2013. július
61. szám
Igazán nincs is közöd semmihez
...szóval, Szerencse, most nagyon figyelj, mert fontos, amit mondani akarok. Röviden szólva: ennyi, végeztünk, elválnak útjaink.
Hogy miért? Mert egyszerűen felesleges vagy, azért. Nem kellesz, nincs rád szükségem. Elegem volt a szemfényvesztéseidből. Abból, ahogyan behízelged magad kétségbeesett emberekhez akkor, amikor a leggyengébb állapotukban vannak, amikor a legkiszolgáltatottabbak, és úgy teszel, mintha intézkednél, dolgoznál. Nagy szakértő vagy, azt mondod, rád lehet bízni magunkat, de persze, semmit sem garantálsz. Előadod magad, de nem te vagy ott, hanem Véletlen, aztán ha bejön, amit akarunk, learatod a babérokat, pedig igazán nincs is közöd semmihez. Ha meg nem sikerül? Ez van, mondod, egyszer fenn, egyszer lenn… Szerencse, te nem ígérsz, nem vállalsz felelősséget, nagy szélhámos vagy, a legügyesebb fajtából. Mondom, Szerencse, végeztünk, kiszállok.
Hogy miért? Mert felnőttem és tudod, magamat is kezdem egyre jobban megismerni. Szerencse, aki tőled függ, annak gyenge marad az akaratereje, de az önbizalma is sorvad. Pedig milyen sokra is képes, aki nem hozzád futkos! Megtanultam tervezni, döntéseket hozni, valódi döntéseket, amikért felelősséget kell vállalni. Persze, pénzt feldobni veled könnyű, aztán nincs felelős, mert hát én mutogatnék rád, de te meg csak vonod a vállad. Különben is, ahol szembesítésre van szükség, onnan te azonnal eltűnsz, Szerencse…
Azt mondod, hogy nincs minden a kezemben? Hogy nem tudok mindent kontrollálni? Igazad van, de szemben a hazugságaiddal, ebbe bele is lehet nyugodni. Legalább nem a te illúzióid után futok, hanem számba veszem a valódi korlátaimat. Nem kell ettől félni. Ráadásul egyedül sem vagyok. Tudod, Szerencse, helyetted van egy nagyobb pártfogóm most már, olyan, akinek tényleg van ereje. Gondviselésnek hívják. Igen, Szerencse, Istenről beszélek, tudom, ez neked nem tetszik, persze, te jobban szereted a félhomályt. Elárulom, Vele több a világosság! Ott is, ahol eddig nem volt. Sőt, mondok valamit! Vele még a sötétségben is jobban érzem magamat, mert lehet építeni a szavára. Szerencse, a te üres és édes hazugságaid után óriási élmény a szavatartó igazság!
Szóval, Szerencse, végeztünk. Végre kimondom. És boldog vagyok, szabadabb. Ennyi.
Pete Violetta
Taníts úgy számlálni
Ima hegymenetre és lejtmenetre hangolva
Szakács Gergely
Alkalmazott vezető
Lelkész és presbitérium: ki kinek a főnöke?
Jezsoviczki Noémi
A nagymama
„…amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek…”
Géczy Ráhel
Bizalmi szavazás
.
Lovas Anett Csilla
Forgat, kavar, változik
Gondolatok Saulusról, Mészöly Miklós regénye alapján
Szűgyi Zoltán
Múltam fölött az idő
Kupacban az évek hordalékai
Horváth Zsuzsanna
Az isteni szeretet és a hátunkon cipelt törvénykönyv
Csapkodsz vagy ölelsz?
Bölcsföldi András
Szökés a gyermekkorból
Tékozló és hazatérő
Székely Tamás
Váltó
Tekintetét nem lehet állni
Bella Péter
Szerencse, végeztünk, kiszállok!
Igazán nincs is közöd semmihez
Hancsók Barnabás
A selejt felemelkedése – Gattaca
Vágyott fordulatok
B. Tóth Klára
Mint túláradt patak
Mérleghinta és gyógyulás
Szabó Dóra
Egy világítótoronynál
Ha megtanultál jelekből olvasni
Dull Krisztina
Jambus vagyok, a törpetacskó
Nem egyszerű a menhelyre került kutyusok sorsa
Látogatóink száma a mai napon: 5284
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 57377494
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.