belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Mélység

Nagy László

„Ha nem jön álom a szememre…”

Túlhajszolt önmegváltás – vesszőfutás álmatlanul álmok nyomában

Amikor reggel hatkor csörgött az ébresztőóra, Adél haragosan megragadta, s a sarokba hajította. „Most, talán most szenderedtem volna el végre” – sziszegte kimerülten, s hatalmas erőfeszítések árán két lábra állt, s kitámolygott a fürdőszobába. Pár perc múlva már a dupla-dupla eszpresszójának illata áradt szét az egész lakásban, s Adélban az elszántság ismét gyökeret vert: „Ezt a napot is túl fogom élni!”
Adél már régóta túlél mindent. Hihetetlen, hogy mennyire képes mindennek megfelelni, amik hosszú évek alatt „kell-ként” felhalmozódtak az életében. Férje otthagyta őt egy másik nőért, s Adélnak ott maradt a ház – persze a havi 120 000-es törlesztéssel, ami két éve még csak 70 000 forint volt. Két flegma tinédzser lányát kemény kézzel irányította, s munkahelyén átlag kétévente egy fokkal előrébb lépett a ranglétrán. Már csak kevés fok volt felette. Közben levelezőn végzett egy újabb egyetemet, s hogy ne unatkozzon, még beteg anyja bevásárlásait is intézte, akinek hetente kétszer, hétfőn és pénteken végighallgatta panaszáradatát, melynek záróakkordja rendszerint az volt, hogy „te is egy szeméthez mentél hozzá!”
Adél már régóta alig tud aludni, s jó barátságba került az immár egyre hatástalanabbnak tűnő altatók legkülönbözőbb változataival.
Egy nap aztán betelt nála a pohár, s ennek köszönhetően ismerkedhettem meg vele, amikor eljött az Elengedés Házába Noszvajra. Határozottan köszönt nekem, s elmondta, hogy azért jött ide egy pár napra, hogy kipihenhesse magát, hogy ha hazamegy, akkor eleget tudjon mindannak tenni, aminek kell. Rögtön megkérdezte, hogy mi itt a napirend, mert minden szabad időt, amikor nincs program, ki akar használni, hogy tanuljon, s ügyeket intézzen. „A mobilinternet segítségével most az Elengedés Háza egyik földszinti szobája lesz az irodám” – mondta határozottan. Másnap karikás szemekkel jelent meg a délelőtti programon. Üres szemekkel bámult ki a fejéből, s meredt egykedvűen a semmibe. „Délután – közöltem vele – nem lesz szabad program, mivel mindannyian kirándulni megyünk”. Nem akart velünk jönni, mert neki „fontos dolgokat” kellett intéznie, s tanulnia is muszáj. Másnap reggel is ugyanazokkal a fásult szemekkel jött fel a beszélgetésre, s azt mondta: „haza akarok menni. Semmi értelme, hogy maradjak. Itt sem tudok aludni, s még a családomat is cserben hagyom”.
Még öt napot maradt, s ezekben a napokban a laptopja s a mobiltelefonja az irodában volt jól elzárva tőle. Az első nap elvánszorgott velünk a csodaszép bükki erdőbe. A másodikban nagy nehezen beleengedte magát a 38 C fokos bogácsi termálmedencébe. A harmadik nap este kimerülésig együtt táncolt a csoport többi tagjával. A negyedik nap reggel frissen, fitten kelt, mivel végigaludta az éjszakát. Az ötödik nap hazaindulás előtt esett le neki a tantusz, s akkor döbbent rá, hogy egy hét után most először képes arra, hogy befogadjon, hogy odafigyeljen.
Adél, mint sok más ember korábban, mindent kézben akart tartani, mindent meg akart oldani, s ezért az elméje is állandóan működésben volt:
gond-olkodott. Amikor a gondok hatalmasra nőttek, akkor a gond-olkodás is őrült tempóra váltott. Az önmegtartás, az „önmegváltás” illúziója elkapta őt is, mint oly sok embert. A Krisztus-kereszt lényegéből akkor értett meg valamit, amikor a végigtáncolt este után frissen ébredt. Amikor kész volt arra, hogy lemondjon aktuális problémái megoldásáról, s helyette odaadta magát a „hiábavaló” kirándulásnak, fürdőzésnek s táncnak. Amikor nem tett semmit azért, hogy megoldódjanak a problémái.
Az alvás kicsiben olyan, akár a meghalás. A halálban is kicsúszik minden kontroll az ember kezéből. Talán ezért tűnik olyan félelmetesnek az ember számára. Az alváshoz bizalom kell, az a bizalom, mely megengedi a „gond-talanságot”, a gondolkozásról való lemondást. Miért? Azért, mert abban az állapotban hihetetlenül nagy erőt kapunk, mert az éjszaka, az álom felüdít, mert az esti „meghalás” a reggeli „feltámadás” hihetetlenül nagy erejével ajándékoz meg.
Adél tehát akkor érkezett igazán meg, amikor már indult hazafele. Most már azonban elkezdheti átültetni a felfedezetteket az élete mindennapjaiban is: a gyermekeivel, az anyjával, a munkájával, az ambícióival, s végső soron önmagával kapcsolatosan. Az irányváltás lehetősége immár valós esély számára. Emlékeztettem arra, amit már sokszor olvasott a Bibliájában:
„aki meg akarja tartani…, az elveszti, s aki kész elveszteni, az megtartja….”

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 21., hétfő,
Orsolya napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabados Tamás
Szeretem az álmot
A legérthetőbben versben tudnánk előadni, hiszen ő maga is inkább költészet, mint bármi más

Gondolkorzó

Tóth Sára
Miért álmodnak szebbeket a katolikusok?
C. G. Jung protestantizmus-kritikájának továbbgondolása

Felszín

Szakács Gergely
Jézus álmodni tanít
És majd egyszer felébreszt

Gueth Péter
A macskakövek elmélete
Mi a közös a macskában, a vajas kenyérben és a szikladarabokban?

Kedvek Vera
Az Álmoskönyv
A legtöbb háztartásban megtalálható, de mennyire adhatunk a szavára?

Magasság

Novotny Dániel
Artificial reality
- hazatérünk a virtuális valóságba?

Turcsik Ferenc
Álmodtam egy világot magamnak
Az álmok és utópiák mindig a jelenben gyökereznek

Dobóczky László
Valóság vagy sem?
Égető kérdés: élek-e, vagy csak gondolom?

Mélység

Pete Violetta
Szárnyalók és szárnyaszegettek
Belénk fojtott álmok

Nagy László
„Ha nem jön álom a szememre…”
Túlhajszolt önmegváltás – vesszőfutás álmatlanul álmok nyomában

Bella Péter
Kezdő álombúvárok kézikönyve
Jártál már vendégségben a saját tudattalanodban?

Teljesség

Hantos Péter
Olyanok voltunk, mint az álmodók
Amikor az élet felülmúlja az álmot

Dull Krisztina
Van egy álmom! Kell az egy magyarnak?
Késő őszi körút a déli államokban Martin Luther King nyomán

Réz-Nagy Zoltán
Vallást álmodni, álmot vallani
„Az emberek ma azért ateisták, mert nincsenek látomásaik.” Gerd Gerken

Üzenet

Horváth Dániel
Megtelni Isten-szerelemmel
Ady Endre versének megzenésítése – először nálunk

Miklya Luzsányi Mónika
Párhuzamos valóságok
Belenőni a valóságba, vagy a meséket valóra váltani?

Bölcsföldi András
Nincs egy álmom
Fejre húzott pokróc alatt

Áthallások

Géczy Katalin
Álomfüggők
Nem akarok Isten szeretete nélkül álmodni

Tóth Sára
Álom, kóma és valóság?
Viskó, düledező viskó a világ a hit perspektívája nélkül

Farkas István
Miről álmodnak a zenekari árkon túl?
Opera jelenetek – távol a valóságtól?

Miklya Luzsányi Mónika
Nem mese ez, gyermek
Doktor Parnassus és a képzelet birodalma

Miklya Zsolt
Tekintet zöld profilban
Gondolatok három Chagall-litográfia nyomán

Riport

Pete Violetta
Az álomfejtő
Egy blog, egy admin, sok ezer álom

Hegedűs Márk
Hogy ne legyen rémálom a munka
Milyen munkahely az, ahol jól érzed majd magad?

Kitekintés

Kádár József
Betemetve
Devecser, ahol álmatlanok az éjszakák

Látogatóink száma a mai napon: 6102
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45557334

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat