belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Szakács Gergely

Ópium, apafigura vagy erőforrás?

Hogy a vallás gyógyítson, és ne megbetegítsen

Freud óta sokan Istenre mint valamiféle menedéket nyújtó apafigurára gondolnak, aki csak a gyengéknek kell. Az erőseknek, érett személyiséggel bíróknak nincs szükségük egy kitalált transzcendens személyre, akihez minden apró-cseprő bajukkal odafuthatnak.

A bevett pszichológiai vélemény ezzel megegyezve igen kritikusan tud beszélni a vallásról, főleg a vallással kapcsolatos lelki betegségek esetében. Sokszor a szakemberek – rövidre zárva a kérdést – a szekták által befolyásolható, alapvetően labilis személyiségű lelki betegekből kiindulva, a vallásosságot egészében elítélik.

A sokat emlegetett, elmúlt rendszerben bennünk, akik a „keleti blokkban” éltünk, ezt erősítette meg a politikai nevelés, megfűszerezve azzal, hogy a vallás a nép ópiuma. Így már nemcsak szükségtelen, felesleges, hanem mérgező, kártékony, csak a baj van vele.

Ma egyre többen érzik, tapasztalják, hogy valami nagyon hiányzik az életükből, valami fontos, ami irányt mutat, biztonságot ad, értelmezési keretet nyújt, ahova lehet fordulni krízis esetén. Azonban a fent vázolt ópiumként ható apafigura képe tudat alatt is taszító, nem beszélve az egyházról kialakult egyoldalúan negatív sztereotípiákról. 

A jezsuiták IHS magazinjának 2011. áprilisi számában érdekes cikkre bukkantam (Perczel Forintos Dóra: Spiritualitás és lelki egészség). A cikkben említett, '99-ben végzett kutatás megdöbbentő eredményt hozott. A vallásosság és a depresszió kapcsolatát vizsgálták egyetemisták körében. Egyértelműen láthatóvá vált, hogy azok, akik személyes istenkapcsolattal bírnak, imádkoznak, vallásos közösségbe járnak, könnyebben birkóznak meg az élet nehéz helyzeteivel, krízisekkel, kevésbé depressziósak, mint azok, akik keresők, de nem elkötelezettek egy vallás felé sem, illetve ateisták. Az imádság és a közösség olyan erőforrást jelentenek, amelyek mind a normatív krízisek (adott életszakaszhoz köthető, mindenkinél előforduló krízis), mind az akcidentális krízisek (nem életszakaszhoz köthető, előre nem látható krízis) idején nagy segítséget jelentenek. A vallásos ember olyan plusz erőforrásokkal rendelkezik, melyek a kereső és ateista embernek nem állnak rendelkezésére.

Látható, hogy a mainstream és a vallásosság, spiritualitás lényege igencsak elbeszél egymás mellett. Mintha a keresők sokasága csupán előítéleteiből táplálkozna és soha nem akarná megérteni a keresztyénség igazi lényegét. A másik oldalról pedig valahogy nem megy át ez a nagyon fontos üzenet.

Nézzük meg a problémát kicsit gyakorlatiasabban. Tegyük fel, hogy egy életében komoly problémával küzdő ember elmegy egy gyülekezetbe, ahol befogadó, szeretettel teli légkört talál, a lelkész elsőre kiszúrja hogy idegen, kedvesen megszólítja, lelkigondozói beszélgetés lesz belőle, az illető elkezd járni a gyülekezetbe, jól érzi magát, rátalál Istenre, megtér, happy and. Nagyon szeretnénk, ha ez így működne. Azonban a valóság más. Azon kevesek, akik keresőként arra vetemednek, hogy egy templom küszöbét átlépjék, a legtöbb esetben siralmas hangulatot, ellenszenves légkört, magukba forduló embereket, érthetetlen és értelmezhetetlen szónoklatot találnak. Persze sarkítom a dolgot, de nincs mit rajta finomítani. Ez a valóság, amivel nem akarunk szembenézni.

A hitünk, vallásunk a kutatások szerint gyógyító hatású, mégis sokszor inkább a mérgező hatást érezzük, és érzik rajtunk. Talán ezért kerülnek el messzire minket. Hiába beszélünk örömről, mikor merevséget, morózusságot sugárzunk. Hiába beszélünk szeretetről, ha ellenszenvet, megbélyegzést sugárzunk, és így tovább.

Olyanok vagyunk, mint a mesebeli koldus, aki egész életében kincseken ül, tudta nélkül, és ezért végül éhen hal. Mi a legnagyobb kincsen csücsülünk. Az evangélium az, ami az ember életére a leggyógyítóbb hatást tudja gyakorolni. Mégis igaza volt Gandhinak, mikor azt mondta, hogy a keresztyének megváltatlannak látszanak. Nem igazán látszik az arcunkon, beszédünkön, tetteinken, életünkön a megváltás. Nem érezzük az evangélium gyógyító hatását.

Valamit elrontottunk, valami félresikerült. Már nincs kapcsolatunk Istennel, csak az egyházzal és a szolgáival. Már nem éljük Jézus életét, csak beszélünk róla, míg meg nem unjuk. Már nem tudjuk, mit jelent a közösség, mert gyülekezeteinkből is hagytuk kihalni. Nem csoda, ha sokan távol tartják magukat tőlünk.

Erre a problémára nem tudok konkrét megoldást. Talán nincs is. Egy ideje a misztikusok felé, sivatagi atyák felé fordulok. Ők nem akartak mintát adni, mégis rengeteg követőjük volt. Nem prédikáltak, mégis Krisztusról szólt egész életük. Olyasvalaminek voltak a birtokában, amit mi elfelejtettünk. Jó lenne ezt újra az emlékezetünkbe idézni.

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. december 11., szerda,
Árpád napja van.
Tartalom
Vezércikk

Horváth Zsuzsanna
Az egyház kritikája, a kritika egyháza
Átmenni a záróvonalon, vagy megölni a biciklistát?

Gondolkorzó

Koczor Tamás
Kárt okozó iskolák?
A kötelezőnek nincs varázsa…

Felszín

Gueth Péter
Hajtógáz
az ötödik sípszó tizenkilenc órát jelent

B. Tóth Klára
Mr. Bean
Hétköznapi csetlés-botlásunk

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
A holnap egyháza
tantételek és szabályok nélkül?

Tóth Sára
Ürítés
Szabadulás a halott anyagtól

Mélység

Szoták Orsolya
Egy tál leves
Önvizsgálat egy tányérnyi tükörképből

Nagy László
Lelki környezetszennyezés
Környezetbarát nap és panaszböjt

Szakács Gergely
Ópium, apafigura vagy erőforrás?
Hogy a vallás gyógyítson, és ne megbetegítsen

Teljesség

Bölcsföldi András
Hatba rát
Veled ki utazik?

Péter-Szarka Katalin
Közös felelősség a köztünk járókért
A hívő sincs mindig topon lelkileg

Üzenet

Pete Violetta
El ne jussunk a választalanságig…
Elhatárolódási kényszer

Turcsik Ferenc
Elégjó
Interdiszciplináris realista metafizika kezdőknek és haladóknak – frusztráció ellen

Miklya Luzsányi Mónika
Gyülekezeti gáder
Gázok és gőzök az Egyszeri gyülekezetben

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Amerikai história X
Gyilkos kipárolgásaink

Miklya Zsolt
Aranyfüst, kékfüst
Benkő Viktor alak- és színváltó képei előtt füstölögve

Hancsók Barnabás
Lélektelen korszellem – Gondolatok a Zeitgeistról
Filmesített terrorista-támadás az egyházak ellen

Hancsók Barnabás
Szellemtelen jövőkép – Gondolatok a Zeitgeistról 2.
a jövőnk még 2012 előtt

Pete Violetta
Vizet az elefántnak, esélyt az újoncnak
Rendszerek és zöldfülűek szembenállása

Riport

Detzky Panni
„Soha nem voltam szabad”
Diagnózis: vallási neurózis

Kitekintés

Juhász Ábel
„Ahol a ti kincsetek...”
Aranyláz és etikai aspektusa Verespatakon

Horváth Dániel
KözösPont
Az emberekhez kell vinni az evangéliumot – akkor is ha fesztiváloznak éppen…

Látogatóink száma a mai napon: 2795
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45920734

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat