belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Tóth Sára

Hazatalálás

Van-e tökéletes boldogság, teljes megnyugvás, valódi hazaérkezés ezen a földön?

 

Otthonunk jó esetben a megnyugvás, a megpihenés helye. Ám bizonyára nem vagyok egyedül azzal a tapasztalattal, hogy bár szeretem a lakásunkat és jól érzem magam benne, ez az "otthon-feeling" sohasem tökéletes. Soha nincsen egy olyan pillanat, amikor teljes elengedettséggel leülhetnék és azt mondhatnám: semmi dolgom az otthonommal! Egyetlen porszem, egyetlen rendetlen szekrénypolc, egyetlen szétdobált fél pár zokni sem zavarja nyugalmamat, üres a szennyesláda és egy hete még a hűtőt is elhúztam és ott is kitakarítottam, és a festés is friss.
Ahogy az otthon kérdéséről tűnődöm, felsejlik bennem, hogy lakhelyünk valójában teljes földi életünk, önmagunk szimbóluma. Van-e tökéletes boldogság, teljes megnyugvás, valódi hazaérkezés ezen a földön? Vagy csak az elviselhetetlen körforgás: a falak bekoszolódnak, a fiókok telítődnek kacattal, a mosatlan újra meg újra felgyűlik és a konyhakő elkopik? Van-e ideális otthonunk, ahová megérkezhetünk? Megérkezhetünk-e igazi önmagunkba? Az álom szakértői szerint valamilyen kellemes, kívánatos idegen lakás megjelenése álmainkban mindig az énünkkel kapcsolatos nyugtalanság jele, annak a vágynak a kifejeződése, hogy még nem találtunk haza magunkhoz.
Ma az emberek a "hazatalálást", az önmegvalósítást elsősorban a "bennük élő gyermek" újrafelfedezéséhez, a gyermekkorban elfojtott érzések felszabadításához kötik. A keresztény hit ennél többet és mélyebbet kínál. Nem csak visszafelé, hanem előre is tekint. Az otthon bensőségessége, biztonsága iránti sóvárgás nem teljesen azonos az önmegtalálás utáni vággyal. Hiszen az otthon már eleve közösséget és szeretetet feltételez. Az ember legmélyebb vágya, ahogyan a tékozló fiú példázatában kifejeződik, az, hogy visszataláljon a mennyei Atya szeretetéhez, hogy Istenben leljen otthonra. Ez a vágyódás ugyanakkor gyakran a gyermekkor iránti nosztalgiára fordítódik le, és nem feltétlenül csak felhőtlen és boldog gyerekkor esetében. Még egy olyan költő is, mint Pilinszky János, aki azt írta, "Nincs nap. Nincs hold. És nincs gyerekkor", a régi, gyermeki otthon képeivel fejezi ki az egész költészetét átjáró iszonyatos erejű sóvárgást Isten iránt, a hazatalálás iránt:




Egy szép napon

Mindíg az elhányt bádogkanalat,
a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
remélve, hogy egy szép napon
elönt a sírás, visszafogad szeliden
a régi udvar, otthonunk
borostyán csöndje, susogása.

Mindíg, mindíg is hazavágytam.






Ez a sürgető vágy persze, mint minden a földi életben, önmaga ellen is fordulhat. Annyira vágyik az ember a biztonságra, az állandóságra, a hazaérkezésre, a változástól pedig annyira fél, mint a tó Áprily Lajos versében - amely nem akar felolvadni, mert akkor majd zaj lesz, felzavarják az emberek a mozdulatlan tükrét -, hogy hajlamos azt a kicsi biztonságot, amit kihasított magának a forgandóság világából, abszolutizálni, rögzíteni. Az ilyen ember a "beérkezettség" levegőjét árasztja, elveszíti nyitottságát, begyepesedik. Otthonát nem nyitja meg, őt ne bolygassa senki.

 

 

1. oldal ( összesen 2 ) Következő oldal
Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 25., csütörtök,
Márk napja van.
Tartalom
Felszín

Pete Violetta
Hazamenni jó...
Egyszer mind hazaérünk...

Pete Violetta
Hazamenni jó...
...még akkor is, ha otthonról indultunk...

Pete Violetta
Otthonaim
- egy kicsit másként -

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A tékozló fiúk végső hazatalálása
"El kell távolodnom, hogy érezni tudjak."

Gueth Péter
Variációk a változatlanságra
Miért lenne kereshető az otthon, mintha hely volna?

Mélység

Tóth Sára
Hazatalálás
Van-e tökéletes boldogság, teljes megnyugvás, valódi hazaérkezés ezen a földön?

Nagy László
Otthon
- ahol kifejeződésre juthat az, ami bennem van

Teljesség

Rácz Róbert
Elindulni, hazaérkezni
E földi vándorúton ama bizonyos hamuban sült pogácsa: a család.

Turcsik Ferenc
Oázis -üres szék, amely Rád vár
Engedjük, hogy a szeretet nyitottsága megnyissa a mi szívünket is.

Fodorné Ablonczy Margit
Otthonaink szakralitása, templomaink otthonossága
Jézust nem lehet az előszobában hagyni...

Üzenet

Fekete Ágnes
Család
A partok kijelölése és a parttalan szeretet megélése egyaránt a családban történik.

Németh Péter
Jó nekünk itt
Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk.

Fekete Ágnes
Oltalom
A középső lányunk rajzain mindig megjelenik a ház, az oltalmat adó hajlék.

Áthallások

Turcsikné Révész Judit
Úton lenni jó
(csak néha fárasztó...)

Kovács Szilvia
Valahol otthon lenni
Miközben ezeket a sorokat írom, egyre inkább meglódul a fantáziám arról, hogy milyen is lenne a gyülekezet, ahol otthon érzem magam.

Riport

Szerkesztő
Kartoték helyett
Küldhet-e minket az Úr egy hajléktalanszállóra?

Szerkesztő
Vágy, valóság, igény
A templom a találkozás helye.

Kitekintés

Turcsik Ferenc
Azt mondják, ott mindig béke van
Templomi gondolatok...

Bölcsföldi András
Határon túliatlanság
Valaminek el kellene tűnni belőlünk.

Bölcsföldi András
Soli Dari Tás
Újabb-kori reformátori jelmondataink

Látogatóink száma a mai napon: 3127
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44209559

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat