belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Tóth Sára

Gyermetegség és gyermekség

A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek

Az infantilizmus korunk társadalmában és kultúrájában egészen ijesztő méreteket ölt. A református elemi iskolában a tanítónő megkéri a tizenegy éves kisfiúkat, hogy a testnevelés órára hozzanak dezodort, és másnap a kiskölkök betódulnak mind-mind a legdrágább és legmenőbb aerosolos AXE dezodorral (és idiótán fújkálják egymást), amit ma úgy hirdetnek, hogy aki ilyet használ, tuti, rámásznak a nők... Megtörtént eset. Elképzelem a reklám-butította, manipulált szülőket, akik rohantak mind, és megvették a legmenőbbet, nehogy ivadékuk lemaradjon a földet és a lelket egyaránt pusztító, értelmetlen és ostoba „menőzési" versenyben. Bizony, elkeseredésemben arra gondoltam: infantilis konzumcsürhe, ezzé válik az Isten képére teremtett ember, amikor a médiamanipuláció kilúgozza az agyából a méltóságot, az önálló döntés képességét, amikor már maga sem veszi észre, hogy mindent tökéletesen ugyanúgy csinál, mint a többiek, akinek a lelkébe ugyanazokat a reklámokat és szlogeneket töltötték bele.

Infantilizmus.
Sajnos, ha kicsit másképp is, az infantilizmus az egyházi közösségekben éppúgy népbetegség.
Az infantilis személyiségnek külső irányítás szükséges. Nem tud önálló döntéseket hozni, belső szükséglete, hogy mások mondják meg neki, mit kell tennie. Egyeseknek ez a reklám, vagy a szomszéd, vagy a gyerek osztálytársának anyukája.
Az infantilis keresztény egy merev dogmarendszerbe vagy az azt képviselő tekintélyes egyházi személybe kapaszkodik. A kereszténységet arra használja, hogy meghosszabbítsa a kisgyermekkori védettség érzését (vagy ha nem volt ilyen, akkor végre átélje).
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek, kizárván a sötét, nemkívánatos elemeket, a megválaszolhatatlan kérdéseket.

Még a helyettes jóvátétel teológiai elméletét is az infantilis törekvések szolgálatába lehet állítani.
Krisztus helyettem szenvedett, helyettem hordta a keresztet, helyettem élte át az Istentől való elhagyatottságot és sötétséget, nekem már nincs dolgom ezekkel. Ez az evangéliumi üzenet nagyon is felszabadító, de csak akkor, ha kiegészítjük más bibliai igazságokkal: mindenekelőtt azzal, amit Pál apostol ír: „meghaltunk a Krisztussal", „eggyé lettünk vele halálának hasonlatosságában." (Róm 6, 5.8)
A kereszt kihív szűk és kényelmes világomból: Krisztus a kereszten magára vette a világ bűneit, sötétségét, reménytelenségét, átélte az elhagyatottságot, és ha én „eggyé lettem vele", akkor kilépek egóm falai közül és Krisztusban eggyé leszek minden szenvedő testvéremmel, megtapasztalom a világ sötét arcát,  és átélem, hogy része és okozója vagyok ennek a sötétségnek. Azt írja az Ige, hogy az Atya „nem kímélte" Fiát, amikor a keresztre adta. Talán ennek megértése a felnőttkor. Ha az Atya nem kímélte Fiát, akkor én sem számíthatok másra. A kereszten függő Istenfia darabokra zúzza a Gondviselő Atyáról dédelgetett gyermeteg elképzeléseimet. A kereszten a Gondviselő Atya mindenestől rejtve van. A „zúzott" Krisztusfő - melynek replikáját milliók zúzott arcában láthattuk istentelen huszadik századunkban - egy Istentől elhagyatott világról beszél. Akit akár csak megérintett a felnőttség szele, az látta ezt a sötét látomást, ha csak egy másodperc törtrészére is: egyedül vagyok. Nincs oltalom. Nem vagyok otthon a világon. Nincs kire számítani. Bezúzhatják az én arcomat is.

Úgy sejtem, Jézus a spirituális fejlődés harmadik stádiumáról beszél, amikor azt mondja: „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, semmiképpen sem megy be abba." (Mk 10,15). Nem állítom, hogy értem, amit Jézus mond. Tetszik, nem tetszik, az infantilizmus és a valódi, jézusi „gyermekség" állapota gyakran igen hasonlít egymáshoz. Talán nem is mindig a mi dolgunk különbséget tenni. Nem is lehet mindig. A saját életünkre nézve viszont fontos, hogy megtegyük. A keresztény lelki fejlődés célja, hogy az infantilis keresztény eljusson a felnőttkorra, majd a „második gyermekkorba". A gyermeteg keresztény abban különbözik a gyermeki kereszténytől, hogy ő nem kész arra, hogy magába fogadja és lássa a kereszt sötétségét. Amikor a keresztet szemléli, igazából csak a feltámadást hajlandó látni benne. Nincs nagypénteki víziója, csak húsvétvasárnapi. A felnőtt keresztény látja a kereszt sötétségét. Szembesül azzal, hogy az Isten titkát nem lehet üdvösségreceptre váltani. Hogy a gonosz misztériumát nem fogja megfejteni. Hogy a Krisztus útja nem „megoldás", hanem az, ami. Út.

A tragikus az, hogy sok keresztény vagy megmarad az infantilizmusban, vagy elindul a felnőttség felé, és nem képes elviselni a rá zúduló terhet. Ilyenkor sokan hitehagyottá, vagy legalábbis gyakorlati ateistává válnak. Vagy nekiállnak csipegetni innen-onnan, egy kis buddhizmust, egy kis ezt, egy kis azt. Közösségbe nem járnak, mert idegesíti őket a hívek infantilizmusa. Annyira azért nem felnőttek, hogy a náluk gyermetegebb testvéreiket felvállalják.

Az evangéliumi értelemben vett gyermek talán az öreg bölcsre hasonlít leginkább. A felnőttkor válságából új, érthetetlen, gyermeki bizalommal lábal ki. Ő az, aki ránéz a keresztre, és egyszerre látja a sötétséget és a fényt, a zúzott Krisztusfőt és a feltámadott Urat. Azért hasonlít kicsit az őrültre is, mert a józan mérlegelés és a ráció a világban körülnézvén a megváltásnak semmi jelét nem látja. Ő azonban bízik, csakazértis, mint a gyermek. Ahogy Gyökössy Endre írta, ez a „mégis" hit. Valami egészen titokzatos, megfoghatatlan minőség. Kiben megvan, kiben meg nincs (sajnos az utóbbi a gyakoribb). Valamiképpen a szenvedéssel áll kapcsolatban. Ugyanazok a szavak az utóbbi szájából naiv ostobaságnak, az előbbi szájából a legmélyebb igazságnak tűnnek. Ilyen például a 14. századi angol misztikusnő, norwichi Julián híres mondása, fájóan banális és gyermeteg, mégis végtelenül felemelő: És minden jóra fordul, és minden jóra fordul és a dolgok minden módja jóra fordul. (And all shall be well and all shall be well and all manner of things shall be well.)

Magam is találkoztam ilyen sokat szenvedett, gyermeki bölcs emberrel. Még nagyon fiatal voltam, óriási szerelmi bánat gyötört, és idegesített minden kegyes vigasztalás. Felemelte az ujját, és azt mondta nekem: „De te azért örülj!" Bárcsak infantilis hisztériáinkon és felnőtt csüggedéseinken áttörve többször meglátogatná életünket az öröm. A gyermek önfeledt öröme.

Hozzászólások

1. Szabóné Burján Krisztina Ágnes - 2012-07-28 16:30:53

Köszönöm!


2. Tóbiás Csaba Sándor - 2012-09-12 14:14:31

Én is köszönöm! Főleg a "mégis"-t és az utolsó 2 mondatot...



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 13., szerda,
Szilvia napja van.
Tartalom
Gondolkorzó

Pete Violetta
Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei

Hegedűs Dorottya
Muszáj tökéletesnek lennem!
Egy lelkészgyerek felismerései

Katona Viktor
Szakma ez is
Lelkészgyermek vagyok, de még nem nősülök

Ráczné Édes Jolán
Bonyolultabb a kép, mint hinnénk
Rászedtél Uram, s én hagytam, hogy rászedj.

Katona Viktor
Utánlövés: Keresni a jézusit
Meddig szabad elmennünk a kritikával?

Ágostonné Szőcs Anna
Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk!
Ha a többi gyerek felé is nagyok volnának az elvárások, talán kevésbé lennének különcök

Felszín

Rusznák Emese
Bábu vagy, vagy játékos...?
Most kimaradsz egy körből, hogy megismerd a játékszabályokat.

Nagy László
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket
Talán be kellene iratkozni egy olyan iskolába, ahol a kisgyermekek a tanárok, ami az ő szellemiségük szerint a játszótársat jelenti.

Szűcs Balázs
Hagyd meglepni magad!
„Az édesanyámtól kaptam az első gitáromat. Biciklit szerettem volna, de arra nem futotta." (Elvis Presley)

Magasság

Turcsik Ferenc
Tabula rasa, avagy a semmi is valami
A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék.

Gueth Péter
Beavatás
Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek

Mélység

Kovách János
Az elveszett gyermekkor
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.

Tóth Sára
Gyermetegség és gyermekség
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek

Teljesség

Szabó István
Ami lényeges
Fontos dolgok köré szervezed az életed?

Jeney Edit
„Ha olyanok nem lesztek…”
Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.

Pete Violetta
Családi fotó
Kinek a hithőse lehetsz?

Üzenet

Nagy László
Elhagyva és befogadva
Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?

Dobóczky László
Gyermekorom elvárásai
Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.

Turcsik Ferenc
Rosszcsont kölök
Hogyan is lehetne bűnös ez az ártatlan gyermek?

Áthallások

Szerkesztő
„Visszaöregedett a saját gyermekkorába"
A király, akit csecsemőként nem fogadott be senki, s akit gyermeki szent öregként sem fogadnak be sem a jobb, sem a bal oldalon állók.

Hegedűs Márk
Hetedik Mennyország
Egy sorozat arról, hogy a legaktuálisabb problémákra is léteznek keresztyén válaszok.

Szerkesztő
„Felnőtlen gyermekkor”
Kicsiből naggyá, nagyból kicsinnyé

Riport

Szerkesztő
Fiam, ez itt a Parókia, nem a Sziget!
Akiknek a gyülekezeti terem a gyerekszobájuk

Hegedűs Márk
Gyermekkor a parókián
Előnyök és hátrányok, melyek a lelkész-gyerek-szobából jönnek

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekmentés a földi pokolból
Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Iskola és tehetség
Önálló gondolkodásra a közoktatásban nincs módja, és az évek elteltével lassan igénye sem lesz.

Bölcsföldi András
Tiszta hangok
A gyermek, akinek még nincs semmije, nem tud mást adni, csak magát.

Látogatóink száma a mai napon: 1067
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45732761

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat