belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Bella Péter

Tiszteld apádat és anyádat!

„Majd pont a fatert meg a mutert?!"

Tisztelet?

Tisztelet. Mennyire lehet ez a fogalom aktuális a mai korban? Ma, amikor a szabad verseny, a saját pozícióink bármi áron való megtartása túllépett a gazdaság körén? Miért tiszteljem a másikat? Miért tiszteljem a szüleimet? Csak azért, mert a szüleim? És ha nem érdemlik meg?

Nehéz úgy beszélni a tiszteletről, hogy tradíciók porladnak lassan, hagyományok vesznek el hirtelen. Nehéz beszélni a tiszteletről mint erkölcsi kategóriáról akkor, amikor megvan mindenkinek a külön bejáratú etikája, és nincs meg a közös alap.

Elhasználódott ez a fogalom - a családi életen belül legfőképp. Hisz gondoljunk csak bele, mikor kerül elő? Amikor az anya, az apa már semmivel sem tudja megindokolni gyermekével ellentétes véleményét: „Ez van, kész! Én vagyok az idősebb, a bölcsebb, meg különben is az anyád vagyok! Tisztelj annyira, hogy nem mondasz nekem ellent!" Vagy esetleg a gyerek várja el a tiszteletet: „Ne mondd meg, mikor jöjjek haza! Tiszteld az én jogaimat!" Vagy lehet, negatív formában kerül elő a tisztelet, annak vélt vagy valós hiányát emlegetik sokan: „Milyen tiszteletlenek ezek a mai fiatalok!"

„Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!" - szól a jól ismert parancsolat a Dekalógusból, a tíz igéből, több évezred távolából. De vajon ez a parancsolat hogyan dekódolható a mai ember számára? Lehet-e a mai családok számára útmutató ez a mondat, egyáltalán, maga a tisztelet pozitívan szabályozhatja-e a családban lévő kapcsolatokat, a közös életet? Mit mondhat ma a tízparancsolat egyik törvénypontja?

Tiszteld apádat és anyádat...

Első, legfontosabb feladatunk a parancsolat lényegét megtalálni, úgy, hogy lehántjuk róla az idők folyamán rárakódott (építő és torzító) rétegeket. Gondoljunk csak bele, hány vallásos családban válik ez a mondat egyfajta verbális büntetési eszközzé, amellyel le lehet sújtani az engedetlenkedő gyerekre! Hányszor pattan vissza az elhasznált, közhellyé változott mondat gyermekről, felnőttről. Vagy éppen az ellenkezője történik, idegenül hat teljesen!

Maga a tízparancsolat a Sínai-hegyi theofániához kapcsolódik, ahhoz a történelmet formáló ponthoz, amikor az ószövetségi választott nép és a szabadító Isten szövetséget köt egymással. A megszabadított nép és a szabadító Isten találkozásának, szövetségének dokumentuma a tízparancsolat - amelyet az Ószövetség sehol sem nevez parancsolatnak! Az elnevezés a „tíz ige", és ez is utal arra, hogy eredendően nem úgy viszonyultak a tízparancsolathoz, mintha az egy a népre kényszerített erkölcsi szabálygyűjtemény lenne, hanem inkább üdvesemény volt, a kiválasztás garanciája, a parancsolatok nem félelmet váltottak ki, hanem dicséretet és hálát. Norma volt a tízparancsolat, mint ahogy az egész törvény, segítség ahhoz, hogy az az embertömeg, amelyik az egyiptomi elnyomásból megszabadult, az ígéret földjére érve már népként tudjon élni. A tízparancsolat igazodási pontokat adott egy közösséggé formálódó embermasszának - vertikálisan és horizontálisan egyaránt. Úgyis mondhatjuk, hogy egyfajta kollektív szocializáció (néppé érés) alapszabályai a parancsolatok. A zsidóság a tízparancsolatot a szövetségen keresztül értette és magyarázta, nem szikár etikai szabályokként.

A szülők tiszteletével foglalkozó parancsolat a második kőtábla nyitánya, az első parancsolat, amely az ember-ember együttélést szabályozza. Tiszteletről, engedelmességről és alárendeltségről beszél a parancsolat, de az előbb elmondottakból kiindulva kijelenthetjük, nem feltétlen, formális alapelvről van itt szó, hanem a folytonosság biztosításáról, arról, hogy az új nemzedéknek hogyan kell fogadnia az előttük járók élettapasztalatait.

Az egyik nemzedék átadja tapasztalatait, kultúráját a következőnek, a szülők, nagyszülők átadják a mintát. A XX. században a pszichológia tovább bővítette ezt az átadás-átvételt annak felismerésében, milyen fontos is mindaz, amit a gyermek átél az első éveiben, amit átél a családban, szüleivel való kapcsolatában. Tudjuk, a szülőktől átvett helyes minták milyen sokat tudnak segíteni az egészséges identitás kialakulásában, a helyes megoldási módszerek kialakításában. De ennek az ellenkezője is igaz, egy egészségtelen, káros családi környezet gátolja az egészséges személyiség kialakulását. Az előző generáció, azon belül a család adja a teret és a lehetőséget a következőknek.

De mit jelenthet ebben a kapcsolatban a tisztelet, mit adhat mindehhez hozzá a bibliai parancsolat - túl a teológiai, etikai szférán? Megfelelő keretet adhat, katalizálhat, hidat képezhet a két generáció között, ezzel segítve az értékek megmaradását (...hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!). Hogyan? Úgy, hogy két irányba ad kereteket a szülő-gyermek kapcsolatban.

Légy méltó a tiszteletre!

A mai, posztmodern korban a tisztelet nem annyira szerepekhez kapcsolódik, mint inkább teljesítményhez, viselkedéshez - például amíg régebben egy tanárnak a hivatása miatt már járt egyfajta tisztelet, addig ma a jó, gyermekek nyelvén értő, tehetséges tanár kapja meg, azért, ahogyan a mesterségét űzi. A nemzedékek közötti távolság egyre nagyobb, a fiatalabbak sokszor készségszinten bánnak olyan dolgokkal, amelyek az idősebbeknek ismeretlenek (pl. számítástechnika). Mindemellett az élethez szükséges alapok nem változnak! Azok az alapok, amelyek lehetővé teszik a teljes életet (szeretet, elfogadás, segítés, bizalom, megküzdés stb.), ugyanazok maradnak, még ha a hangsúlyok koronként, kultúránként változhatnak is.

A tisztelet alapbeállítódás, tulajdonképp az egyik legegyértelműbb, leginkább magától értetődő dolog a gyermek számára - ha egy szeretetteljes, jól működő család része. Hiszen ha ez így van, és az apa, az anya jól tölti be szerepét, nem él vissza felnőttségével, akkor a gyermek felnéz rájuk, tiszteli őket, elfogadja mindazt, amit kap tőlük.

A serdülőkorban persze a lázadás során szembekerülhet a saját magát kereső és felépíteni próbáló fiatal a szülők által képviselt értékekkel, életmóddal, de - még ha szavai és viselkedése mást mutatnak is - a mélyben meglévő tisztelet gátat szab a teljes elfordulásnak. Ellentmondhat az ilyen fiatal, de kicsi az esély arra, hogy mondjuk megüti az apját vagy az anyját.

Mindemellett a legnehezebb dologgá válhat a tisztelet, ha nem méltó arra az a viselkedés, amellyel a gyerekhez viszonyultak. De itt is segíthet a Tízparancsolat! Hisz bármilyen szülőkről van is szó, az az ok, hogy ők szülők, már elég indok a tiszteletre! Fontos: nem szolgai imádatot kér a parancsolat! Nem szolgaságot kér a gyerekektől! Ha szembe kell is fordulni a szülőkkel, azt is megfelelő kereteken keresztül kell tenni! („Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban" Efezus 6, 1. Amit látható, Pál apostol is korlátot emel, meghatározza a kereteket - az isteni renddel szembenálló szülőnek nemet lehet mondani!) A tisztelet nem imádat, tehát feljogosítja az embert bármilyen rosszul működő (politikai, gondolati, ideológiai stb.) tekintély kritikai megkérdőjelezésére!

A szülő felelőssége, hogy megkönnyítse gyermeke felé fordulását azzal, hogy nevelési módszereiben, viselkedésében, életmódjában követendő mintát ad gyermeke elé, aki ezt beleépíti saját életébe: tisztelettel elfogadja, majd ráépülve meghaladja, hogy azt ő is tovább tudja adni a következő generációnak. Hogy hosszú életű legyen, hogy megmaradjon, ami jó!

Tiszteld gyermekedet...

De gondoljuk csak tovább a parancsolatot! Ha az emberi együttélést-továbbélést hivatott segíteni a tízparancsolat, benne a szülők tisztelete, akkor elmondható, hogy a tiszteletnek kölcsönösnek kell lenni.

Hisz a felnőttnek is tisztelnie kell gyermekének emberi méltóságát, integritását, nem fordulhat felé úgy, ahogy akar. Sőt, a gyerek nevelésekor a szülői tekintélyt is jó, ha a gyermekét tiszteletben tartva mutatja fel, jeleníti meg. Pál apostol a parancsolat magyarázatánál ezt írja: „Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel." Efezus 6,4. Nem ingerelni kell a gyermeket, hanem nevelni!

A Biblia úgy beszél a gyermekről mint ajándékról. Nem a szülő tulajdona, hanem Istené, nem tehet vele azt, amit akar, tisztelnie kell azt a másik embert, akit kölcsön kapott, hogy boldog életre képes felnőtt, érett embert formáljon belőle.

A kölcsönös tisztelet szülő és gyermek között természetesen nem száraz udvariasságot, nem felszínes viselkedést jelent, nem a valódi érzelmeket elfedő játszmákat, hanem a másik személyének és szerepének elfogadását, megélését. A szülő fölöttem van, segít, nevel. A gyerek alattam van, tekintély vagyok a számára, de ez csak időleges, mellém fog kerülni, felnőtt lesz, sőt (!), eljön az az idő, amikor én leszek rászorulva az ő segítségére, ő kerül fölém!

Szeretet és tisztelet

A családon belüli kölcsönös tisztelet segítség arra nézve, hogy a generációk egybekapaszkodása megvalósuljon, hogy létrejöjjön egy olyan családi légkör, amelyik a felnövekvő gyerekek számára védett bizalomteli környezet, ahol mintát kap arra, hogyan is legyen önmaga, az a másik ember, aki építhet szüleinek életére, értékeire, sőt meghaladhatja őket. Ez a légkör - aminek egy része a tisztelet - csak ott jön létre, ahol a szeretet a meghatározó. Ismét csak Pál apostolt idézve:"Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" 1Korinthus 16, 14. Nem görcsös feladat ez, hanem a valódi szeretet megélése a családban. Gyökössy Endre egyenesen a nevelés útjának és metódusának mondja a feltétel nélküli AGAPÉ szeretetet.

Zárásképpen hadd idézzem Gyökössy Endrének a felsorolását arról, mi is a nevelés célja, milyen is az az emberkép, amelyre törekedni kell - tisztelve a másikat, generációról generációra átadva. Az ember: „Tudjon szeretni, mert jó az, ami szeretetben valósul meg. Tudjon másokért élni. Legyen olyan belső mértéke, amely szabaddá teszi, hogy szolgai módon ne azt tegye, amit 'mindenki', ha nincs összhangban önmagával. Ne féljen cselekedni, amire a Lélek és az Ige indítja. Tudjon és merjen csodálkozni ott, ahol mások közömbösek. (Tudjon) gondolkodni akkor, amikor a legtöbb ember csak utánozza a másikat. (Tudjon) nyitott maradni akkor is, minden és mindenki iránt, amikor mások becsukódnak. Tudja megkülönböztetni a lényegest a lényegtelentől, az értékest az értéktelentől."

 

Irodalom:
C. Westermann: Az Ószövetség theológiájának vázlata; Tillinger Péter műhelye, Budapest, 1993.
G. von Rad: Az Ószövetség teológiája - I. kötet; Osiris Kiadó, Budapest, 2000.
J. M. Lochmann: A szabadság útjelzői; Kálvin Kiadó, 1993., Budapest
Gyökössy E.: Együtt a szeretetben; Református Sajtóosztály, 1985., Budapest

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Lépni egy merészet
Előrehaladni az ismeretlenbe - tudatlanság, vagy hit?

Gondolkorzó

Kádár József
Volt jegy, nincs jegy - melyik értékelési formától tanul jobban a gyerek?
Az új közoktatási törvény búcsút mond a szöveges értékelésnek

Felszín

Kókai Géza
Áldás és átok, avagy hittant tanítok
Félelmek és örömök - a tanári asztal másik oldaláról

Bölcsföldi András
Circus Hungaricus
Előtted a porond, éld át az előadást!

Szakolczainé Gál Éva
Élethosszig való tanulás
Tréningek, képzések tanfolyamok korhatár nélkül, előfeltétel: motiváció

Kádár József
Apáról fiúra - Példakép vagy átok?
Generációk kölcsönhatása: a formálás felelőssége

Magasság

Nagy Dávid
A tudás hatalma
Fára mászva hódítsuk meg a Holdat?

Nagy Dávid
Bicikli, puding, vallás
Mi lehet a közös a Kalasnyikovban és a logikában?

Gueth Péter
Mikor kötöznek le?
Sötéten tartva vagy fájdalommal megvilágítva értékesebb az elme? – Szókratész és Platón a tanulásról

Tóth Sára
Mire épül a tanári tekintély?
A mai órán elsajátítandó anyag: felnézni valakire valamiért

Pete Violetta
A kételkedés mesterei
Van-e előre haladás visszaesések, kételyek, gyötrődés nélkül?

Mélység

Nagy László
A tanár, aki igazán szeret
Ami átadható: odaadás, lelkesedés, szenvedély

Kedvek Vera
Tanulási nehézségek - diszlexia, diszgráfia
„Vedd és olvasd!" - De hogyan, ha nem megy ilyen egyszerűen?

Ferenczi Zoltán
Szenvedélybetegséget támogató iskolák
Az egészségtelen iskola ismertetőjegyei

Teljesség

Kósa Balázs
Pár szó a misztikáról
Amit állíthatok Istenről és amit nem - apropó meddig is ér a Szentlelked?

Bella Péter
Tiszteld apádat és anyádat!
„Majd pont a fatert meg a mutert?!"

Pete Violetta
Tanítványképző - nyári tábor a Szilágyi Dezső téri gyülekezettel
Amit a Mestert követőnek tudni kell

Üzenet

Kutasy Zsolt
Ál-liberál és a szabadság valósága
Bibliai alapok és emberi törekvések az oktatásban

Rácz Róbert
Példaadással a tanításban
Tanulj, hogy taníthass, légy hiteles, hogy hitelessé tehess, légy nyitott felfelé, hogy másokat is megnyiss!

Kedvek Vera
Az olvasás védelmében
Betűkkel nevetni és sírni - életre nevelnek a könyvek, csak kézbe kell venni

Áthallások

Dull Krisztina
„Sajnos, a teológiát is!" Sajnos?!
„Ment-e a világ a könyvek által elébb?" - érdemes-e egyáltalán belefognunk a tanulásba?

Miklya Luzsányi Mónika
Hitlovagok, tanítók, mesterek
Akik nyomot hagytak bennünk

Géczy Ráhel
The End... véget ér a film?
Tanárfigurák a vászonról, akiket a saját katedránkon is szívesen látnánk

Horváth Dániel
Életet tanulni Tréfából, szelídséget a gyűlöletből
Ahogyan Milan Kundera főhőse érzelmekre lel

Riport

Géczy Katalin
Gondot viselj magadról és a tudományról!
Évkezdés egy igazgató szemszögéből: milyen törekvései vannak egy ifjú református iskolának?

Nagy Tamara
Hittan(ulás), Istenkép(zés)
Honnan veheted a vallásod?

Dobóczky László
Tanítani régen és ma
Elhivatottság a tanári asztalon innen és túl

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Játék és tanulás
Legyen Ön is hittan ötös!

Gaszner Veronika
Búzamagból kenyeret
Különbségek és egyezések: Waldorf, vagy klasszikus oktatás?

Látogatóink száma a mai napon: 640
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44207072

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat