belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Bella Péter

Dimenzió-kereső

Böjt utáni önreflexió

Valami megváltozott. A gömb elég rosszul érezte magát egy ideje, kevesebbnek, ráadásul nemcsak önmaga lett mássá, de minden megváltozott körülötte.  Addigi szabad, bármely irányban nyitott gurulása semmivé lett, belső feszültsége, ami a biztos tartást adta neki, nincs már sehol, végtelenségének változatossága helyett önmagába visszatérő ismétlést talált maga körül. De a legrosszabb a világ volt. Lapos lett minden, szegényebb, fantáziátlanabb. Majd ráébredt, mi a baj: már nem gömb volt, csak egy kör. Valahol elvesztett egy dimenziót. 

Valami ilyesmit érzek magamban böjtön, húsvéton túl, ha hitemre nézek, valahol elhagytam egy dimenziót, nincs meg a háromból az egyik. Történt, hogy az idei nagyböjt kezdetén elhatározásra jutottam – én bizony most kihasználom ezt a hat hetet, megdolgoztatom a lelkem Istenhez kapcsolódó részét, hogy hitet gyakorlatoztatva érjek el erősebben a húsvéti magaslatra. Közben ébredtem rá, hogy valami nincs rendben, mint amikor egy új sportág elkezdésekor olyan izmokat fedezünk fel a fájdalomban, amiknek addig a létezéséről sem tudtunk. Bár ez rám így nem teljesen igaz, tudtam róla, csak valahol elmaradt. 

Három része van az igaz hitnek, ismerjük, tanultuk a káté szerint: ismeret, bizalom és engedelmesség. Három irány, ami adott, három rész, amiben gyakorolhatom magam.
A magasság – amit Istenről tudok. Egyre többet, valóban. Hitet építő írások, teológiai láthatár-szélesítések, értelmet mozgató igehirdetések, baráti és kierőszakolt hitviták – ez a rész rendben is volna.
A szélesség – hitem gyümölcsei, a megélt igazságok témák, életszeletek szerint. Gyakorolni magam az erkölcsben, szeretetben, alázatban – nem könnyű, de egyértelmű irányok. Ha van akarat, célokat is találhat az ember.
Ennyi. És itt hiányzik valami, itt sántít a hitem, jövök rá közben. De mi is?
A harmadik, a hitem mélysége, a bizalom, az Istenhez fűződő kapcsolatom erősítése – hát azzal mi lesz?! Olyant is lehet? Nem csak észben és tettekben erősíthetek, szívgyakorlatot is ad a böjtöm? 

Meglepetésemre valami ilyesmi történt. Nagyböjtben két különböző lelkigyakorlatot sikerült átélnem, átdolgoznom. Az egyiket barátokkal közösen valósítottuk meg, értő vezetővel a művészetterápia eszközeivel kérdeztünk rá magunkra és Istenre. Aztán lelkésztársakkal közösen tanultuk a közös munka eddig nem ismert és nem megfogalmazott lehetőségeit. Mindezek közben pedig – a böjt műfajából adódóan – amíg magammal foglalkoztam, kezdtem ráébredni, hol a hiba. Hiába adok még több ismeretet az eddigiekhez, hiába szélesítem hitem megvalósulásának spektrumát, ha a harmadik irány hiányzik, az egész szegényebb, torzabb, kevesebb.

 Spiritualitás. Amikor először hallottam ezt a fogalmat keresztyén körökben, megijedtem, hogy itt az új divatszó, ami mindenre megoldás lesz. A hiányát minden rosszban megtaláljuk majd, ami jó, abban pedig ott lesz, bizonyíthatóan. Nem tetszett, megvallom őszintén. De aztán kezdtem érteni, hogy nem maga a fogalom a lényeg, hanem amire utal. Az pedig nem új dolog, mindig megvolt, nevezték már lelkiségnek, szívbéli bizalomnak, Istenhez való vonzódásnak és ki tudja még minek. A hitünk személyes, intim, érzelmekkel telített részéről van szó, ami Istenhez köt minket. A harmadik dimenzióról, a mélységről. A mélységemről, amiről elfeledkeztem, pedig nem lett volna szabad. 

Vegyünk egy példát. Úgy van az, hogy csendességemben elém kerül egy ige, indulhat a vizsgálat: hitigazságok, vázlatpontok, tanítási alapanyag – megvan, pipa; mivel jár, mit hoz magával mindez a viselkedésben, etikai síkon, társadalmilag, a szeretetszolgálatban, a gyülekezet közösségében – megvan, pipa. De hogy engem miben erősít, miben változtat, személyes kapcsolatomra Istennel milyen hatással van – ez elmarad. Minek ez? Lelkizni, amikor fontosabb dolgok is vannak?! És közben elveszítettem egy dimenziót, a gömbből kör lett. A kettő között pedig egy világnyi különbség van. 

Megoldás? Nehéz, tudatosan odafigyelni arra, amiben nem az ész a főszereplő, furcsa, de nem megoldhatatlan. Előbújni, magamat megmutatni, engedni a vizsgálatot, felfedezni a hitem mélységeit. Őszintén várni és kérni az önvizsgálaton túl, hogy Isten is vizsgáljon. Engedni az Istenhez kötő és kapcsoló érzelmeket, hálaadást, örömöt, dicsőítést és persze a bűnbánatot, megrendülést. 

Most éppen utakat keresek. És persze a Szentlélekben is bízom, aki segít kibővíteni a teremet. Mert a kör olyan, mint egy léggömb, amelyből pont a levegő hiányzik. Csak fújni kell bele és kigömbölyödik, visszakapja igazi önmagát.

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 22., péntek,
Cecília napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
Idegesítő szeretet
Minden határon túl vagy éppen minden igényt alulmúlva

Felszín

Jakus Ágnes
„Tisztítsd meg…”
Hozzá lehet szokni a rendben tartáshoz és az elhanyagoláshoz is

Nagy Zsuzsanna
Megtartani az életet a csodának
Egy orvos álmatlan éjszakái

Erbach Viola
Életünk három legfontosabb szava
Igen vagy nem? Talán…?

Magasság

Székely Tamás
Ki hazudik nekünk a legtöbbet – talán mi magunk?
Önámítások, amelyeket legyőzhetünk

Miklya Zsolt
Túlontúl-mesék és ördögi körök
Kegyetlen mesék, kegyelmes Isten

Mélység

Bella Péter
Dimenzió-kereső
Böjt utáni önreflexió

Miklya Luzsányi Mónika
Továbbálmodott világ
A fantáziamese, füllentés, hazugság, átverés

Szakács Gergely
Az igazmondás szabaddá tesz
A Hanta boy tanulsága

Kedvek Vera
Münchausen-szindróma és társai
A törődés és a figyelem hiánya megbetegíthet

Teljesség

Koczor Tamás
A keresztyénség első halottjai
Pénzügyi (ön)gyilkosság az ősgyülekezetben?

Tóth Sára
Kereszt – a másság drámája
„Az egymással való közösség, a találkozás eleve áldozatra épül.”

Réz-Nagy Zoltán
A füstölgő mécsest kioltják?
A hit krízise nem ateizmus

Üzenet

B. Tóth Klára
Hímes Húsvét
Pop és antik értelmezés és ábrázolás

Szakács Gergely
Én védem magam
Istenismerettel és emberismerettel gyógyuló sebek

Pete Violetta
Igazság és szeretet mérlegén
Merre boruljon a protokoll?

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Változó előjelek
Egy jobb világ.Vagy: A gyűlölet? Susanne Bier Oscar-díjas filmje

Hancsók Barnabás
Köszönjük, hogy rágyújtott!
„A szó veszélyes fegyver”

Riport

Kojsza Péter
Konfliktuskezelés keresztyén módra
Megbékélés és a békéltetés tudománya

Kojsza Péter
Egy emberért is megéri!
Úgy érkezett, hogy már nem volt vesztenivalója

Kitekintés

Pete Violetta
Félreértett jelek
Kegyes hazugságtól a teljes őrületig, avagy így szeretnek a nők

Dobóczky László
Ígérem, nem halok meg
„Mardos belülről a gondolat, hogy mit csináltam rosszul…”

Látogatóink száma a mai napon: 4720
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45799086

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat