belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Miklya Luzsányi Mónika

Mi elég az élethez?

Életet tanulni

Szeretem a jó humort. De messze nem vagyok mindenevő. Sőt! Karinthy szavaival élve: a humorban nem ismerek tréfát. Nehéz elnyerni a tetszésemet. Mert szerintem ahhoz, hogy egy vicc vagy egy humoros történet, esetleg film hasson, nem elég a felszínes nevettetés. A humor számomra csak akkor éri el a célját, ha van mögötte valami mélyebb tartalom. Azt pedig még kevésbé állhatom, ha a másik ember baja, szerencsétlensége, netán fogyatékossága ad alapot a viccelődésre.

Az Életrevalók című francia film egyik nagy kedvencem lett, pedig (vagy éppen azért, mert) egy testi fogyatékos férfi életét mutatja be, mély empátiával és humorosan. A film humora egyáltalán nem finom vagy finomkodó. Néha olyan vaskos poénok is előfordulnak benne, amelyeket ezerszer láttunk már, s amelyeken mélységesen felháborodtam nem egyszer. Eric Toledano és Olivier Nakache filmjét nézve azonban térdemet csapkodva nevetek ezeken a poénokon. Ugyanis az Életrevalókban a mozgássérült ember tehetetlenségéből adódó poénok egy pillanatra sem öncélúak. Azt a feszültséget akarják ábrázolni, ami a film alapmozgatója és ellentéte: a két főszereplő gyökeresen más világának, kultúrájának, gondolkodásmódjának a bemutatását szolgálják.

Mert az arisztokrata származású, dúsgazdag Philippe világa szöges ellentétben áll a párizsi gettóban élő rapper srác életével, s nem csak azért, mert Philippe egy balesete következtében nyaktól lebénult, így teljesen mozgásképtelen, míg Driss, a fekete srác majd kicsattan az erőtől és az egészségtől. Hanem például azért, mert amíg a végletekig romantikus Philippe nagy rajongója a komolyzenének és a kortárs művészeteknek, addig Driss számára Berlioz nem zeneszerző, hanem Párizs egyik szegénynegyede, a kortárs festészet pacsmagolás, a szerelemben pedig leginkább a jöttem-láttam-győztem taktikáját szereti alkalmazni, már amikor bejön neki. Philippe viszont mind származásánál, mind vagyonánál, mind műveltségénél fogva a párizsi elit legmagasabb köreihez tartozik, ahol egy születésnapi köszöntés elengedhetetlen kelléke a szimfonikus zenekar. Tömény luxusban él, életszínvonala fényévnyire van a színes bőrű gettógyerekétől, Driss életminősége mégis jobb, mint a munkaadójáé. Mert a gettóban ugyan sokszor még kenyérre sem futja a nagycsaládnak, de őszinték a viszonyok. Philppe pedig hiába eszik ezüstkanállal, hiába lesik az alkalmazottak minden kívánságát, mérhetetlenül magányos, s ezt az elszigeteltséget testi fogyatékossága csak fokozza. Ezért is választja ápolójának a néger fiút. Driss ugyan semmiféle szakmai kompetenciával nem rendelkezik: nincs egészségügyi végzettsége, talán még szakmája sem, az alapműveltsége is erősen hiányos. Egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon: az élethez. Ő az az életrevaló srác, aki akár a jég hátán is megél. És Philippe-nek pont erre a kompetenciára van leginkább szüksége. Arra, hogy valaki életre bátorítsa, megmutassa neki, hogy tolószékhez kötötten, mozgásképtelenül, kiszolgáltatottan is lehet és kell is értelmes, boldog életet élni. Hogy ilyen állapotban is lehet célja az életünknek. Hogy lehet álmodozni még akkor is, ha az ember magatehetetlen, s hogy a fizikai mozgásképtelenség nem akadályozhatja meg abban, hogy tegyen az álmai megvalósulásáért. Mert az ember jóval több, mint csont és hús és izomkötegek. Lelki, szellemi lény, aki akkor is egyenrangú a másik emberrel, ha történetesen mozgásképtelen.

A film magyar címe Életrevalók, így, többes számban. Mert a film végére Philippe valóban megtanul élni, képes kilépni saját apátiájából, s elkezd egy új életet: feleségül veszi a nőt, akihez évek óta plátói szerelem fűzi, de Driss megjelenéséig soha nem mert találkozni vele.

A film szépsége, hogy utolsó kockáin megjelenik a két igazi főszereplő. Mert Philippe és Driss története valós sztori. Az élet írta, hétköznapi emberek a szereplői, akik megtapasztalták, hogy mi szükséges az élethez.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 25., szombat,
Orbán napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bella Péter
Megelégszem?
Ez van, ezt kell szeretni!

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
Mezsgye
Két világ határán

Felszín

Jezsoviczki Noémi
Elég a pillangókból!
Nincs aranyszárny

Gangel Noémi
Két számmal kisebb hazugságok
Az igazság megszabadít titeket

Magasság

Székely Tamás
Almák a kosárban
A tér, és amivel kitöltjük

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Mi elég az élethez?
Életet tanulni

Körösvölgyi Zoltán
Most jó
Az a bizonyos pillanat

Teljesség

Réz-Nagy Zoltán
Az elégséges áldozat tana
Mint rejtett dicsőség-teológia

Üzenet

Bagdán Zsuzsanna
Csak egy szót szólj
Megrekesztő és újraindító varázsszavaink

Miklya Luzsányi Mónika
Legyen elég!
A ránk bízott föld és a fogyasztás

Áthallások

B. Tóth Klára
Fényjelek
A világosság a sötétségben fénylik

Kitekintés

Hancsók Barnabás
Elég messze önmagunktól
Menjek/maradjak

Gueth Péter
Kőbefaragott filozófia
Indonézia – Jézus lótuszülésben

Pete Violetta
Nekem elég
Friss történetek a hitoktatásból

Látogatóink száma a mai napon: 4913
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44430654

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat