belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Bagdán Zsuzsanna

A kitépés katarzisa

Élmények a Csillagpontról

Kicsit úgy éreztem magam a Csillagpont záró istentiszteletén, mint a filmbéli Amélie Poulain, amikor az apja érintésére (illetve a sztetoszkópéra, amivel az apja évente egyszer megvizsgálta) hevesen kezdett verni a szíve. Belőlem – számomra is meglepő módon – az édesapám érintése a sírást fakasztotta fel. Pedig nem volt a helyzetben semmi különös: a találkozó záró istentiszteletére eljöttek a szüleim, és a végén az édesapám leheletfinoman ráhelyezte a kezét a vállamra és az anyám vállára is. Atyai érintés, ég és föld verzió, mindkettő vége katarzis, megrendülés és megtisztulás. Mindez valóban apám érintésére történt?

Nincs két egyforma csók (jó esetben, mert ha van, akkor azok a csókok nem igaziak), és nincs két egyforma sírás sem. A két évvel ezelőtti Csillagpont végén is kibukott belőlem a sírás, tisztán él bennem az érzés emléke. Sírás és sírás, Csillagpont és Csillagpont között nem két év, hanem sokszázezer érzelmi fényév, térben és időben nem meghatározható távolság feszül. Az a sírás két éve olyan volt, mint amikor az utolsó pillanatig rettegve túlélni igyekvő hajótöröttek egyszer csak megérzik a talpuk alatt a vízfenék homokját. Akkor a sírásom a gőgös, hitetlen ember sírása volt, aki még nem helyezte bele magát teljesen az Isten békességébe. Pedig annak idején, két éve sokkal rózsásabb volt a helyzet – nem szakadt le az ég, nem voltak állóháborúk az egymás mellé rendelt munkatársak között, nem kellett ennyire sokat improvizálni szervezőként. De én sírtam, mert végig attól féltem, hogy hibázni fogok, és rajtam, egy szál egy magamon megbukik a Csillagpont, és sírva borultam a többiek nyakába, amikor bizonyossá vált: nem sikerült megbuktatnom az Isten ügyét.

A mostani Csillagpont egyetlen perce alatt sem éreztem félelmet. Pedig Isten ránk eresztette az óriási égi zuhét, a villámokat, a szelet és a megosztottságot, de mindannyian tudtuk: Urunk tervének mindez része, ő tudja, mit akar végbevinni. Ő pedig el akart minket juttatni addig a pontig, amit katarzisnak hívnak, ahol valami végérvényesen meghasad. Ahol, mint egy érvénytelenné vált halálos ítélet, amikor széttépik, meghasad Krisztus szíve miértünk ott a kereszten, hogy mi megtisztuljunk az örök életre.

Ugyan egyházunk rendje és szokása szerint nem volt egészen szabályos, de az úrvacsorakor úgy adódott, hogy a negyed kenyérből én magam téptem ki azt a falatot, amely az úrvacsorám volt. Most Krisztus testének szimbóluma nem egy falat Iglo-halrudacska volt, hanem én szakítottam ki a saját kezemmel Isten Fiából azt a falatot, amelynek érdemében részeltetett engem, bűnös szolgálóleányt. A helyzet adta így, a több száz ember okozta apró fejetlenség, de az élmény mégis megrázó volt. Magamnak tépni a kenyeret, és beleborzongani, mit jelent ez az érintés, mit jelent egyáltalán bárkit megérinteni, a lényére tapintani. Milyen érzés lehetett a vérfolyásos asszonynak tizenkét év után meggyógyulni, és újra érezni az érintést, amit hosszú évekig nem kaphatott meg. Beleborzongtam abba, ahogy apám átölelt anyámat és engem. Csak egy pillanat volt az egész, mint egy áldás, mint egy áramkör zárulása, amikor útjára indul és átjár minket valami fantasztikus energia. Boldog vagyok, hogy átélhettem Isten érintésének katarzisát. Meggyógyultak benne évek óta, talán pont tizenkét éve cipelt, fájdalmas érintéseim, az összes. Hogy lehet ezt állítani? Úgy, hogy visszakaptam az érintések örömét, hogy meg tudott érinteni a pillanat, amikor apám átölelt minket anyámmal, mert ez küszöb alatti, alig észrevehető csoda, de csoda.

Valami nagyon fontosat kaptam vissza attól, akiből magam téptem ki egy darabot. Visszakaptam tőle az érintés titkát és jelentőségét. Megteltek szeretettel a vállsimogatások, az ölelések, a szaladás közben a szervezőtársamnak adott, villanásnyi pacsik. Több az érintés, mint a szex és az érintőképernyős telefon. Azért több, mert Krisztus megtisztította őket. Túl misztikus ez így, nyájas Olvasóm? Olyan Jézus érintése, mint felébredni egy hosszú álomból. Ébredj, Csipkerózsika, több mint egy évtizedet töltöttél leszedálva. Ha kinyújtod érte a kezed, akkor új, gyógyult érintéseket kapsz, hogy ezentúl jól élj velük. Az érintés éltet, és az érted meghasadt Jézus-szív katarzisának hála, visszakaphatod annak csodáját, hogy soha többé ne legyenek egyforma, elpocsékolt érintéseid.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 13., szerda,
Szilvia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Réz-Nagy Zoltán
A gesztusok

A nyelv, amit Jézus is beszélt, és még a majmok is értenek

Gondolkorzó

Bella Péter
Hogyan hallgassunk prédikációt? – haladó szint
Hogy legyen füled a hallásra!

Felszín

Bölcsföldi András
Anyukám nevet a ravatalon
Ötven évvel ezelőtt szép menyasszonyára várt, most az urnát várta.

Thoma László
Dobozolás
Egy elmaradt megbeszélés tanulságai

Nagy László
Mozdulat-lanság
Elköltözött házunkból a nyüzsgés

Pete Violetta
Betolakodó
Szénásiék vendégei a tisztaszobából

Magasság

B. Tóth Klára
Kommunikálok, tehát vagyok
Kezek tánca

Géczy Katalin
Megdermedt kultúra
Felejtsd el a csendes-ülős koncerteket…!

Tóth Sára
Mitől jó egy prédikáció?
Felülről beszélni, vagy felülről kapni egészen mást jelent

Mélység

Czapp Enikő
Billegő szék
Segítő, vezető és vezetett: mind a tudás és a nem tudás határán

Dobóczky László
A mozdulat értelme
Kudarc, önmarcangolás, béke

Nagy László
A gondolat mögötti gondolat
Rejtett motivációk – milyen zsinegek rángatnak téged?

Teljesség

Bagdán Zsuzsanna
A kitépés katarzisa
Élmények a Csillagpontról

Miklya Zsolt
Közötök lesz egymáshoz – Átjárható zónahatárok
Jézus nem tartja meg a három lépés távolságot

Péter-Szarka Katalin
Az érintés természete
Maga Isten lép ki önmagából – értünk.

Üzenet

Pete Violetta
A munka relativitás-törvénye
Krisztus-test vagy hibás keljfeljancsi?

Miklya Luzsányi Mónika
Ölelj jóvá!
Az érintés erőt ad. Azt üzeni: szeretlek! Fontos vagy nekem!

Miklya Zsolt
Nyelvek ajándéka
Amitől a fáradt ifjak szárnyra kelnek

Áthallások

Hancsók Barnabás
Krisztusi mozdulat a ringben
A pankrátor szenvedéstörténete

Turcsik Ferenc
Angyali érintés
Angyalok városa? Nem! Embereké.

Riport

Miklya Luzsányi Mónika
Istent dicsőíteni tánccal
Interjú Incze Miklós koreográfussal a szent táncról

Kitekintés

Pete Violetta
Isten szekerét toljuk...
... a Művészetek Völgyén keresztül is

Szakács Gergely
Érinthetők és érinthetetlenek
Milyen a kézzelfogható lelkész?

Látogatóink száma a mai napon: 1032
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45732726

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat