2010. február
20. szám
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.
Sokszor sok helyről halljuk, hogy átmeneti, bizonytalan korszakban élünk, szinte mindannyiunknak ez az általános életérzése. Természetesen ez érinti a gyermekkorra, gyermeknevelésre ható tényezőket is.
A korábbi értelemben vett gyermekkor fogalma átalakult valami teljesen új jelenséggé, ami sokban hasonlít a felnőttkorhoz, de mégsem ugyanaz. Sokszor egymástól függetlennek tűnő, mégis összekapcsolódó jelenségek alakítják a törvényeket, a közgondolkodást, a nevelés iskolai, óvodai színtereit, a családi életet. Ezek a jelenségek közül járok körbe néhányat, bízva abban, hogy segít ennek a folyamatnak megértésében.
A gyermekek szocializációjával foglalkozó szakirodalmak általában megegyeznek abban, hogy a kisgyermekek fejlődéséhez fontos a biztonságos környezet és az érzelmi kötődés az édesanyához, vagy egy személyhez, aki állandóan a gyermekkel van.
Ezzel szemben egyre inkább elterjedt annak a korábbi gyermeknevelési formának az átalakulása, amely ezt biztosította (az anyuka az óvodáskor kezdetéig, 2-3 évig otthon volt a gyermekével), ehelyett a gyermekek egyre korábban kezdenek bölcsődébe járni, vagy babysitter vigyáz rájuk, esetleg más alternatív formában van megoldva a felügyeletük. Ennek oka elsősorban anyagi jellegű, hiszen egyre nehezebb hosszabb kihagyás után munkát találni, ugyanakkor a legtöbb család fenntartásához szükséges két kereset egy hónapban. Talán ennek a feszültségnek (a gyereknek szüksége lenne a szülőre, de a szülő nincs vele) a megoldása miatt is egyre népszerűbbek azok a gyermeklélektani elméletek, amelyek megnyugtathatják a szülők lelkiismeretét. Ezek az elméletek arról szólnak, hogy a kisgyermek nevelését bizonyos életkor után már nem is nagyon lehet befolyásolni, illetve akár azt is állítják, hogy a csecsemők és a néhány éves gyermekek is tudják, mire van szükségük, és a szülőnek csupán engedni kell, hogy kövessék a gyermekek ezt a „tudást". Ezen elméletek népszerűsége akár a szülők önnyugtatásának is betudhatóak, hiszen ha ezek igazak, akkor a gyermekek fejlődése, nevelése egy idő után egyáltalán nem, vagy jóval kevésbé befolyásolható a szülő által. Vagyis nyugodtan lehet másra bízni a gyermeket, nincs a szülőnek felelőssége.
Ez a feszültség (a szülő(k) hiánya a gyermekek mindennapjaiban) tovább erősödik abban az esetben, amikor az az egyre általánosabb dolog történik, hogy a szülők elválnak, vagy változó személyekkel élnek élettársi kapcsolatban.
Bár ezek a történések egyre inkább a mindennapi élet részei, továbbra is traumatikusak a gyermekek számára. Az egyedül maradó szülővel sokszor felcserélődnek a szerepek: a szülők gyermekszerepbe, a gyermekek szülőszerepbe kerülhetnek, amivel hatalmas teher és felelősség kerül rájuk. Mindegy, hogy kiderül-e a teljes igazság, vagy éppen elhallgatják az okokat, a gyermeknek nagyon könnyen összeomolhat a bizalma a szüleiben.
Mindezek következménye, hogy a gyermekkor mint a biztonságos tanulás, gondtalan játék időszaka elkezdett a múlttá válni, illetve egyre inkább csak a szerencsés kisebbségnek adatik meg.
Általánosságban megállapítható, hogy egyre inkább a kölcsönös viszony kialakulása a jellemző a szülők és a gyermekek között. A szülők gondolkodása teljesen átalakult az elmúlt évtizedekben, köszönhetően az erkölcsi normák átalakulásának és a pszichológiai elméletek hatásának. A szülő egyre kevésbé nevelője gyermekének, hanem inkább pszichológusa, analitkusa, aki megpróbálja megérteni a viselkedését, problémáit. A 8-9 év körüli gyermekek a sajtóból, a filmekből és a szüleiktől, rosszabb esetben saját tapasztalataikból szinte már mindent tudnak a felnőttkor nehézségeiről.
Egyre nő a verbális agresszió és az erőszakos magatartás a gyermekek között, illetve a gyermekek és a felnőttek viszonyában is. Ez a jelenség bőségesen dokumentálva is van a tömegkommunikációban. Ennek következtében a gyermekek szerencsétlen áldozatként, vagy félelmetes, kezelhetetlen kis gonosztevőként jelennek meg, mindkét esetben erősítve azt a képet, hogy ezekkel a jelenségekkel szemben tehetetlen a társadalom, az iskola, vagyis a felnőttek világa. Ezt a tehetetlenséget kompenzálja túl a gyermekek jogainak túlhangsúlyozása. Ennek negatív következménye az, hogy a nevelés mint eszköz kezd kiszorulni az oktatásból. Ennek következtében a tanárok szinte a gyerekek kiszolgáló személyzetévé válnak.
Ebben a helyzetben tálcán kínálja a segítséget a szülők számára a kereskedelem és a szórakoztató- ipar. A legkülönbözőbb termékeket kínálják a szülőknek és a gyermekeknek, a könnyebb gyermekneveléshez, a boldog gyermekkorhoz, az egyszerűbb hétköznapokhoz. A reklámok révén ugyanakkor a gyermekeken keresztül próbálják rávenni őket a vásárlásra, amivel szemben a szülők sokszor rossz lelkiismeretük miatt tehetetlenek. A gyermekek tehát már gyakorlatilag megszületésük óta profitot hozó eszközök, akik révén bevételt lehet szerezni.
Tehát egyre inkább a félelemérzet, bizonytalanság és agresszió a jellemző a felnőttek és ennek következtében a gyermekek részéről is. Ezeknek a folyamatoknak az eredménye az, hogy bár mindenki hangsúlyozza és fontosnak tartja a gyermekek szeretetét, a gyermekkor szerepét, a gyakorlatban mégis más szempontok fontosabbak, mint a gyermekek érdeke, vagyis az, amiről beszélünk és az, amit teszünk nincs összhangban egymással.
Végül hadd osszam meg személyes véleményemet is. Mindezeket a folyamatokat érzékelve úgy látom, hogy újra fel kell ismernünk a nevelés, a nyugodt, békés családi háttér, az érzelmi biztonság fontosságát és erre kell törekednünk a családi életünkben, mert ezzel tehetünk legtöbbet gyermekünk egészséges és boldog felnövekedése érdekében. Ehhez azonban szembe kell menni a divatos trendekkel, sokszor megkerülhetetlennek tűnő anyagi kényszerekkel, vagyis elképzelhető, hogy teljesen át kell alakítani eddigi életmódunkat, gondolkodásunkat.
A cikk megírásához felhasználtam Marie Winn: Gyerekek gyermekkor nélkül (Gondolat Kiadó Budapest, 1990) című könyvét
Pete Violetta
Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei
Hegedűs Dorottya
Muszáj tökéletesnek lennem!
Egy lelkészgyerek felismerései
Katona Viktor
Szakma ez is
Lelkészgyermek vagyok, de még nem nősülök
Ráczné Édes Jolán
Bonyolultabb a kép, mint hinnénk
Rászedtél Uram, s én hagytam, hogy rászedj.
Katona Viktor
Utánlövés: Keresni a jézusit
Meddig szabad elmennünk a kritikával?
Ágostonné Szőcs Anna
Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk!
Ha a többi gyerek felé is nagyok volnának az elvárások, talán kevésbé lennének különcök
Rusznák Emese
Bábu vagy, vagy játékos...?
Most kimaradsz egy körből, hogy megismerd a játékszabályokat.
Nagy László
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket
Talán be kellene iratkozni egy olyan iskolába, ahol a kisgyermekek a tanárok, ami az ő szellemiségük szerint a játszótársat jelenti.
Szűcs Balázs
Hagyd meglepni magad!
„Az édesanyámtól kaptam az első gitáromat. Biciklit szerettem volna, de arra nem futotta." (Elvis Presley)
Turcsik Ferenc
Tabula rasa, avagy a semmi is valami
A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék.
Gueth Péter
Beavatás
Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek
Kovách János
Az elveszett gyermekkor
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.
Tóth Sára
Gyermetegség és gyermekség
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek
Szabó István
Ami lényeges
Fontos dolgok köré szervezed az életed?
Jeney Edit
„Ha olyanok nem lesztek…”
Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.
Pete Violetta
Családi fotó
Kinek a hithőse lehetsz?
Nagy László
Elhagyva és befogadva
Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?
Dobóczky László
Gyermekorom elvárásai
Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.
Turcsik Ferenc
Rosszcsont kölök
Hogyan is lehetne bűnös ez az ártatlan gyermek?
Szerkesztő
„Visszaöregedett a saját gyermekkorába"
A király, akit csecsemőként nem fogadott be senki, s akit gyermeki szent öregként sem fogadnak be sem a jobb, sem a bal oldalon állók.
Hegedűs Márk
Hetedik Mennyország
Egy sorozat arról, hogy a legaktuálisabb problémákra is léteznek keresztyén válaszok.
Szerkesztő
„Felnőtlen gyermekkor”
Kicsiből naggyá, nagyból kicsinnyé
Szerkesztő
Fiam, ez itt a Parókia, nem a Sziget!
Akiknek a gyülekezeti terem a gyerekszobájuk
Hegedűs Márk
Gyermekkor a parókián
Előnyök és hátrányok, melyek a lelkész-gyerek-szobából jönnek
Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekmentés a földi pokolból
Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek
Miklya Luzsányi Mónika
Iskola és tehetség
Önálló gondolkodásra a közoktatásban nincs módja, és az évek elteltével lassan igénye sem lesz.
Bölcsföldi András
Tiszta hangok
A gyermek, akinek még nincs semmije, nem tud mást adni, csak magát.
Látogatóink száma a mai napon: 11777
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59733225
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.