.
Nem elhatározás kérdése, hanem szabadulás kell.

Van másik irány!
Isten kegyelme, ha valaki elkezdi érteni és hit támad benne. Hit kell, mivel nincs más, megtapasztalni később fogja,
igazán érteni is.

A hitet pedig Isten adja – nem a mi produkciónk, nincs nekünk.

Senki nem felelt. A férfinép értetlenül nézett, de látszott rajtuk, hogy erősen törik a fejüket. Soha nem hallottak még ilyen szavakat a szájából. Teljesen ellentétes volt minden eddigi hozzáállással, semmi racionalitás, semmi tényszerűség.
A lánya értette és hálásan gondolt Istenre. Meghallgatta őt, ez kétségtelen. Most majd erőt kell kérnie, Anyjának és az egész családnak. Hogyan is olvasta ott, abban a részben, amit a dédmama csillaggal jelölt? Nem a félelemnek lelkét kaptuk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Igen, érzi ezt az erőt, a szeretet erejét, a jelenlétét, hiszen mellettük van most is, mindig – hisz megígérte!
- Nem lesz baj, Anya, együtt végigcsináljuk! Isten majd segít, erőt ad, pont annyit, amennyire szükségünk van, tudod! – odalépett édesanyjához és átkarolta.
- Tudom, tudom. Köszönöm.

A férje nézte őket, ahogyan ölelik egymást. Neki is oda kellene mennie, talán. De nem bírt. A gyomra facsarodott, érezte, ahogyan a lelkiismerete, mint egy tüske, belefúródik a szívébe. Amint belegondolt, nagyon szánalmasnak érezte magát, hogy pár perce még azért aggódott, hogy ártatlannak vélt kis flörtje lelepleződik. Hogy felesége esetleg válni akar. Micsoda férj ő, micsoda férfi, hogy észre sem vette, mekkora a baj. Gondolnia kellett volna, amikor későn ért haza, amikor látta a kisírt szemeket. De ő csak önmagával törődött, olvasta tovább az újságot, itta a sört és Nórán járt az esze.
Ha Isten tényleg létezik, hát megnézheti magát, ha számonkérésre kerül a sor. Talán éppen így bünteti. Hogy elveszi őt, akit pedig – tényleg szeret. Csak mostanában soha nem gondolt rá így. Olyan túl megszokott volt minden, és jólesett megint udvarolni, hogy bebizonyosodjon, hogy még férfi, még fel tud csípni egy fiatal nőt és tetszelegni előtte. Nagyokat mutatás, értéktelen, éktelen, hazug kapcsolat – ennyi. Közben otthon a dráma.
De miket beszélt ez az asszony? És ez a lány? Jól hallja, Istent emlegetik?

Végül döntött. Kiküldte a gyerekeket a szobából. Amint becsukódott a nappali ajtaja, megszólalt, halk, remegő hangon.

- Mit mondanak...? Mik az esélyek? Túl fogod élni?
- Túl fogom élni, hiszem, hogy igen. De tudom, hogy ezt nem én döntöm el. Valamiért most ezt a próbatételt kell kiállnom, kiállnunk. Még nem tudom, miért, azt sem értem pontosan, mi az, hogy próbatétel. És mit jelent, hogy gyümölcsöt teremhet az életemben, vagy az, hogy minden a hasznomra válik. Nem értem, de hiszem, hogy így lesz. Még túlságosan új nekem ez az egész érzés, hogy tudom, nem kell egyedül küzdenünk. Azt is hiszem, hogy hamarosan megkapom a válaszokat.
- Én sem értek semmit, főleg nem téged! Nagyon furcsa, idegen, amiket mondasz, soha nem használtál ilyen szavakat és lenyűgöz, hogyan tudsz ilyen higgadt maradni ebben a helyzetben. Higgadt és mégis talán – zavarodott? Hiszen soha nem hittél Istenben, eddig.
- Hidd el, nekem is furcsa, de nagyon jó! Olyan, mintha valaki lenyúlt volna hozzám, átkarolt volna, és feltöltötte volna az eddig üres akkumulátoraimat – igazi szeretettel. Sosem éreztem ilyet. Szeretném, ha le tudnám írni, el tudnám mondani, de nem tudom. Az lenne jó, ha te is éreznéd ezt! Mert szeretlek!
A férfi most már nem bírta, az ő szemei is megteltek könnyel. Mikor mondták ezt egymásnak utoljára? Már nem is emlékszik. Odament hozzá és átkarolta. Így álltak némán, összeölelkezve, de nem is volt szükség szavakra. Valami – a szavaknál, a tetteknél, a vágyaknál, a reménynél, a gondolatoknál – sokkal nagyobb erő tartotta őket.

 

A szeretet állapot, lelkület, a józanság lelke munkálja, nem szentimentális, hanem őszinte.
Nem naiv, hanem a remény vezeti.
Nem hiszékeny, hanem tudja, hiszi – hogy a szeretet kegyelem.
A halál árnyékának völgyén megyünk keresztül, de a cél felé.
Ha valaki erre a keskeny útra kerül, szeretni fogja a Megváltóját és képes lesz igazán szeretni.

Nézte a fehér és zöld falakat. Ridegek voltak és közömbösek. Fájt mindene, égett a teste, és sajgott a lelke is. Túl van rajta. Elveszített valamit a testéből, de sokkal többet nyert a szívében! Milyen jó, hogy tudta ezt így látni!

Valaki kinyitotta a vízcsapot. Hallotta a csorgást és eszébe jutott, amikor a folyóparton állt. Olyan távolinak tűnt már az egész, az aggodalmak, az árvaság érzése. Bár sok minden nem változott, most is csak egy vízcsepp maradt, csakhogy már nem akart visszakerülni a mederbe. Nem akart sodródni az árral. Sőt, örökké hálás lesz annak, aki kiemelte onnan!

Újabb lépést tett előre a csatamezőn, sok lépés van még, hogy mennyi, azt nem ő dönti el. Többé nem is akart dönteni.

A harc folytatódott, de megváltoztak az erőviszonyok. Hiszen már az ő térfelén harcolt a Szeretet Ura.
A kimenetel biztos. – Csak győzhet!

Nem mi vagyunk erősek, hanem aki tart, az erős!
És tudjuk, mert mondta, hogy egyetlen hajunk szála sem esik le az Ő tudta nélkül.

Ha a Fiát adta értünk, akkor nagyon fontosak vagyunk.
Ha valaki ezt megérti, megváltozik az élete.

Ez a szeretet.

- Anya, felolvashatom neked...?
- Mit szeretnél felolvasni...?
- A Szeretethimnuszt...
- Nagyon gyenge még édesanyád, jobb lenne, ha hagynád pihenni...
- Nem, hagyd csak, semmi baj, örülnék neki...

„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.

És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.

Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.

Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk.

Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.

Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet." (1 KOR 13) 

 

VÉGE.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 20., hétfő,
Bernát , Felícia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
Az irraconális tabukról és babonás félelmekről
Hinnéd, hogy ma is köztünk élnek?

Gondolkorzó

Adamek Norbert
Érdekeink – mé genoito!
Miből és hogyan éljen meg a templom szégyenkező egere?

Felszín

Miklya Zsolt
Ahol a csendek laknak...
Mesélj a farkasodnak!

Pete Violetta
Ha valami lyukad
Eldughatod, betömheted, titkolhatod. Vagy…?

B. Tóth Klára
Lehet-e tabutlanítani a korunkat?
Mesterséges és természetes feszültségek – hol a feloldás?

Magasság

Juhász Ábel
A tabu működése
Amiről mindenki beszél, csak nem mindegy, hogy hogyan!

Dull Krisztina
Könyörgés a tabuért
Tabukra márpedig szükségünk van

Mélység

Szakács Gergely
„Nem félünk a farkastól!"
Kockázatos őszinteség kontra megbetegítő titkok

Nagy László
A csend mint tabu
Inkább nem akarjuk érzékelni azt, ami körülvesz bennünket?

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (6)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Dobóczky László
Félhomály
Öröklődő terhek sherpái vagyunk?

Detzky Panni
Pszichológia vs. vallás
Ugyanazon lélek világi és keresztyén gyógymódja

Teljesség

Detzky Panni
Isteni érintés
Találkozások a Mindenhatóval

Nagy Dávid
Koraesti kövezés
Az ítélkezés súlya

Czapp Enikő
Megérintett érinthetetlen(ek)
Egy dramatikus játék utórezgései

Üzenet

Bella Péter
A hívő ember és a tabu
Te melyik szerepet játszod ma este?

Pete Violetta
Szószékre szorul a kommunikáció
Mediális némasági fogadalom?

Nagy László
Tabuk nélkül
Egy képzeletbeli reality show, ahova bejutottál

Áthallások

Horváth Mariann
Bűneset
Dürer, a maximalista művész és az édenkerti eset

Riport

Pete Violetta
A hangember
Horváth Gergely megtéréséről és rádiós szolgálatáról az MR2-n

Miklya Luzsányi Mónika
Halál – az össztársadalmi tabu
Kísérni olyan úton, melyet egyedül kell befejezni?

Kitekintés

Bölcsföldi András
Egy világtalálkozó kérdőjelei
Miért van világtalálkozó, ha nincs? Miért nincs világtalálkozó, ha van?

Miklya Luzsányi Mónika
Mit, mikor, hogyan?
Kényes témák a gyermeknevelésben

Látogatóink száma a mai napon: 7250
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44396247

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat