2010. augusztus
26. szám
Békejel és kereszt, communio és kommuna…
Ti, protestánsok olyanok vagyok, mint a hippik – dörög rám időről időre a szeretett férfi hangja, amikor lelkesen magyarázok neki a Csillagpontról, vagy legutóbb a Török- és Görögországon átbumlizó, Pál apostol nyomában járó tanulmányutunkról. Ez a kijelentése, magam elé képzelve a vasárnapi istentisztelet tiszteletére fekete-fehér ünneplőbe szorított testeket (lásd: protestánsok) nemhogy túlzás, hanem egyenesen tévedés, de orbitális. De az, hogy a szeretett férfi ilyen megveszekedetten ragaszkodik ahhoz a dörgő hangon kinyilatkoztatott álláspontjához, hogy mi ilyen „hippi banda” vagyunk, mégiscsak elgondolkodásra késztet.
Vegyünk szemügyre egy hippit. Hosszú haja van, színes ruhákban jár, hallucinogén hatású tudatmódosító szereket fogyaszt, társait ennek hatása alatt kritikátlanul elfogadja, nemcsak mint másik létezőt, hanem mint szexuális partnert, nemzőtársat, ahogy tetszik. Gitározik, énekel a napról, átlengi valami bájos emelkedettség, békejel lóg a nyakában, engedetlen a hatalommal szemben, nem megy háborúzni. Sőt, a hippiknek volt egy mélyen Krisztus-hívő csoportjuk is, a drogról leállt hippiket tömörítő, karizmatikus Jézus-emberek nevű mozgalom, amiben a free love eszméje a mindenki felé megélendő felebaráti szeretetté módosult, és az LSD-t is felváltotta az
Hozzá kell tenni: a mozgalmat nem fogadták be az amerikai keresztyén egyházak, a közösség kihalt, csak egy részük élt tovább Calvary Chapel néven – nekik köszönhetjük a Golgota Keresztény Gyülekezetet, többek között.
Bár ritka, de nem abszurditás tehát a kapcsolat a Krisztus népe és a hippik között. Ha a szeretett férfi rosszindulatát belehallom, akkor ez azt jelenti, hogy „a vallás a nép ópiuma”, és a keresztyének, mint lelki ópiátfüggők, kiválóan elélnek a társadalomból kilépve, egyfajta deviáns formaként, hiszen nyugodtak, közösségben élnek, minden pénzüket és erejüket erre a lelki ópiumra költik, és minden a csoporthoz tartozó tagot elfogadnak, valamint nincs sok közük a realitáshoz, mert állandóan tágítják a tudatukat azokkal az anyagokkal, amikkel csak tudják. (Most kegyesen eltekintünk a hallucinogének és az ópiátszármazékok közötti szakadéknyi különbségtől, az analógiát biztosító gondolatmenet szerint a drog, az drog, a hippi drogos, tehát aki drogos, az hippi.)
Egészen addig tiltakoztam a hippikeresztyénség gondolata ellen, amíg körülbelül a feléhez nem ért a Pál apostol-túránk. Addigra annyira megtört mindenkit a meleg, a hosszú utazás, hogy már senki nem akart a sátra csendességében aludni, hanem tömegesen mentek, hogy a tengerparton töltsék az éjszakát, törökülésben beszélgettek a köveken, megosztották egymással ételüket, italukat, gitároztak, dicsőítő énekeket énekeltek. Végignézve rajtuk arra gondoltam, hogy ha nem tudnám, hogy itt palástos emberek ülnek, meg nem mondanám róluk, hogy azok, mert annyira természetellenesen felszabadultak. Pedig hát kitől várhatnám azt, hogy hálás az életért, és ebből a hálából elfogadja felebarátait, mint Krisztus elhívott szolgáitól? Sajnos, nem erre vagyok kondicionálva, ami megszégyenítő: én, a templomba járó ember nem látom azt az örömöt és békét a keresztyén közösségben, amit az én dörgő hangú szeretett férfim meg igen – még ha korhol is érte.
A hippik varázsa a természetesség, a törvények lerázása, ami a keresztyén embereknek is szabadságuk Pál apostol szerint, aki úgy gondolta, hogy vagy a mózesi törvények betartása, vagy a feltámadott Krisztus követése az üdvösség útja, és a kettő kizárja egymást. Tehát valaki vagy fekete-fehér világát élve üdvözül, mint Torma Gedeon Szabó Magda regényében, vagy megéli a felnőttségre bátorító igét: „minden szabad nekem, de nem minden használ.” Szóval szabad hippinek lenni, szabad örülni, szabad élvezni az Isten ajándékait, szabad szabadnak lenni, és a béke jelét hordani a szívünkön, a keresztet, amiben az Isten kijelentette felénk békességét.
Ti, keresztyének olyanok vagytok, mint a hippik – próbál rám dörrenni a szeretett férfi korholó hangja. Majd, ha érkezésem lesz, elmondom neki, hogy mennyire örülnék, ha azt az örömöt látnám a keresztyénekben, mint a hippikben, és ha minket is átjárna valami bájos emelkedettség, mintha szabadok lennénk, mintha örülnénk. Ha engednénk, hogy a Krisztus szeretete feloldja gátlásainkat és görcseinket, és megnyissa végre az utakat egymás felé.
Horváth Dániel
Ki szórakozik kivel?
Botránkozások az istenkapcsolatunkban vica és versa
Kutasy Zsolt
Savanyú a szőlő?
Miért nem mer, miért nem tud a keresztény ember szórakozni?
Rusznák Emese
A tuti módszer
Éjszakai kaland négykeréken egy kis szórakozásért
Bálint Katalin
Keresztény-kompatibilis szórakozás
Embernek maradni a korpa között is
Kádár József
Holy Dance Club
Te elmennél egy keresztény diszkóba?
Réz-Nagy Zoltán
Ki/-be/ kapcsolódni - kalandozás a kapcsolóktól a lelki megnyugvásig
„Balzac sétapálcáján ez állt: minden akadályt összetörök. Az enyémen ez: minden akadály összetör." /Franz Kafka/
Gueth Péter
Látványtechnika
Blaszfém istentisztelet a fesztiválok színpadján?
Nagy László
A tékozló fiúk-lányok áldottsága
A különbség mulatozás és vigadozás között épp csak a kegyelem
Dobóczky László
Fél/ELEM
Őszinte önvizsgálat: mi vezet Istenhez?
Szerkesztő
Pál apostol nyoma - ahogy én beleléptem
Török és görög állomások, ahol valamikor régen megszólalt az ige
Sági Endre
Halleluja
Az istendicséret maga turnézik az ajkakon világszerte
Bagdán Zsuzsanna
A keresztyének hippik?
Békejel és kereszt, communio és kommuna…
Bölcsföldi András
Ne szórakozz!
Szórás helyett lehetne gyűjtés?
Rusznák Emese
Nem kell mindent agyonsózni!
Keresztény szórakozás az, ha keresztények szórakoznak
Miklya Luzsányi Mónika
Ha nyár, akkor fesztivál!
Woodstocktól a mai napig esőben és kánikulában is üvölt a hangfal és üvölt a fiatalság - csak a stílus változik
Kovách János
Újjászületés beatritmusban
A táncdalfesztiválos időkből a mába Kovács Katival
Kovách János
Szentlelkes rock
Amikor a gitárzúgás Isten erejét sugározza - Delirious?
Kádár József
Bolyki Brothers és a szórakoztató ipar
Négy férfihang egy komplett produkció
Bella Péter
Humorista és az egyház - Bödőcs Tibor parókiális poénjai
A főállású nevettetőt Ágoston olvasása közben értük utol
Katona Viktor
Soli Deo Gloria üdülő
Ige és szórakozás kettősében töltött szabadidő
Miklya Luzsányi Mónika
Könnyű nyári olvasmány
Humoros keresztény könyvek az „erősen ajánlott" polcról
Pete Violetta
Öltözz kereszténybe!
Kiütközzék-e kívül a belső, avagy milyen divatot kövessen a hívő ember?
Látogatóink száma a mai napon: 4594
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57376805
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.