belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Thoma László

Lelkészi önfeláldozás a gyülekezet oltárán

Képzelt fotóalbum egy pályakezdő lelkész életéből

 

Konfirmációs csoportkép
15 éves voltam. Életem egyik legmeghatározóbb élménye a fogadalom, hogy „...ezentúl Őneki élek." A jó gyerekeknek megtanítják, mit jelent másokért élni, magukat háttérbe szorítva másokat kiszolgálni, másoknak önzetlenül segíteni. Az ifiben is szolgálatra neveltek bennünket. Mindent félretenni, ami a saját igényünk, örömünk, kívánságunk. A lehető legnagyobb bűn ezen a világon az önzés...

Tablókép, végzős teológus hallgató
Végig komolyan vettük a tanulmányokat. A szent tudományt szívtuk magunkba és persze szolgáltunk. Sokat. A legációkat nem szerettem. Nem értettem az idős és kiégett lelkipásztorokat. Némelyik rendkívül lusta! Nem értettem azokat sem, akik napokon át szöszmötölnek valamivel. Elfolyik az idő, a gyülekezeti élet meg sehol. Nagyon sokaknak fogalmuk sincs, mit jelent szolgálni!

Gyülekezeti csoportkép a parókia előtt. Az új lelkész középen
Odaadni mindent. A gyülekezetért. A parókia falai üvegből. Az ajtón nincs zár, de még kilincs sem. Bárki bejöhet és bármikor. Nincsenek határok. A gyülekezet belelát a magánéletünkbe, és természetesnek veszi, hogy bele is szóljon abba. Biztos jó szándékkal teszi. Az elődöm nem csinált semmit. Belevetem magam a sűrűjébe. Érted teszem, Uram!

Az első gyerekkarácsony a templomban
Mindenki nagyon elégedett. Már rég nem volt itt ilyen. Sokan eljöttek és sírtak is. Hiszem, hogy ha mindent megteszek, azt majd a Jóisten jól megáldja!

Vendégszolgálat
Szolgálatra nem mondunk nemet. Hívtak, mentem. Újra. „Egy lélekért se érjen vádja téged..." – visszhangzik csak bennem a dal. „...hogy temiattad nem látta meg Őt." Hirdetem, éneklem, teszem, engedelmeskedek.

Építkezés: az új gyülekezeti ház alapkőletétele
A kedvenc Igém ez: „Mert nem kímélték életüket mindhalálig...". Nem vagyok kíméletes magammal. Ebből következően másokkal sem. Kíméletlenül hirdetem az igazságos és olykor kegyelmes Isten kíméletlenül fájdalmas evangéliumát. Az építkezés áldozatokkal jár: fizikailag és lelkileg egyaránt.

Közös ebéd a vezetőkkel
Sokan félnek tőlem. Azt mondják, nem lehet velem vitatkozni. Fafejű és csökönyös vagyok. Szerintem csak elszánt. Vannak, akik nem értik, miért, de félnek a szavaimtól. Mert miközben magamat feláldozom a szolgálat oltárán, másokat is kész vagyok feláldozni. Amúgy nincs igazuk: én soha senkire nem haragszom!

Családi kép: feleség, két gyermek
Telnek az évek. Nőnek a gyerekek. Az első lépésikre nem emlékszem. Nem voltam ott. Az első szavaikra sem. Tele volt a fejem más szavakkal. A feleségem ritkán mosolyog. De megértő.

Építkezés újra
Újabb alkalom kellene. Meg kell tölteni majd az új házat. Újabb bibliakör, még több hittanost kellene összeszedni és még jó pár családot kellene meglátogatni. Bár úgy érzem, szétesem, még rákapcsolok egy kicsit. Hiszen bírom még. Szolgálok, hiszen erre hívattam el. Áldozatokat kell hozni. Mindnyájunknak.

Családi ebéd
Rendszertelenül étkezem. Szinte rágás nélkül nyelem le a falatokat. Nem emlékszem az ételek ízére. Hiányoznak az illatok is. Állandóan éhes vagyok. Nincs időm enni, nincs időm jóllakni.

Csoportkép: nyári gyermektábor
Amikor vége lett az alkalomnak, üresnek és elhasználtnak éreztem magamat. A lelkemet kitettem, heteken át készültem, éjszakákat nem aludtam, hogy minden tökéletes legyen. És minden tökéletes is volt! Embereket mozgósítottam, hirdetéseket osztogattam, imádkoztam is egy csomót és lelkes is voltam. És most, mikor vége, mikor mindenki elment és jóllakott, nem maradt semmi. Volt, aki köszönetet mondott, volt, aki nem. Most csend van. Mi lesz most? Nem érzem jól magam a bőrömben.

Igazolványkép
A legszomorúbb és legfájdalmasabb dolgokról is nevetve, viccelődve beszélek. Öt év alatt tíz évet öregedtem. Magamat áldozom fel. Néha titokban úgy érzem, amikor az utcán sétálva megállok és nézem a szürke földet, hogy jó lenne meghalni. Nyugalom és csend. Néha félálomban, távol a zajoktól és minden szolgálattól, emberektől és Istentől is a csendben csak magamat kérdezem: kinek az életét élem? 


Hozzászólások

1. Fodor István - 2013-03-28 22:53:22

És akkor a végén jöhetnének a moralizáló kollégák...


2. Nagy Alpar - 2013-03-30 08:28:40

A feleség sajnos csak egy ideig megértő. Aztán már nem csak nem mosolyog, hanem elmegy. Onnantól a családkép egy apa, és néha két gyermek.


3. Agyagási Ágnes - 2013-03-30 13:36:38

"A parókia falai üvegből. Az ajtón nincs zár, de még kilincs sem. Bárki bejöhet és bármikor."

Milyen ismerős...


4. amadea reg - 2013-04-02 10:32:42

Orbán Viktor feleségével készült húsvéti interjú a Magyar Hírlapon. Tőle idéznék: "Aki túl önző: egyedül marad. Aki túl odaadó: azt sokszor kihasználják." A helyes középút megtalálása és megtartása nehéz, de hosszú távon megtérülő feladat.


5. Óvári Zoltán - 2013-04-04 22:41:10

Hálás vagyok, hogy nekem nem kell meghalnom, mert már megtette helyettem valaki. Isten helyére teszi az embert, ha van benne alázat és hagyja. Hálás vagyok, hogy nem kellett meghalnom öt évvel ezelött. Számomra nagy hatással volt az a mondat, hogy a kereszténységben nem az én szeretetemről van szó, hanem Istenéről. Az én áldozat-szerepem mindig az önzőségemről, megfelelési kényszeremről és szeretetéhségemről szólt. Azt sem tudtam sokáig, hogy Isten jobban haragszik azért, ha a családomat elhanyagolom, mint ha hitetlen vagyok. Isten szeret engem és erre kell rámutatnom, példát adva az életemmel. "Én nem haragszom senkire, nincs itt baj csak a családom hagyott el, sőt már annyira depressziós vagyok, hogy szinte nem is eszem." Bocsánat a kritikus szavak miatt, de ébresztő testvérek! Véleményem szerint ez egy nagyon beteg ember kórtörténete, és ezt abból szűröm le, hogy a tünetek kísértetiesen hasonlítanak az enyémhez.


6. ref. (vallás)tanár - 2013-04-09 08:31:06

Kedves Thoma László! Nem kellene ennyire sz önsajnálatba beremerülni. Javasolnám a mezei egyháztagok bevonását az egyházi mindennapokba (Kálvin vagy éppen Klaus Douglass nyomán), akkor "nem esik szét" a lelkész. Ide vezet az, amikor pap uraimék kétezer évig szellemi kiskorúságban tartják a híveket, azután pedig csodálkoznak, hogy nem bírják a gyűrődést. Tisztelettel Tóth Zoltán vallástanár, tb. presbiter


7. Thoma László - 2013-04-09 17:52:02

Kedves Tóth Zoltán és Kedves Többiek! Köszönöm a jó tanácsokat. Az írásom, mint a címében is áll ("Képzelt fotóalbum...") fikció. Nem rólam szól- hála Istennek. Kórtünet, amit sok mindenkin megfigyeltem a környezetmben, és nyilván részleteiben korábban magamban is. Elrettentő példa, túlzó hangsúlyokkal, hogy mindaz, aki esetleg részleteiben magára ismer, merjen változni, kilépni. Azt gondoltam, mindenkinek egyértelmű ez, de ezek szerint nem... Szóval nem kell értem aggódni, köszönöm, jól vagyok :)  Csak ki-ki magának tegye fel a kérdést, esetleg mennyire tükör számára mindaz, amit olvas.


8. amadea reg - 2013-04-09 18:56:57

Utólag erről az írásról az "Eltakarítónő" c. film jutott eszembe, ahol Rowan Atkinson tisteletesként hagyja, hogy a gyülekezeti tagok csipp-csupp ügyekkel rabolják az idejét, szétzilálják a napját. Vígjáték ugyan, de szembesít is. Másrészről, miután költöztem néhányszor, megismertem több református lelkészt. Talán nem haragudnak meg ha azt gondolom, hogy 10-ből 2 nem alkalmas erre a hivatásra és ez 1-2 alkalom után már nyilvánvaló. Sokszor nem is tehetnek róla, de egyszerűen nincs elég lelkierejük, magabiztosságuk. Hogyan bátoríthatnának másokat, hogyan adhatnának erőt, vigaszt, ha ők maguk is gyengék, bizonytalanok és félnek? Ugyanúgy, hogyan bízzon egy beteg az orvosban ha az orvos nem bízik magában?


9. Agyagási Ágnes - 2013-04-10 23:28:53

Akkor hadd reagáljak. Ezek alapján ha az ember nem magabiztos, akkor talán ássa el magát, mert jóformán semmire sem lesz alkalmas, nem csak lelkésznek.

A kulcs kérdés azt hiszem az alkalmasság tekintetében nem az,  hogy én mennyire vagyok alkalmas, hanem az, hogy mennyire hiszek benne, hogy Isten még engem is képes alkalmassá tenni.

Nyílván itt nem a legszélsőségesebb esetekre gondolok, de azért egy magabiztosságot, bátortalanságot ugyan már hogyan is ne lehetne Istenre bízni, hogy segítsen?

Igen, egy lelkész soha nem lehet gyenge, egy lelkész soha nem lehet bizonytalan, soha nem lehet depressziós sem?

Akkor Illés próféta sem volt alkalmas prófétának lenni, mert meghalni kívánt, mikor annyira elcsüggedt?

 

Hála legyen Istennek, aki nem a mi mércéink szerint mér meg minket!


10. amadea reg - 2013-04-11 18:54:21

Kedves Ágnes! Indulatos írása alapján félreértett engem. Lehetséges, hogy nem fejtettem ki eléggé részletesen a véleményem. Egy lelkész is lehet gyenge, bizonytalan és depressziós. Isten azonban erőt ad neki nap mint nap, hite erősíti és támaszt nyújt. Azonban ha ezek a "gyengeségek" hosszú távon megmaradnak és a gyülekezet is észreveszi az már baj! Az élet minden területén találkozunk kiváló és alkalmatlan emberekkel is. Véleményem szerint egy lelkésznek példamutatónak kell lennie, akire felnézhetek és akit tisztelhetek. Sok ilyet ismerek! Azonban ha egy lelkész felsőbbrendűnek képzeli magát és lenézi az embereket ( mert ilyennel is találkoztam) vagy láncdohányos (függő) vagy rendetlen, szétszórt, hogyan tudna példa lenni? S természetesen nem elég a magabiztosság (mert ugye az ostobák mindig magabiztosak), hanem komoly szakmai tudás is szükségeltetik! A fenti képzelt fotóalbumban egy szerencsétlen, kiégett, üres embert látunk aki ugyan felismeri a problémát és pontosan látja túlhajszolt élete következményeit, mégsem változtat.


11. amadea reg - 2013-04-11 19:11:54

Kedves Ágnes, ismeri a mondást? Segíts magadon és Isten is megsegít! Ha csak kifogásokat keresünk és várjuk a sült galambot akkor ne is panaszkodjunk.    Illés próféta pedig nem véletlenül szerepel az Ószövetségben és nem az ÚJszövetségben!!


12. Agyagási Ágnes - 2013-04-11 22:12:09

Köszönöm, ezzel így már teljesen egyet tudok érteni.


13. ref. (vallás)tanár - 2013-04-12 08:23:25

Kedves Katona Zsuzsanna! 10. számú hozzászólását olvasva szöget ütött valami a fejembe. Ha a lelkész bizonytalankodik, az valószínűleg hitére is kihat (vö. Ingmar Bergman: Úrvacsora, az "Isten csendje"-motívumot). Azt sem tudom elképzelni, hogy Istenhez fordulva minden esetben konkrét válaszokat kaphatunk, mintha csak kikényszeríthetnénk az Úrtól a választ. Az Újszövetségben a gyülekezeti szolgálatra való képesség minden esetben kegyelmi ajándék, nem pedig szakma. A kvékerekkel egyet tudok érteni, akik meg sem szólalnak az istentiszteleten, csak ha erre a Lélektől ösztönzést kapnak. Tisztelettel Tóth Zoltán


14. amadea reg - 2013-04-12 09:10:05

Kedves Tóth Zoltán!

Pontosan meghatározta a lényeget! A lelkészi hivatás kegyelmi ajándék, nem szakma! Helyesbítenék is: Hívő ember életében nincs helye a bizonytalankodásnak. Olyat én sem gondoltam, hogy Istentől bármilyen formában ki lehet kényszeríteni bármit! Viszont a megfelelő időben és formában, ha figyelmesek vagyunk (!), megadja nekünk a válaszokat! A "kvékert" erős kifejezésnek tartom, hiszem, hogy ilyen lelkész nincs.


15. ref. (vallás)tanár - 2013-04-12 13:14:00

Kedves Katona Zsuzsanna! A kvékerek kapcsán nem lelkészekre, hanem csupán egy magatartásformára gondoltam. Köszönöm, hogy egyetért a többivel! Jó, ha tudja, hogy 1998-ban a Theologiai Szemle 41. számában hasonló szellemű cikket publikáltam Egyház és értelmiség címmel, ami után tanulmánnyal a lapban többé nem jelenhettem meg, mert -hallgatólagosan- eretneknek nyilvánítottak. (Bár ettől még nyugodtan alszom...)



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 22., péntek,
Cecília napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bagdán Zsuzsanna
Második
Versengés, elbukás s aki ezeket felülírja

Gondolkorzó

Réz-Nagy Zoltán
Kié az elsőbbség?
A meritokráciához vezető rögös út – egy család szemszögéből

Felszín

Bölcsföldi András
12-en egy csónakban
Pszichotrükk, avagy te kit dobnál ki?

Erbach Viola
Életfoszlány
Átlagos nap nem mindennapi csattanóval

Magasság

Szűgyi Zoltán
Énekünk éneke
Talán még...

Miklya Luzsányi Mónika
Új matriarchátust hoz a jövő?
Kié is az elsőbbség?

Mélység

B. Tóth Klára
Családi hierarchia
Szükségszerű a harc a testvérek között?

Miklya Luzsányi Mónika
Elsőszülöttek
Születetett vezetők vagy önző despoták?

Teljesség

Horváth Dániel
Előbb a Lélek
Dinamizmus kontra megszokás

Üzenet

Lovas Anett Csilla
Kicsiből példakép
Életre-halálra szóló üzenet a gyermekeinkben

Thoma László
Lelkészi önfeláldozás a gyülekezet oltárán
Képzelt fotóalbum egy pályakezdő lelkész életéből

Áthallások

Tóth Sára
Géppisztolyos prédikátor
Dilemmák és düh

Dull Krisztina
Hogyan készült a Sixtus-kápolna mennyezete?
Érdekességek a híres freskó készítéséről

Bradák Soma
Kis hétköznapi kegyetlenségek
Társadalmi közérzetünk és szűk skatulyák

Kitekintés

Luzsica Fanni
A cserkészet hídjai
Amit kaptam és amit továbbadok

Hegedűs Márk
Segélykérő SMS
Az élet, ami fontosabb volt

Látogatóink száma a mai napon: 4840
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45799206

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat