belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Nagy László

Meditációs utak a mindennapi terhek elengedésére

Elérni a békességet, az áldottságot

Egyszer, sok évvel ezelőtt lehetőségem volt öt héten át egy kontemplatív, szemlélődő közösségben élni. Naponta minimum háromszor másfél órán keresztül meditáltunk, olykor azonban napi 8-10 órát is. Nem mindennapi élmény volt ez számomra, s erről kívánok megosztani veletek néhány gondolatot.

Mielőtt a csendeshetekre elindultam, igencsak mozgalmas életet éltem. Sokszor reggeltől estig pörögtem, s végeztem a soha véget nem érő aktuális feladatoknak éppen soron következőjét. Így amikor beléptem a külső csendbe, számomra az elején nagyon is hangos volt. Csak ülni s kiüresíteni magamat roppant jól hangzott, ám fejemben mint őrült, elszabadult majomcsorda rohangáltak gondolataim. Úgy éreztem az elején, hogy szétfeszülök, s itt fecsérlem el az időt, amit fontos munkákkal tölthettem volna ki, amik nyomán aztán majd biztosíthatom a saját családunk megélhetését. Már több nap telt el az ottlétemből, s engem igen erősen szippantott be magával az életemet kézben tartani akarás összes lehetséges gondolata. Megrémültem magamtól, hogy mennyire kevés a bizalom bennem, hogy mennyire nem tudok elcsendesedni, hogy mennyire csak beszélek arról másoknak, hogy mi lenne jó nekik. Aztán meg jöttek azok a gondolatok, hogy rossz keresztyén ember vagyok, mert ugye Jézus szerint aki meg akarja tartani - az elveszti ..., én pedig sehogyan sem tudtam összevissza gondolataimat elveszíteni, mert annyira, de annyira kézben akartam tartani az életemet s a képzelt jövőmet. Tele voltam problémával: GOND - GONDOLAT - GOND - GONDOLAT, s a mindennapok terhe állandóan ott dübörgött az agyamban.
Ám ahogyan teltek a napok, úgy kezdtek lecsendesedni a „majmok" a fejemben. Néha azt vettem észre, hogy eltelt a fél óra, s a végét jelző csengő mintha bennem szólalt volna meg. Végtelen békesség töltött el. A napi munkának is egyre könnyebben adtam oda magam, s az is imádsággá vált számomra. Délutánonként egyedül mentem sétálni, s az erdő hangos csendjében hihetetlenül mély felszabadulásokat éltem meg. Több hét után feljöttek bennem édesapám elvesztésének régi emlékei, s olyan erővel tört ki belőlem a sírás, hogy minden fájó, ragaszkodó rossz emléket kimosott belőlem. 12 évvel édesapám halála után az erdő csendjében végbement az, amit semmilyen önismereti csoport, képzés, egyéni lelkigondozás sem oldott fel addig. Sőt ennél még sokkal több is történt. Már négy hete voltam ebben a csendes közösségben, amikor egyre jobban ráéreztem a minden értelmet felülhaladó lelki béke valóságára. Ismét csak az erdőben sétáltam, amikor hatalmas erővel tört fel belőlem az áldottság érzete, s az áldás. Amikor letérdeltem egy mezőn, akkor emberek arcai jelentek meg hosszú sorban egymás után becsukott szemem előtt: édesanyámé, és sokaké, akikkel az életben megvívtam harcaimat. Mély jókívánságok, áldások özönlöttek azok felé, akik éppen lelki szemeim előtt megjelentek. Talán egy óra telhetett el így, s olyannyira túláradt a szívem, hogy úgy éreztem, lebegek a talaj fölött. A mennyek országában jártam, a szeretet, az öröm, és a kibeszélhetetlen béke honában. Korábban is ismertem azt a jézusi mondást, hogy „áldjátok, akik titeket átkoznak ...", de technikaként nem működött. Az elcsendesedésben, a nem cselekvés kegyelmi állapotában azonban igen. Ott nem is én áldottam másokat. Csakis az áldottság érzetében történhetett meg ez, amelynek nyomán múltam hatalmas terheitől szabadulhattam fel.

Azóta sok embert kísértem már el egy darabon az útján. Láttam, hogy receptként, technikaként nem működik az elcsendesedés. Sokaknál a napi, hónapi, éves, vagy egész életes terhek olyan hatalmasak, hogy a csendbe bele is őrülhetnének akár. Olyankor nagyon sokat jelenthet az ordítás, a tombolás, az őrjöngés. Ilyenkor kívülre kerül az, ami eddig belül volt. Azután már el lehet csendesedni is. Roppant fontos, hogy ne féljünk imádságnak felfogni mindezt. Milyen hatalmas kincs az, ha a lelki úton létezhet egy közösség, ahol kifejeződést találhatnak negatív belső tartalmaim. Ha ez megtörténik, akkor szabad az út előttem a mély elcsendesedésre. Ha „erőszakosan" akarok elcsendesedni, azaz ha már odabenn pattanásig feszült vagyok, akkor még több feszültség gyülemlik fel bennem, amiből aztán még több probléma, külső és belső konfliktus származik. Nagyon fontos, hogy olyan lelki utat, vagy ha valakinek jobban tetszik, akkor olyan meditációs technikát válasszunk, mely illik aktuális állapotunkhoz. Ha tehát nagy feszültség van bennünk, akkor inkább valamilyen dinamikus fajtát, egyébként pedig lehet a szemlélődő imádság valamely fajtája, vagy a dinamikus, s a szemlélődő formák egymás utáni gyakorlása. Lényeges, hogy ha felismertük, hogy feszültségeink a „végiggondolással" nem oldódtak fel, akkor adjuk oda magunkat az imádság egyéb formáinak. A jó hír az, hogy nem csak egy bizonyos feszültség oldódhat fel, hanem a „minden értelmet felülhaladó békesség" kegyelmi állapotát élhetjük át, amely figyelmünket a gondokról az ÉLET, a KRISZTUS, a MENNYEK ORSZÁGA felé fordítja.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 19., péntek,
Emma napja van.
Tartalom
Vezércikk

Nagy László
Megérdemelt pihenés
Lépések a testi-lelki egyensúly felé

Felszín

Pete Violetta
Keresztény színes - színes kereszténység
Hogyan szórakoznak az Úr hivatásos szolgái?

- sb -
Augusztusi hullócsillagok
A fülig vízben és a felfelé néző gyönyörködés kontrasztja - egy facebookkezdeményezés nyomán

Bálint Katalin
A nyár igazi értékei
Miért kell a nyaralást kipihenni? Hány csillag kell egy jó üdüléshez?

Szász Júlia Szende – Pete Violetta
Diák levele a nyárhoz vizsgaidőszakban
Felüdítő rímes fáradtsága két elmének

Magasság

Tóth Sára
A mennyben pihenni fogunk?
Munka és pihenés közötti hasadtságra ítéltetve...?

Mélység

Nagy László
Meditációs utak a mindennapi terhek elengedésére
Elérni a békességet, az áldottságot

Dobóczky László
Függetlenül szabadságon
Szabadságolni magunkat a függőségekből úgy lehet, ha tisztában vagyunk velük...

Szakolczainé Gál Éva
Amikor együtt lakoznak az atyafiak...
Családi csapatépítő tréning - hogyan legyünk együtt és nem csak egymás mellett

Rusznák Emese
Jó utat!
Van aki a föld középpontja felé indul, de vannak közelebb is felfedezetlen tájak...sokkal közelebb

Teljesség

Pete Violetta
Ismered a boldogsághoz vezető jelszót?
Ismered a boldogsághoz vezető jelszót?

Péter-Szarka Katalin - Szakács Gergely - Bella Péter
Kilátó
Boldogmondások mezsgyéjén bandukolva

Béres István - Korpics Márta
Úton lenni, jelen lenni
Zarándoklat: olyan út, ahol kapcsolatba kerülök

Üzenet

Kókai Géza
Békesség közel és távol
Lokalitás helyett lojalitás

Bagdán Zsuzsanna
Kikapcsolni a gépet
Szabadságunkat is beszippantja a képernyő

Szűgyi Zoltán
Megélhetők-e a mindennapok szabadságként?
Távolabblépve közelebb jutni önmagunkhoz

Áthallások

Szász Júlia Szende
Hajnali békesség Istentől
A teremtés csendje, amit felkavarunk minden reggel

Riport

Szerkesztő
„Fogd be a szád és relaxálj!”
Pál Feri atya az önfeledtségről

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
A szegény asszony és húsleves
Egyszerű megoldások azért, hogy a vasárnap a nyugalom és ne az őrület napja legyen

Géczy Ráhel
110%-ig mindenható
„Ezen a nyáron még többet akarok Istenből!"

Szakolczainé Gál Éva
Családi játékok
Ötlettár

Kovách János
Haverok, Biblia, Ovis tea...
Azok a felejthetetlen ifjúsági táborok!

Látogatóink száma a mai napon: 3221
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44163266

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat