belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Teljesség

Péter-Szarka Katalin

Közös felelősség a köztünk járókért

A hívő sincs mindig topon lelkileg

Nemrégen hallottam egy megrendítő esetről, amely sajnos nem az első, s azóta sem hagy nyugodni. Egy hívő ember, aki hosszú ideje a depresszió betegségétől szenvedett, öngyilkos lett. Öngyilkosságának hátterében részben az állt, hogy a keresztyén közösség elutasította, kitaszította, s egyáltalán nem állt mellette támogatólag. Számos kérdés vetődik fel ennek kapcsán, ezek közül csupán néhányat idézek ide. Vajon milyen keresztyén közösség az, amely a betegségben szenvedőt – valamilyen helyesnek vélt vallásos meggyőződéstől vezérelve – nem támogatja, hanem kitaszítja? Vajon hol van a határa a „szeresd felebarátodat, mint magadat?” jézusi parancsnak?
Milyen szerepe van a krízisben lévő egyén életében a hitnek? Ha a megváltás tökéletesen végbement, hogyan történhet meg ilyesmi?

 

A 20. századi pszichológiatudomány kibontakozása során a vallásról, vallásosságról, a személyes istenkapcsolatról sokan sokféleképpen nyilatkoztak. Míg a 20. század elején S. Freud, a pszichoanalitikus iskola megalapítója még kényszerneurózisnak, illúziónak tartotta a vallást, a század második felétől annak lehetünk tanúi, hogy a különböző pszichológiai irányzatok képviselői az ember alapvető szükségleteként írták le a vallásosságot. Sőt, mára oda jutottunk, hogy komoly kutatásokat (pl. J. Maltby, C. Lewis, L. Day, 1999) végeznek arra nézve, milyen mértékű a vallásosság, a hit, az imádság egészségvédő, mentálhigiénés szerepe.

Mind a személyes példa megosztásával, mind a pszichológia tudományában a vallásossághoz való viszonyulásban beállott, éppen csak érintőlegesen bemutatott változás érzékeltetésével arra kívánok rámutatni, hogy napjainkban égetően szükség van a kríziseket átélő, esetleg azzal megküzdeni nem képes hívőről alkotott torz képünket valamelyest helyre tenni.

Hiszen miért lenne igaz az a vallásos meggyőződés, miszerint keresztyén ember nem lehet lelkileg beteg? De nem is kell talán ilyen messzire mennünk, elég, ha úgy fogalmazok, hogy helytelennek tartom azt a szemlétet, miszerint a hívő ember mindig a topon van lelkileg. Jézus soha nem állított ilyet. Sőt, számos esetben a lelki betegekhez lépett oda, hiszen nem tudom elképzelni, hogy a testi betegséget magában hordozó kortársai ne lettek volna éppen betegségük miatt lelkileg sérültek. Nekik segített. „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek” – olvassuk Mk. 2:17-ben.

Életünk alapvető természetéből adódóan tele van krízishelyzetekkel, melyeken túl újabb és újabb nem várt nehézségekkel is szembetalálhatjuk magunkat. A valóság azt mutatja, hogy a hívő embert éppúgy nem kerülik el a krízisek, nehézségek, mint az Istenben nem hívőt. Élete válságba kerülhet, lelkileg megsebződhet, sőt meg is betegedhet – lásd a fenti példát. Ilyen állapotban nemcsak ő, de közvetlen környezete is szenved.

A világ hatása alól, az élet folyása alól nem tudjuk kivonni magunkat. Jézus főpapi imájában így esedezik értünk az Atyánál: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn. 17:15).
A nehézségek idején nem marad magára a lelkileg beteg hívő ember, hiszen mind
a személyes istenkapcsolata, mind a közösség megtartó ereje mankót jelent számára.

A hívő embernek a nehézséggel való, reménytelennek tűnő megküzdésben plusz erőforrása személyes hite, istenkapcsolata, amelyet legintenzívebben az imádság csatornáján keresztül él meg. Az imádság ilyen módon védelmet nyújthat, erősíthet a megküzdésben.

Ezen felül fontos szerep jut a gyülekezet tagjainak, akikre Krisztus követőiként igazi keresztyén közösséggé kovácsolódva rábízatott a felebarát. Személy szerint én is felelek azért, hogy egy lelkileg megsebződött testvérem mennyire érzi a közösség támogató, megtartó hatását. Te mit gondolsz, képes vagy ilyen felelősséget vállalni a másikért, a felebarátodért? 

Hozzászólások

1. Miskolczy József - 2011-11-05 09:40:56

Kockázatos hozzászólást próbálok magamra vállalni. Olyan emberként, aki pár napja jött haza kórházból - depressziós megbetegedés miatt - amit lelkészként hordozott, nagyjából 2 évtized távlatában. (De ezt nem azért akarom mondani, hogy arra hivatkozzak: én tapasztaltabb vagyok ebben nálad...)

Illés prófétára szeretnék utalni - aki "klasszikus" esete a depressziónak: ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! (1 Kir 19,4.)

- Gondolkodhatnék azon is, hogy ugyan miféle "árnyékba" ült le Illés (a bokor alá=az árnyékába - de az "árnyék" nagyon gyakran a "halál árnyéka", a "halál árnyékának völgye" kifejezésekben szerepel), de ehhez kevés a kapaszkodó.

- Inkább azon gondolkodom, ami ennél is megrázóbb, mellbevágóbb - és ezzel együtt lehet, hogy még kevésbé igaz: hogyan is ment haza Illés? Tudjuk: az Úr vitte őt haza. De miért? Mert Énókhoz hasonlóan ő is Istennel járt? - Ez tagadhatatlan - de elgondolkodtató, hogy milyen előzményei vannak a 2 Kir. 2,1-nek, ahonnan megtudjuk, hogy az Úr fel akarja vinni Illést az égbe? Nagyon hasonló előzményei, mint az 1 Kir 19,4-nek. Ott a Kármel-hegyi ítélet gyilkosságsorozatát követően esik depresszióba Illés. Emitt pedig előbb a király hozzá küldött szolgáit emészti el leszálló tűz Illés szeme láttára, majd beszéde szerint meghal a beteg király.

Ez a pont az, ahol úgy érzem, sejtem ... talán nagyon rosszul ..., hogy itt már nem akarta az Úr még egyszer ugyanannak a kockázatnak kitenni Illést. Egyszer már összeroppant amiatt, hogy neki kellett az Úr ítélő akaratát végrehajtani. Most ismét erről volt szó: de itt már nem lett volna elég az Úrtól kapott kenyér és a Vele való találkozás - itt, e földi világ létsíkján. Itt már teljesebb találkozás adhatott csak helyreállást Illésnek: igazi találkozás, színről-színre látás. (Ha nem akarom ilyen szépen fogalmazni: magához vette őt az Úr, mielőtt magától ment volna...)



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 18., hétfő,
Jenő napja van.
Tartalom
Vezércikk

Horváth Zsuzsanna
Az egyház kritikája, a kritika egyháza
Átmenni a záróvonalon, vagy megölni a biciklistát?

Gondolkorzó

Koczor Tamás
Kárt okozó iskolák?
A kötelezőnek nincs varázsa…

Felszín

Gueth Péter
Hajtógáz
az ötödik sípszó tizenkilenc órát jelent

B. Tóth Klára
Mr. Bean
Hétköznapi csetlés-botlásunk

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A holnap egyháza
tantételek és szabályok nélkül?

Tóth Sára
Ürítés
Szabadulás a halott anyagtól

Mélység

Szoták Orsolya
Egy tál leves
Önvizsgálat egy tányérnyi tükörképből

Nagy László
Lelki környezetszennyezés
Környezetbarát nap és panaszböjt

Szakács Gergely
Ópium, apafigura vagy erőforrás?
Hogy a vallás gyógyítson, és ne megbetegítsen

Teljesség

Bölcsföldi András
Hatba rát
Veled ki utazik?

Péter-Szarka Katalin
Közös felelősség a köztünk járókért
A hívő sincs mindig topon lelkileg

Üzenet

Pete Violetta
El ne jussunk a választalanságig…
Elhatárolódási kényszer

Turcsik Ferenc
Elégjó
Interdiszciplináris realista metafizika kezdőknek és haladóknak – frusztráció ellen

Miklya Luzsányi Mónika
Gyülekezeti gáder
Gázok és gőzök az Egyszeri gyülekezetben

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Amerikai história X
Gyilkos kipárolgásaink

Miklya Zsolt
Aranyfüst, kékfüst
Benkő Viktor alak- és színváltó képei előtt füstölögve

Hancsók Barnabás
Lélektelen korszellem – Gondolatok a Zeitgeistról
Filmesített terrorista-támadás az egyházak ellen

Hancsók Barnabás
Szellemtelen jövőkép – Gondolatok a Zeitgeistról 2.
a jövőnk még 2012 előtt

Pete Violetta
Vizet az elefántnak, esélyt az újoncnak
Rendszerek és zöldfülűek szembenállása

Riport

Detzky Panni
„Soha nem voltam szabad”
Diagnózis: vallási neurózis

Kitekintés

Juhász Ábel
„Ahol a ti kincsetek...”
Aranyláz és etikai aspektusa Verespatakon

Horváth Dániel
KözösPont
Az emberekhez kell vinni az evangéliumot – akkor is ha fesztiváloznak éppen…

Látogatóink száma a mai napon: 932
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45769006

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat