belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Miklya Luzsányi Mónika

Vigyázz! Életveszély!

Kamaszok és a határfeszegetés

Kamasznak lenni életveszélyes. Tudja ezt mindenki, aki átélte ezt az időszakot, így a szülőknek is tudniuk kellene. S tudják is, hiszen ha elmennek az osztálytalálkozóra, vagy ha összefutnak a kamaszkori haverokkal, azonnal beindul a sztorizás, s bizony hamar kiderül, hogy a szülők egy cseppet sem voltak megfontoltabb kamaszok, mint édes csemetéik. Mert akár tetszik, akár nem, a kamaszkor a bajkeresés időszaka. Ekkor próbálgatjuk szárnyainkat, erőnket, feszegetjük a határokat, hogy meddig mehetünk el. S ez nem pusztán pszichológiai folyamat, vagy egyszerű dackorszak, ellenállás, hanem egy neurológiai fejlődési folyamat fontos része. Kristina Caudle és BJ Casey, a Weill Cornell Medical College agykutatói szerint kamaszkorban épülnek ki az agyban azok a kapcsolatok, amelyek később megvédenek bennünket bizonyos veszélyhelyzetekben. A kamaszok őrültségei valójában hasonló funkcióval bírnak, mint amikor mondjuk a kisbaba járni tanul, s hiába tottyan a fenekére százszor, százegyedszerre is próbálkozik újra.

A kamaszkori „vészhelyzet” tehát természetes jelenség, ám vannak olyan fiatalok, akik – úgy érezzük – túlmennek a határon, s bizony már kicsi korukban sem problémamentesek, akik nyitottak minden veszélyre és kalandra: ők azok, akik megkóstolják az egérmérget, mert úgy nézett ki, mint a Zizi, akik ha fennakadnak a kerítésen, a szülő csak örülhet, mert a túloldalon tenyészbikák legelésznek épp, s amint belépnek a sebészeti ambulancia ajtaján, a nővérke már fejből írja a kórlapra a TAJ-számukat. Ezeknek a gyerekeknek a veszélyérzete születésüktől kezdve gyengébb, s keresik az új és új kalandokat, hogy minél több ingert be tudjanak fogadni. Az ingerkereső gyerekek nem tudnak megülni a fenekükön, és minden játék hamar unalmassá válik számukra. Az agykutatók úgy vélik, hogy náluk az idegrendszer belső jutalmazó rendszere nem működik elég hatékonyan. Ahhoz, hogy a lelki egyensúlyuk meglegyen, jóval nagyobb adrenalin-löketre van szükségük, mint másoknak. Ezért másznak fára, ugrálnak le az erkélyről, vagy mennek világgá kisbiciklin háromévesen. A szülőnek persze már ettől is égnek áll a haja, ám a valódi probléma csak ezután kezdődik. Az ingerkereső személyiség a pszichológiai kutatások eredményei szerint hajlamosabbnak tűnik arra, hogy szenvedélybeteggé váljon, hiszen természeténél fogva könnyebben próbál ki veszélyes dolgokat. Másrészt a függés biztosítani tudja azt az „ellazulási szintet”, amit egyébként a vészhelyzetben kialakuló adrenalin-löket okoz.

Úgy tűnik tehát, hogy a veszélyekre való kamaszkori nyitottság egyrészt az ember fizikai és lelki fejlődésének természetes része, mértéke pedig genetikusan meghatározott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy kamasznak mindent szabad, mert a veszélykeresés az életkori sajátossága. Főleg azoknak a szülőknek van nehéz dolga, akik gyermeke veleszületetten kalandvágyó. Náluk a tiltás semmit sem jelent, sőt, bizonyos szempontból még olaj is a tűzre, hiszen ami tiltva van, biztos izgalmasabb. A veleszületetten ingerkereső gyermek ráadásul ha még látszólag engedelmeskedik is a szülői tiltásnak, valamilyen más formában biztosítani fogja magának a megfelelő izgalmi szintet jelentő akciót. A szakpszichológusok véleménye szerint akkor már mindig jobb, ha a „vészhelyzet” ellenőrzött vagy akár „mesterséges” keretek között zajlik. A szülőnek is megnyugtatóbb, ha képzett szakember vezetése alatt, heti vagy napi rendszerességgel, biztos környezetben szerzi be a gyerek az adrenalin-szükségletét, mintha a téren bandázna. Ne féljünk hát elengedni a kamaszainkat például falmászásra, akrobatikus táncra, különböző küzdősportokra, vagy akár egy (jól szervezett, felnőtt vezetővel ellátott) vadvízi vagy magashegyi túrára. Ezeken az alkalmakon nemcsak a felesleges energiáikat vezetik le, hanem olyan kompetenciákra is szert tesznek, amelyeket felnőttkorukban is kamatoztatni fognak. A sport ráadásul segít az indulatátvitel megtanulásában is, így épp ebben az életveszélyes korban tanulhatja meg a kamasz, hogy az egyébként romboló energiákat miképpen lehet alkotó tevékenységre felhasználni, vagy építő célok szolgálatába állítani.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Nyitnikék
Szűrők, zárak, levélszemét

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Szabálytalan lelkésztípusok
Nem a lelkésztípusok szabálytalanok, hanem a róluk kialakított kép.

Felszín

Fekete Zsuzsanna
A hercegnő fejlődéstörténete
Nőideál és a párkeresés

Sebesi Viktória
Leheletnyi köd
„valahol én is, és ne itt egyedül”

Magasság

Fekete Zsuzsanna
Jövőnk hajnala
Civilizációk örökös libikókán?

Pete Violetta
Szakadt
Az állandóság hiánya

Mélység

Tóth Sára
Nyisd ki a szíved és sose félj?
Relaxáció, meditáció, szemlélődő imádság – kell-e tőle félni?

Bölcsföldiné Türk Emese
Elég-e, hogy református vagyok?
Máriák, gyertek segíteni a Mártáknak! – reakció Tóth Sára cikkére

Miklya Luzsányi Mónika
Vigyázz! Életveszély!
Kamaszok és a határfeszegetés

Miklya Luzsányi Mónika
Csak őszintén
Igen és nem kihívása

Teljesség

Székely Tamás
Nyitott vagy rá?
Lőrések és vizesárok helyett

Üzenet

Szikszai Szabolcs
Gyülekezetek és bennük mi
Zárt és nyitott, integratív és profil – te hova jársz?

Thoma László
Nyitott iskolaajtók
A református bolygóról érkeztünk

Czapp Enikő
Spektográf
Színekhez juttatni a színvakot

Áthallások

B. Tóth Klára
Az igazság ösvényein
Nyílt terek a Bibliában és a művészetben

Hancsók Barnabás
Kütyüszerelem – A nő
Meghódít a szoftvered?

Kitekintés

Gueth Péter
Az istenek szigete
Rövid történet a kellemetlen sztereotípiákról

Látogatóink száma a mai napon: 4034
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45754395

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat