belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Felszín

Luzsica Fanni

Egy csodában élni

Lélekedzés, szabadságvágy és egy művészcsalád legifjabbja

Művészcsaládban nőttem fel, ezért már egész kiskorom óta jelen van az életemben a művészet. Emlékszem a sok kiállításmegnyitóra, a kecskeméti művésztelepre, a festékek illatára, és ami papíron meg is maradt, a rengeteg rajz és festmény, amit gyermekkoromban készítettem. Soha nem unatkoztam, mindig csináltam valamit. Ha valami eszembe jutott, akkor elkészítettem, és a családom ebben támogatott is.

Kisgyerekként észrevettem, hogy nekünk másmilyen a lakásunk. Mindenhol festményeket, rajzokat vagy szobrokat láttam és nem volt egyetlen egy üres faldarab sem. Nagyon szerettem apukám alkotásait, mert az ő stílusa olyan vicces, humoros és a gyerekek számára is nagyon izgalmas tudott lenni. Egyszer vasrudakból készített egy hatalmas marokkó játékot, ami nekem olyan volt, mint egy játszótér. Nagypapám munkái nagyon kifinomult és precíz alkotások voltak, róla mindig a nyugalom jutott eszembe. Apukám és a nagynénikém már abszolút a kortárs művészek közé tartoznak. Egészen extrém és egyedi dolgokat készítenek.
Sokan nem értik a kortárs művészeteket, nagyon távolinak vagy érthetetlennek gondolják. Mivel én gyermekként testközelből élhettem át a művészek világát, és ma is benne élek, ezért ezzel én kicsit másképp vagyok. A világ folyamatosan változik, így a művész eszközei és lehetőségei is. Pont az a csodálatos az egészben, hogy minden korban voltak emberek, akik létre tudtak hozni valami olyan dolgot, amivel kitűntek. Gondoljunk csak bele, hogy gyakran előfordult, hogy a kor, amiben éltek nem ismerte el őket, akiket ma „nagy művészeknek” tartunk. Van Gogh például egyetlen egy alkotását sem tudta eladni, és ma már a képei milliókat érnek. A művészek sokkal érzékenyebben élnek meg mindent a világban. A gondolataikban pedig létre is hoznak valamit, amivel ki tudják fejezni ezeket az érzéseket. Ők gyakran a legjelentéktelenebb dolgokban is meglátják a lehetőségeket, és megalkotják belőle a teljességet, ami értékessé teszi.
Én úgy gondolom, hogy Isten a mindenkori legnagyobb művész. Ő alkotta meg a legnagyobb és legértékesebb csodát. Ez pedig maga a teremtett világ és benne az ember. Mindannyiunk külön-külön egy-egy tökéletes alkotása vagyunk. Az Ő művészete nem csak a Földön, hanem a Mennyországban is él, és örökké élni fog.
Sokszor hallani azt a véleményt, hogy a művészeket a szabadság utáni vágy hajtja. Szerintem ez az érzés minden emberben benne van, de a művészetben azért tud jobban érvényesülni, mert itt nem kell megfelelni senkinek, hanem akkor tud az ember igazán különleges dolgot alkotni, ha az teljesen őszinte, utánozhatatlan és egyedi.
Sokszor éreztem mostanában azt, hogy én túl kevés vagyok a művészethez, és hogy nem is vagyok igazán tehetséges. De rá kellett arra is jönnöm, hogy nem igaz, mert nekem nem a családomhoz vagy a híres művészekhez kell mérnem magamat, hanem elsősorban saját képességeimhez. A tehetséget Isten adja, de nekünk kell használni, és folyamatosan dolgozni vele.
Én a munkáimat tükörnek látom, amiben a saját életem és érzéseim néznek vissza rám. Ez a tükör különböző darabokból áll, és mindegyiknek van története, amiben én is benne vagyok. Amikor novemberben az első kiállításom megnyílt, és a falakon láttam a képeimet, szinte életre keltek bennem az akkori érzéseim, mégis már elengedtem őket és most a többi embernek adnak új gondolatokat. Nagyon jól esett a sok pozitív visszajelzés, amit akkor kaptam, hogy sokaknak megmozgatta a lelkét, a gondolatait a kiállítás. Annak is nagyon örültem, hogy mindenki talált valami olyan képet, ami neki szól és ebből is az látszik, hogy nem vagyunk egyformák, mindenki másban találja meg a szépet, azt, ami neki szól.
A művészetben, ha keressük, megtalálhatjuk a kérdéseinkre a válaszokat és megláthatunk olyan dolgokat, amiket soha nem fogunk elfelejteni és nélkülük valami hiányozna az életünkből. Zenében, táncban, énekben, filmben, fotóban, festményben, szoborban, színházban, bármiben látja vagy hallja is meg az ember a művészetet, egy a lényeg, hogy a szíve kinyíljon és beengedje a csodát.

Hozzászólások

1. SZAKOLCZAINÉ GÁL ÉVA - 2011-05-09 11:01:55

Jó volt olvasni, Fanni! Köszönöm az írásodat.

Ha megengeded, egy mondatodat feltétlen tovább viszek, mint a mai nap mottóját:

"A tehetséget Isten adja, de nekünk kell használni, és folyamatosan dolgozni vele."

A lélek-képeidből most ezt a darabkát tudtam megfogni és befogadni. Nagyon rímmel az "őrizzétek és műveljétek" parancsra a Teremtés könyvéből.

További áldott alkotást az egész művész családnak!

Szeretettel:

Szakolczai Éva



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 23., kedd,
Béla napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szerkesztő
Oltár mélyéből
Előlép a Mester

Gondolkorzó

Dull Krisztina
Szobor, egyház, társadalom
Új alkotmányhoz új szobor?

Felszín

B. Tóth Klára
Figyelő dédmamák
Hatással egymásra

Dobóczky László
Mi is az a művészet?
A bennem lakó kreativitás és Isten

Luzsica Fanni
Egy csodában élni
Lélekedzés, szabadságvágy és egy művészcsalád legifjabbja

Magasság

Pete Violetta
Blaszfémia vagy sajátos látásmód?
Munkácsy, Madonna vagy egy disznó a kereszten...

Békési Sándor
Régi nagy vita
Isteni ihlet vagy mesterségbeli tudás?

Turcsik Ferenc
Kinek a pap, kinek a papné...
Ízlések és pofonok kicsiben és nagyban

Mélység

Puskás Gabriella
Akár egy vízcsepp (5)

Folytatásos novellánk betegségről, őszinteségről, félelmekről és megoldásokról

Czapp Enikő
Névtelen művészek
A mestermunka Te magad vagy!

Miklya Zsolt
És akkor ki van?
Válaszrezonanciák más versbőrébe bújva

Teljesség

Patkós Adél
A megfoghatatlan titok ábrázolásai
A világ teremtése Michelangelo és Madách szemszögéből

Detzky Panni
Istenképmás
Az alkotások koronája: az ember

Tóth Sára
A testet öltött forma
Tartalom és forma sokat vitatott viszonya Isten szerint

Üzenet

Bölcsföldi András
4 Sikoly
Bulvárosodik a művészet?

Szakács Gergely
Kép és Evangélium
Képtelen református képes-e új megértésekre?

Miklya Luzsányi Mónika
Művészetre nevelés
Hogy fordítható gyereknyelvre?

Áthallások

Detzky Panni
Áldás vagy átok?
Bosch, Csontváry, Tarkovszkij, Bergman, Lagerlöf és Szerb Antal közös metanyelve

Gueth Péter
Proteggi questa casa!
Dizájn center keresztény módra

Miklya Zsolt
Szervusz, Tupakka!
Lázár Ervin 75. születésnapján

Riport

Jakus Ágnes
Bilincsben táncolók
Hogyan van jelen Isten az alkotásban? Mi inspirálja a keresztyén alkotókat? Milyen az alkotás folyamata? Hogyan jelenik meg a művészet az egyházi életben? Összeállításunban egy belsőépítész, egy festőművész, egy vallástudományi szakértő és egy kántor vall

Kitekintés

Dull Krisztina
A versbe zárt titok
Horváth Csaba könyvének ajánlása

Miklya Luzsányi Mónika
Celebfertőzés
A baj az, ha Isten helyett egy másik emberben hisznek…

Nagy Tamara
Művészet a varázsdobozban
Értékes villanások a képernyőn?

Látogatóink száma a mai napon: 2845
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44192697

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat