belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Nagy László

Otthon

Valójában Te és Én a végtelen ünnepre, vigasságra,

az OTTHON-LÉTRE vagyunk hivatalosak, annak legteljesebb megnyilvánulására, aki vagy.

Otthon az a közeg, amely lehetővé teszi a legmélyebb önkifejeződést.
A kultúránk nagyban meghatározza azt, ahogyan, s amit kifejezhetünk. A Nemzet megadja a lehetőséget arra, hogy szavakon, anya-nyelven formába, kifejezővé önthessem azt, ami bennem láthatatlanul gondolati, érzelmi síkon megjelenik. A vallás pedig utat mutathat ahhoz, hogy a felszín mögött rejtőzködő örökségem megtapasztalhatóvá váljon, s a Krisztus kiábrázolódhasson bennem. Ennek kifejezésre jutása az, amikor Krisztust fedezzük fel egymásban is. Ez az egység a mélyen otthon levés élményét adhatja meg nekünk. A család pedig az a közeg, melyben az otthonlét először válhat tudatossá az emberben. A legtermészetesebb otthonunk pedig testünk, melyet jó néhány évtizeden keresztül lakhatunk.

Az önkifejezés szabadságára, egyértelműségére minden embernek szüksége van. Akkor döbbenünk csak rá, hogy milyen alapvető szükséglet is ez, amikor egy megváltozott kontextusba kerülünk. Néhány éven át Svájcban éltem. Az első néhány hét után óriási honvágyam támadt. Ekkor pedig már felnőtt ember voltam. Németül kezdetben elég gyengén beszéltem, s a svájci dialektust pedig alig tudtam megérteni. Síelni nem tudtam, de a második héten már egy alpesi sítáborban voltam sívirtuóz fiatalok között. Az étkezési szokásaik is mások voltak, mint ahogyan én Magyarországon megszoktam, s amikor meghívtam néhány embert vacsorázni magamhoz, akkor a legtöbben nem ették meg az általam készített ételt, mert vegetáriánusok voltak, vagy nem szerették a zsíros disznóhúst. Én jóindulatot, szeretetet akartam kifejezni, ám egészen másképpen sült el. A honvágyam tehát annak is szólt, hogy szeretném magamat kifejezésre juttatni, egyértelmű, érthető, s elfogadott lenni, s úgy látszott, hogy akkor ott ez számomra nem volt lehetséges. 
Ugyanakkor velem együtt dolgozott egy brazil fiatalember is, aki rendkívül nehéz családi s anyagi körülmények közül menekült Svájcba. Ott beleszeretett egy lányba, akinek családja szeretettel befogadta őt. A felé áradó mosoly, s a belőle előtörő nevetés felülírta a nyelvi nehézségeket, s egy olyan mély (a szavaknál is teljesebb) szinten élte meg az ott-HON-létet, amely mindenki számára érzékelhető volt. Akkor fedezte fel először 20 évesen, hogy mit jelent családban lenni. A vallás pedig lelkünk mind teljesebb önkifejeződésének, hazatalálásának útja lehet. Lehet, amennyiben megengedi azt is, hogy az ember megélhesse a céltévesztés, bolyongás, tagadás, s negativitás számos poklának mélységét is. A tékozló fiú története, s Péter tagadása azután, hogy több évet Jézussal töltött, mutatja azt, hogy az úton járás nem a jó emberré válás útja. A vallás valódi rendeltetése az, hogy elkíséri az embert életének útján, úgy, hogy megteremti számára a lehetőséget a mind teljesebb önkifejeződésre, azaz arra, hogy kívül láthatóvá válhasson az, ami az emberben belül láthatatlanul rejtőzik. Ez pedig akkor történik meg, amikor nem minősítik azt, ami láthatóvá válik. Mindeközben pedig megízlelheti az ember az elfogadás, a szeretet jó ízét, mely átjárva megtisztíthatja életét az otthontalanság tapasztalatainak nyomorúságától, s eltűnnek a belső negatív gondolatok, érzelmek. Így természetesen nem is lesz már mit ezekből kifejezésre juttatni. A vallás számomra tulajdonképpen folyamat. Tulajdonképpen a HAZAÚT. Ezért a vallás mindent átitat, s mindent magába foglal.
A vallás akkor teheti hontalanná az embereket, amikor jó embert akar faragni az egyénből. Ezzel megteremti a képmutatást, vagy az ellenállást, melyek élethosszig tartó mókuskerékké válhatnak az ember számára. A jó ember képzete az engedelmeseknél is kettősséget eredményez. Elméjét senki nem tudja jóvá tenni. A sok kontroll pedig azt eredményezi, hogy az elfojtott tartalom erősebben tör fel, mint amilyen egyébként, elfojtás nélkül lett volna.
A középkori máglyák tüzei, a "csodaszép" boszorkányok kínhalála a szuperkegyes, vallásos emberek elfojtásának kijelzői voltak. 
A vallásos út gyönyörű út lehet, ha megengedi a hazatalálás előtti tévelygést, ami nem más, mint a célt tévesztettség kifejeződésre jutása, ami akkor megfoghatóvá, beláthatóvá válik. Az a céltévesztettség viszont, ami láthatatlanul, a jó ember álcája mögötti gondolatokban rejtőzik, mivel nem lesz láthatóvá, sokkal veszélyesebb, megfoghatatlanabb, mint a megnyilvánult, látható negativitás. Ezért nagy kihívás ez a gyülekezetek számára, hogy miképpen adhassanak teret annak, hogy felvállalhatóvá, láthatóvá legyenek azok a gondolatok is, melyek nem egyeznek meg a keresztyén emberről kialakult képpel. A vallás feladata lenne, hogy az embert elkísérje a valódi otthonába vezető belső úton, mégpedig az egyre nagyobb és alapvetőbb megnyíláson, kifejezésre juttatáson keresztül.


1. oldal ( összesen 2 ) Következő oldal
Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 19., péntek,
Emma napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Hazamenni jó...
Egyszer mind hazaérünk...

Pete Violetta
Hazamenni jó...
...még akkor is, ha otthonról indultunk...

Pete Violetta
Otthonaim
- egy kicsit másként -

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A tékozló fiúk végső hazatalálása
"El kell távolodnom, hogy érezni tudjak."

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Mélység

Tóth Sára
Hazatalálás
Van-e tökéletes boldogság, teljes megnyugvás, valódi hazaérkezés ezen a földön?

Nagy László
Otthon
- ahol kifejeződésre juthat az, ami bennem van

Teljesség

Rácz Róbert
Elindulni, hazaérkezni
E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család.

Turcsik Ferenc
Oázis -üres szék, amely Rád vár
Engedjük, hogy a szeretet nyitottsága megnyissa a mi szívünket is.

Fodorné Ablonczy Margit
Otthonaink szakralitása, templomaink otthonossága
Jézust nem lehet az előszobában hagyni...

Üzenet

Fekete Ágnes
Család
A partok kijelölése és a parttalan szeretet megélése egyaránt a családban történik.

Németh Péter
Jó nekünk itt
Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk.

Fekete Ágnes
Oltalom
A középső lányunk rajzain mindig megjelenik a ház, az oltalmat adó hajlék.

Áthallások

Turcsikné Révész Judit
Úton lenni jó
(csak néha fárasztó...)

Kovács Szilvia
Valahol otthon lenni
Miközben ezeket a sorokat írom, egyre inkább meglódul a fantáziám arról, hogy milyen is lenne a gyülekezet, ahol otthon érzem magam.

Riport

Szerkesztő
Kartoték helyett
Küldhet-e minket az Úr egy hajléktalanszállóra?

Szerkesztő
Vágy, valóság, igény
A templom a találkozás helye.

Kitekintés

Turcsik Ferenc
Azt mondják, ott mindig béke van
Templomi gondolatok...

Bölcsföldi András
Határon túliatlanság
Valaminek el kellene tűnni belőlünk.

Bölcsföldi András
Soli Dari Tás
Újabb-kori reformátori jelmondataink

Látogatóink száma a mai napon: 3206
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44163251

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat