belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Nyomtat Mélység

Tóth Sára

Hazatalálás

...ajnos a vallást, a kereszténységet is lehetséges az ilyen hamis beérkezettségtudat táplálására használni.

 

Bár ne így lenne, de sajnos a vallást, a kereszténységet is lehetséges az ilyen hamis beérkezettségtudat táplálására használni.
Vannak, akik számára a megtérés nem egy izgalmakkal és váratlan kanyarokkal, örömökkel és nehézségekkel teli, Istenhez vezető utazás kezdetét jelenti, hanem beérkezettséget, a "megoldás" megtalálását. Nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy a hit legmélyebb igazságai paradox igazságok.
Vagyis egyrészt igaza van Ágostonnak, hogy "nyughatatlan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned", másrészt ez a megnyugvás e földi életben teljes sohasem lehet.
A régiek ezt az állapotot status viae-nek, útonlétnek, vándorlétnek nevezték. Amíg a földön vagyunk, befejezetlenek vagyunk, úton vagyunk. Ezért nagyon fontos, hogy végleg ne horgonyozzunk le sehol, semmilyen "otthont" ne abszolutizáljunk, sem fizikai, sem lelki értelemben: se a mi kis családunkat, se a nemzetünket, se a saját felekezetünket, még a saját hitünket sem.
Sőt, még "igazi önmagunkat" sem.
"Az, amit mi magunk lényegünknek érzünk, igen távol van attól a belső szótól, amellyel Isten szólít bennünket. A saját erőnkből még fel sem tudjuk ismerni ezt a szót", írja Dietrich Von Hildebrand. A Krisztus útján járás egyik nagy szabadsága, hogy Istenre bízhatom, hogy ki is vagyok én valójában, illetve kivé kell lennem. Nem kell aggódnom, hogy még nem érkeztem meg, nem valósítottam meg önmagam. In statu viae, az úton fő feladatom az, hogy nyitott, rugalmas és alakítható maradjak, hagyjam magam Isten által formálni.
Ha félek attól a változástól, amit a változhatatlan és szerető Isten munkál bennem, ha bezárkózom, akkor a természetemben való megkeményedéssel éppenhogy a változandóság világának szolgáltatom ki magam.
A paradoxon másik oldaláról sem feledkezhetünk azonban meg, hiszen ez az, ami erőt ad az úton járáshoz és a küzdelemhez.
Ezt az Újszövetség a következőképpen fogalmazza: "Mert egyetlen áldozattal örökké tökéletessé tette a megszentelteket." (Zsid 10,14)
Egyszerre vagyunk tehát befejezetlenek és tökéletlenek, mégis tökéletesek és szentek. Krisztus eljött közénk a tökéletlen, változandó világba, és Lelke által jelen van! Jelen van, és ugyanakkor várakozunk is rá. Életünkben ez a dinamikus feszültség érvényesül. Úton vagyunk, kiszolgáltatva térnek, időnek és saját befejezetlenségünknek, ám mint a tanítványoknak a színeváltozás hegyén, a szemlélődő imádságban olykor nekünk is megadathat az igazi és teljes hazatalálás, az örök jelen, igazi otthonunk megtapasztalása.

Az otthon mint őskép a megpihenés, a megnyugvás helye: a "levés", szemben a "tevéssel". Az úton futunk, küszködünk, célirányos tevékenységeket végzünk. Otthon csak vagyunk.

A szentnek, aki látja Istent, immáron semmi dolga nincsen. Otthon van. Elmerül Isten szeretetében. Amint Ágoston írja nagy művének végén:

Ott majd szabadok leszünk és látjuk őt,
Látni fogjuk és szeretjük őt,
Szeretni fogjuk és dicsérjük őt:
És íme, ez lesz a vég - végtelenül. Ámen.

Ágoston: De Civitate Dei, 22. könyv.
(Dér Katalin fordítása)

 

 

2. oldal ( összesen 2 ) Előző oldal
További cikkek:
2024. április 19., péntek,
Emma napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Hazamenni jó...
Egyszer mind hazaérünk...

Pete Violetta
Hazamenni jó...
...még akkor is, ha otthonról indultunk...

Pete Violetta
Otthonaim
- egy kicsit másként -

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A tékozló fiúk végső hazatalálása
"El kell távolodnom, hogy érezni tudjak."

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Mélység

Tóth Sára
Hazatalálás
Van-e tökéletes boldogság, teljes megnyugvás, valódi hazaérkezés ezen a földön?

Nagy László
Otthon
- ahol kifejeződésre juthat az, ami bennem van

Teljesség

Rácz Róbert
Elindulni, hazaérkezni
E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család.

Turcsik Ferenc
Oázis -üres szék, amely Rád vár
Engedjük, hogy a szeretet nyitottsága megnyissa a mi szívünket is.

Fodorné Ablonczy Margit
Otthonaink szakralitása, templomaink otthonossága
Jézust nem lehet az előszobában hagyni...

Üzenet

Fekete Ágnes
Család
A partok kijelölése és a parttalan szeretet megélése egyaránt a családban történik.

Németh Péter
Jó nekünk itt
Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk.

Fekete Ágnes
Oltalom
A középső lányunk rajzain mindig megjelenik a ház, az oltalmat adó hajlék.

Áthallások

Turcsikné Révész Judit
Úton lenni jó
(csak néha fárasztó...)

Kovács Szilvia
Valahol otthon lenni
Miközben ezeket a sorokat írom, egyre inkább meglódul a fantáziám arról, hogy milyen is lenne a gyülekezet, ahol otthon érzem magam.

Riport

Szerkesztő
Kartoték helyett
Küldhet-e minket az Úr egy hajléktalanszállóra?

Szerkesztő
Vágy, valóság, igény
A templom a találkozás helye.

Kitekintés

Turcsik Ferenc
Azt mondják, ott mindig béke van
Templomi gondolatok...

Bölcsföldi András
Határon túliatlanság
Valaminek el kellene tűnni belőlünk.

Bölcsföldi András
Soli Dari Tás
Újabb-kori reformátori jelmondataink

Látogatóink száma a mai napon: 5767
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57792507

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat