belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Pete Violetta

A király megkísértése

Vívódás és megoldás a barlangban

”…volt ott egy barlang. Saul bement oda, hogy a szükségét végezze. Dávid pedig embereivel együtt éppen a barlang legbelső zugában tartózkodott.”
1Sám 24,4

 

Szalay Lajos: Dávid és Saul, 1970, tollrajz

 

- Tedd meg! A kezedbe adta az Úr, nézd!
- Ne… hagyd.
- Már mióta készülsz rá…!
- Akkor sem szabad megtenned.
- Ugyan már! Ne felejtsd el, hogy nem csak rólad van szó. Egy egész népért felelsz, mindenkinek használ, ha megölöd. Meddig akarnád még húzni a háborút? Itt bujkálunk, éhezünk…
- De Isten emberére nem emelhetsz kezet!
- Milyen embere az ilyen Istennek! Már így is túl sokan haltak meg érte, pedig őrült. Nem hagyhatod!
- Felkent. Elpecsételt. Kiválasztott.
- Hányszor akart téged megölni. Téged aki szintén felkent. Már rég nem Isten embere, arról az útról letért. Megérdemli a kardod. Ha akarod, hősként térhetsz végre haza. Minden férfi viszontlátja a családját. Ha akarod, titokban tartod, hogy te voltál, annál nagyobb lesz az öröm, amikor kiderül, hogy megsemmisült az ellenség. Isten ellensége. Rajta, tedd meg!
- Állj! Felkent, te is így akarod végezni?

 

„Erre fölkelt Dávid, és lopva levágta Saul köpenyének a sarkát. Mentsen meg az Úr attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az Úr fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az Úr fölkentje ő! Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram király! Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy Dávid a vesztedre tör?! Most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az Úr a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak: Nem emelek kezet az én uramra, mert az Úr fölkentje ő. Nézd, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, és nem vétkeztem ellened, bár te üldözöl engem, hogy elvedd az életemet.

Saul hangosan sírni kezdett: Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled. Jóval fizessen neked az Úr azért, amit ma tettél velem!”
(1Sám 24 részletek)

 

Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, de szelídek, mint a galambok.

 

Hozzászólások

1. Miskolczy József - 2011-11-09 13:03:10

Saul pedig bement, hogy betakarózzon (megpihenjen) a barlangban - hiszen a pusztai éjszaka ijesztő, s bár ő még mindig tartja magát, kemény ember, aki egyszerre háborúzik kétfelé: a gyilkos filiszteusok és az áruló Dávid egyaránt ellenségei - de most jó lesz a sok küzdelem közt egy nyugodt éjszaka, amikor nem lopózik bele csontjaiba a pusztai hajnal hidege, és szívébe a pusztai hajnal félelme.

Mit sem tudott róla, hogy az esti félhomály a barlang mélyén sötét leplébe vonta az igencsak meglepődött Dávidot és elkerekedett szemű társait, akik moccanatlanul próbáltak meghúzódni a legsötétebb zugban, hogy megvárják, míg beköszönt az éjszaka, elönti az egész barlangot a kristálytiszta sötétség, és ettől kezdve szabadok és azt tehetnek, amit csak akarnak.

Amikor beállt a sötét, s a nehéz sötétben csak Saulnak és kísérőinek nehéz lélegzetvétele hallatszott - elkezdődött egy nehéz beszélgetés:

- Ne… hagyd.
- Már mióta készülsz rá…!
- Akkor sem szabad megtenned.
- Ugyan már! Ne felejtsd el, hogy nem csak rólad van szó. Egy egész népért felelsz, mindenkinek használ, ha megölöd. Meddig akarnád még húzni a háborút? Itt bujkálunk, éhezünk…
- De Isten emberére nem emelhetsz kezet!
- Milyen embere az ilyen Istennek! Már így is túl sokan haltak meg érte, pedig őrült. Nem hagyhatod!
- Felkent. Elpecsételt. Kiválasztott.
- Hányszor akart téged megölni. Téged aki szintén felkent. Már rég nem Isten embere, arról az útról letért. Megérdemli a kardod. Ha akarod, hősként térhetsz végre haza. Minden férfi viszontlátja a családját. Ha akarod, titokban tartod, hogy te voltál, annál nagyobb lesz az öröm, amikor kiderül, hogy megsemmisült az ellenség. Isten ellensége. Rajta, tedd meg!
Dávid kardot ragad, az éj sötétjében óvatosan kitapogatja a fekvő Saul álmában összehúzódott alakját, megkeresi a fejét, s visszahatja róla takarója sarkát, nehogy elcsússzon r ajta a vágás.
Kicsit hátrébb csúszik, hogy elég tere maradjon a mozdulatnak ...majd megfeszíti izmait, feje fölé lendíti kardját...
- Állj! Felkent, te is így akarod végezni?

Ki fékezett meg engem?! - döbben bele Dávid, mikor érzi, a mozdulat vége csak valami puhát és lágyat ért. Remegő szívvel  tapogat maga körül, és íme: az előbb félrehajtott kendősarok az. Összegyűlt dühe, katonáinak indulatai, az éjszakai kísértő szellemek együtt akkora sebességet adtak kardjának, hogy a király fejéről felhajtott, szabadon lengő, puha gyapjútakaró sarkát egyetlen mozdulattal levágta.
Ki fékezett meg engem?! - kérdi magában Dávid, majd megszólal:

Mentsen meg az Úr attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az Úr fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az Úr fölkentje ő! Ezután Dávid is fölkelt, kiment a barlangból, és így kiáltott Saul után: Uram király! Miért hallgatsz az olyan emberek szavára, akik azt mondják, hogy Dávid a vesztedre tör?! Most a saját szemeddel láthattad, hogy kezembe adott az Úr a barlangban. Mondták is, hogy öljelek meg, de én megszántalak: Nem emelek kezet az én uramra, mert az Úr fölkentje ő. Nézd, itt van a köpenyed sarka a kezemben. Amikor levágtam a köpenyed sarkát, nem gyilkoltalak meg. Értsd meg ebből hogy nem akarok semmi rosszat vagy hűtlenséget elkövetni ellened, és nem vétkeztem ellened, bár te üldözöl engem, hogy elvedd az életemet. Saul hangosan sírni kezdett: Te igazabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, bár én rosszul bántam veled. Jóval fizessen neked az Úr azért, amit ma tettél velem!”

- Köszönet az írásért, azért, hogy volt mihez ilyen módon is "hosszászólnom".


2. Pete Violetta - 2011-11-09 14:58:32

Köszönöm az eddigi legkreatívabb kommentemet. Mindig is az volt az álmom, hogy bandában íródjanak művek, ne egyedül :)



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Vezércikk

Thoma László
Apa, megengeded, hogy szájon vágjam?
Gyereknevelési minidráma négy felvonásban

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
A lány pattant fel
Hol vagytok férfiak?

Felszín

Pete Violetta
A király megkísértése
Vívódás és megoldás a barlangban

Turcsik Ferenc
Értelmező szótár spirituális vezetőknek (szemelvények)
Szervizkönyv és használati útmutató

B. Tóth Klára
Szilvamagozás
Mese motiváció – munkához

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Megfékezett vágyak
Aszkézis, tisztaság

Mélység

Dobóczky László
Lélek-fék
Hány év kell, hogy feltegyük a megfelelő kérdést?

Thoma László
Liftben
Csapó… felvétel! – Drámafüggő hétköznapok

Szakács Gergely
Vágyak vonzásában
Így neveld a sárkányod!

Teljesség

Szűgyi Zoltán
A lélek elindul
Felhúzza az alázatot

Tóth Sára
Ki vagy mi fékezi meg Istent?
Semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz.” (1Móz 19,22)

Horváth Dániel
Mersz-e viaskodni az Úrral?
Túllépni a félelmen: hátha ez vezet az Úrhoz

Miklya Luzsányi Mónika
Teher alatt nő a pálma
Az isteni növekedésről és a szorgos kezű bennszülöttekről

Üzenet

Koczor Tamás
Gondolatok a lavór körül
A hatalom kísértése

Szabados Ádám
Hogyan kezeljük a sikert?
Akkora vitorlád legyen, amekkorát a tőkesúlyod enged!

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A félelem fékei: Good Will Hunting
Min múlik, hogy bűnöző vagy matematikaprofesszor válik egy dél-bostoni srácból?

Hancsók Barnabás
Kábítószer a moziban
Hogyan és miért (ne) nézzünk drogfilmeket

Miklya Zsolt
Nyelvcsipesz, csipesznyelv
Lázár Ervin és Visky András titkos nyelvéről

Kitekintés

Bella Péter
Hogyan hallgassunk prédikációt – különkiadás
Lelkészeknek, hitoktatóknak és egyéb vallási virtuózoknak

Makay László
Paplak-dilemma
Szószék a nappaliban?

Dobóczky László
Templommérgezés
Meghozott és meg nem hozott döntés

Látogatóink száma a mai napon: 4045
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45754406

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat