belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Thoma László

Liftben

Csapó… felvétel! – Drámafüggő hétköznapok

Hárman szállunk be a liftbe.
Egy mérnök, egy pszichológus és egy lelkész. Rutin útnak ígérkezik. Éppen most ebédeltünk meg a tréning szünetében.
Tele vagyunk gondolatokkal és eközben jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ma jól bánunk magunkkal. Elindul a lift. Nap süt be az üvegajtón. Földszint, első emelet. Liftszag van.
Gyerekek játszanak az udvaron.  Mérnök barátunk (azaz barátnőnk) legújabb érintőképernyős telefonjával kezd babrálni. Pszichológus barátunk (azaz barátnőnk) csak úgy mereng maga elé jóllakottan. Én meg csak nézem az emeletek és folyosók sziluettjét, élvezem a monoton ismétlődést.
Fény – árnyék – fény - árnyék.
Halkan búg a lift motorja. Aztán már nem búg. A lift megáll. Nyitni akarom az ajtót, de nem megy. Két emelet között ragadtunk. Biztos megnyomtam valamit, amit nem kellett volna. Esetleg áramszünet? Segélykérő gombot keresek.
Nem találom. Amúgy sosem értettem, miért kell kétségbeesni annyira, ha valaki bent ragad egy liftben. Azt hiszem, most már értem. Nagyon ijesztő.

Persze azonnal végigfutnak bennem a legrosszabb forgatókönyvek: 
1. Lezuhan a lift. Egyszer olvastam valahol, hogy ha lezuhan egy lift, az emberek abban halnak meg, hogy a becsapódáskor leszakadnak a helyükről a belső szerveik, és belső vérzésben kimúlnak. Nem tudom, hogy igaz-e, de ijesztően hangzik. Azt is olvastam, hogy le kell hasalni ilyenkor a lift aljára, és akkor nem lesz olyan nagy a sérülés. Ezt sem értem, de olyan írta, aki már szakadt le lifttel… A baj csak az, hogy hárman nem tudunk egyszerre lehasalni a lift aljára, mert nagyon szűk, esetleg egymásra tudnánk feküdni. Az pedig több mint kínos lenne. 
2. Nem mozdul a lift, bent ragadtunk, és csak órák múlva mentenek ki minket. Addig a levegő vészesen fogy. Mi pedig egyre feszültebbek leszünk és elkezdünk veszekedni egymással. Össze is verekszünk, vagy kiabálunk. Fokozatosan levetkőzzük minden civilizáltságunkat és jólneveltségünket. Eközben az egyikünk pánikrohamot kap. Esetleg rosszul lesz. Beláthatatlan következmények.
3. Megpróbálnak a lakók amatőr módon kimenteni minket, és mivel a két emelet között ragadtunk, a megmaradó kis résen kell magunkat kipréselni, ahol éppen, hogy kiférünk. Nagyon veszélyes. Mi van, ha valaki éppen félúton van, félig kint – félig bent, és a lift mégis megindul. Belegondolni is rossz…

Miközben ezeken gondolkodom, eszembe jut, hogy lehetne imádkozni is…
na de komolyan, most miért is? Türelemért? Hitért? Békességért? Vagy hogy forduljon jobbra a helyzet? Elmondhatnánk egy miatyánkot! Esetleg fogjuk meg egymás kezét és úgy? Vagy legyen imacsend? Teljesen összezavarodtam. A velem együtt beszorulók látják rajtam, hogy teljes a káosz bennem. Teljesen lefagytam. Újraindítás. A pszichológus elkezd nyugtatni minket. Rögtön próbál segíteni, megérteni. Empátiából jeles. És a mérnök?
Na, most mutasd meg, mit tudsz! Gyerünk, miért nem kezdesz neki a tervezésnek, agyalásnak, miért nem eszelsz ki valamilyen racionális megoldást? Mit kezdesz itt két bölcsésszel meg egy beszorult lifttel?
Fel sem néz a telefonjából. Iszonyúan idegesít! Telnek a percek, és ő semmit nem szól. Állunk tehetetlenül és bénán. Aztán egyszer csak megszólal.
A nagyokos továbbra sem néz fel az okostelefon bűvöletéből. Ennyit mond csak: „Nyomjátok meg többször újra a célemelet gombját, biztosan elindul újra.” Elsőre semmi. Másodikra semmi. Persze csak ennyi lenne, mi? Nagyokos! Harmadik próbálkozás… és a lift elindul. Megérkezünk. Kiszállunk. És még mindig a telefonjával babrál.  Nem beszélünk. A történtekről főleg nem. Zavartan mosolygunk csak egymásra a csoportban.  Hazafelé gondolkozom. Egy ilyen semmiség miatt miért is kellett ennyire megijedni? Miért kell mindig a legrosszabbra gondolni? Miért kell magunkat hibáztatni rögtön?
Miért kell egyáltalán annyit agyalni? Miért kell a dráma? Monodráma vagy többszereplős – egy- vagy többfelvonásos – magunkat vagy másokat hibáztatós…? Talán ez tényleg csak a bölcsészagy sajátja.
Vagy minden emberé?  Drámafüggő emberek? Igen, vannak olyanok.
Azok vagyunk. Mindig csak az a kérdés, hol drámázunk, mennyire civilizált formában; és persze hogy ki a közönségünk ebben? Kell a tragédia, kell
a komédia is. Meg ezek egyéb kreatív változatai. 
A legfontosabb, hogy sose felejtsük el, hogy a dráma az játék. A legnagyobb tragédia valószínűleg az, ha túl komolyan vesszük saját magunkat; ha túl komolyan vesszük a drámáinkat. Ettől óvjon meg mindnyájunkat a Nagy Rendező!

Hozzászólások

1. Nagy István - 2011-11-09 17:07:59

Igen szép gondolat az imádkozás, hogy tudnillik, minden szorult helyzetben lehet az Úrhoz kiáltani...

Elég ha a 30 zsoltárt megnézzük...


2. Miskolczy József - 2011-11-24 17:00:22

Tudom, hogy van, aki rutinból imádkoznék ilyen helyzetben - tudom, hogy van, aki rutinból kéri számon az elmaradt imádságot a másiktól, én pedig rutinból nem értem sem az elsőt, sem a másodikat.

Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 13., szerda,
Szilvia napja van.
Tartalom
Vezércikk

Thoma László
Apa, megengeded, hogy szájon vágjam?
Gyereknevelési minidráma négy felvonásban

Gondolkorzó

Bölcsföldi András
A lány pattant fel
Hol vagytok férfiak?

Felszín

Pete Violetta
A király megkísértése
Vívódás és megoldás a barlangban

Turcsik Ferenc
Értelmező szótár spirituális vezetőknek (szemelvények)
Szervizkönyv és használati útmutató

B. Tóth Klára
Szilvamagozás
Mese motiváció – munkához

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Megfékezett vágyak
Aszkézis, tisztaság

Mélység

Dobóczky László
Lélek-fék
Hány év kell, hogy feltegyük a megfelelő kérdést?

Thoma László
Liftben
Csapó… felvétel! – Drámafüggő hétköznapok

Szakács Gergely
Vágyak vonzásában
Így neveld a sárkányod!

Teljesség

Szűgyi Zoltán
A lélek elindul
Felhúzza az alázatot

Tóth Sára
Ki vagy mi fékezi meg Istent?
Semmit sem tehetek addig, míg oda nem érsz.” (1Móz 19,22)

Horváth Dániel
Mersz-e viaskodni az Úrral?
Túllépni a félelmen: hátha ez vezet az Úrhoz

Miklya Luzsányi Mónika
Teher alatt nő a pálma
Az isteni növekedésről és a szorgos kezű bennszülöttekről

Üzenet

Koczor Tamás
Gondolatok a lavór körül
A hatalom kísértése

Szabados Ádám
Hogyan kezeljük a sikert?
Akkora vitorlád legyen, amekkorát a tőkesúlyod enged!

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
A félelem fékei: Good Will Hunting
Min múlik, hogy bűnöző vagy matematikaprofesszor válik egy dél-bostoni srácból?

Hancsók Barnabás
Kábítószer a moziban
Hogyan és miért (ne) nézzünk drogfilmeket

Miklya Zsolt
Nyelvcsipesz, csipesznyelv
Lázár Ervin és Visky András titkos nyelvéről

Kitekintés

Bella Péter
Hogyan hallgassunk prédikációt – különkiadás
Lelkészeknek, hitoktatóknak és egyéb vallási virtuózoknak

Makay László
Paplak-dilemma
Szószék a nappaliban?

Dobóczky László
Templommérgezés
Meghozott és meg nem hozott döntés

Látogatóink száma a mai napon: 1129
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45732823

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat