2010. november
29. szám
Belénk fojtott álmok
Azt mondják, a gyermekek egyik tipikus közös álma, hogy repülnek. Persze ezt mindenki egyéniképpen éli meg. Én emlékszem: kisebb elrugaszkodás után könnyedén úsztam a levegőben, olyan mozdulatok segítségével, amelyek valóban a vízbeli haladásra vannak kitalálva. Egészen sokáig, még gimnáziumban is sűrűn álmodtam ezt, és talán időnként még most is előfordul. Egyszer ezért kíváncsiságból fellapoztam az álmoskönyvet, hogy nos, mi a vélemény erről a jelenségről. Az álmoskönyv valami effélét írt: felhasználatlan, kimerítetlen kreativitás.
No de mi lesz a kreativitásból, a tálentumból, a képességből, hogyha sokáig felhasználatlan marad? Frusztráció.
Ha valaki tehetséggel születik, akkor alapvetően különbözik azoktól, akiknek ez nem adatott meg, vagy más területen adatott meg. Először talán valóban azt éli meg az ilyen ember, hogy nem olyan, mint mások. Mint Maugli a dzsungel könyvében, farkasnak nem elég farkas, embernek nem elég ember. Jelen mesében lónak nem elég ló, madárnak sem elég madár. Sima embernek sem jó, de totális, mindent átlátó zseninek sem. Hol van akkor tehát a helye?
Nagy kérdés számomra, hogy megmarad-e ez az állapot, vagy sikerül az egyénnek felfedeznie a képessége értékeit. Vajon hányféle emberi tehetség sunnyad valahol felfedezetlen bugyrokban? Talán egy nagy bála gátlás miatt, vagy csak mert nem volt alkalmas idő és hely. Nem volt támogatás. Tudom, hogy ha volt egy-egy igen okos gyerek a gimiben, azt minden tanár igyekezett a maga területére és szárnyai alá toborozni. Aki erősebb volt és ügyesebb, az nyert. De mi van a kicsit halkabbakkal? Mi van azokkal, akikből igavonót, akikből cirkuszi majmot, akikből énekes madarat akarnak kovácsolni, szárnyukat szegni? Ha valaki nem talál ránk, aki tudja az értékünket, akkor menthetetlenül bedaráltatunk. Szárnyas krinolin a kirakatban. Elásott tálentum a kertben. Rút kiskacsa marad a hattyú.
Ezért izgalmasak nekem az egyébként sok szempontból kárhoztatható tehetségkutató műsorok. Sok szárnyaszegett pillangót láthattunk már feltűnni olyan hátérrel, civil foglalkozással, kinézettel, ami eddig csöppet sem engedte őket kibontakozni. De ezért lehet izgalmas minden egyes új tanfolyam, kezdeményezés, sport, amit az ember kipróbál. És ugyanezért nagyon nagy a felelőssége minden vezető embernek és tanárnak. Észrevenni azt, amiben az alatta élők tehetségesek. Arra használni őket, amiben jók.
A mennyei HR még olyan alakokat is alkalmassá tett valaha, akik abszolút nem voltak tehetségesek bizonyos dolgokban. Így volt ez több prófétával és Mózessel is. Pál a testi tüskéjével együtt járta be missziói útjait. Isten még többet is lát bennünk, mint amire a magunk tálentumai képessé tesznek. Azt gondolom, hogy így advent felé közeledve fontos lelkigyakorlatunk lehet így nézni egymást.
Meglátni a lehetőségeket a másik emberben. Talán még azt is, amiről maga sem tud, talán még azt is, amire csak Istennel lesz majd képes. Ha egymásra így tudnánk nézni, sokkal kevesebb frusztrált és elfojtott ember élne közöttünk. És sokkal őszintébben tudnánk mesélni gyermekeinknek a Dumbót vagy a Rút kiskacsát.
Szabados Tamás
Szeretem az álmot
A legérthetőbben versben tudnánk előadni, hiszen ő maga is inkább költészet, mint bármi más
Tóth Sára
Miért álmodnak szebbeket a katolikusok?
C. G. Jung protestantizmus-kritikájának továbbgondolása
Szakács Gergely
Jézus álmodni tanít
És majd egyszer felébreszt
Gueth Péter
A macskakövek elmélete
Mi a közös a macskában, a vajas kenyérben és a szikladarabokban?
Kedvek Vera
Az Álmoskönyv
A legtöbb háztartásban megtalálható, de mennyire adhatunk a szavára?
Novotny Dániel
Artificial reality
- hazatérünk a virtuális valóságba?
Turcsik Ferenc
Álmodtam egy világot magamnak
Az álmok és utópiák mindig a jelenben gyökereznek
Dobóczky László
Valóság vagy sem?
Égető kérdés: élek-e, vagy csak gondolom?
Pete Violetta
Szárnyalók és szárnyaszegettek
Belénk fojtott álmok
Nagy László
„Ha nem jön álom a szememre…”
Túlhajszolt önmegváltás – vesszőfutás álmatlanul álmok nyomában
Bella Péter
Kezdő álombúvárok kézikönyve
Jártál már vendégségben a saját tudattalanodban?
Hantos Péter
Olyanok voltunk, mint az álmodók
Amikor az élet felülmúlja az álmot
Dull Krisztina
Van egy álmom! Kell az egy magyarnak?
Késő őszi körút a déli államokban Martin Luther King nyomán
Réz-Nagy Zoltán
Vallást álmodni, álmot vallani
„Az emberek ma azért ateisták, mert nincsenek látomásaik.” Gerd Gerken
Horváth Dániel
Megtelni Isten-szerelemmel
Ady Endre versének megzenésítése – először nálunk
Miklya Luzsányi Mónika
Párhuzamos valóságok
Belenőni a valóságba, vagy a meséket valóra váltani?
Bölcsföldi András
Nincs egy álmom
Fejre húzott pokróc alatt
Géczy Katalin
Álomfüggők
Nem akarok Isten szeretete nélkül álmodni
Tóth Sára
Álom, kóma és valóság?
Viskó, düledező viskó a világ a hit perspektívája nélkül
Farkas István
Miről álmodnak a zenekari árkon túl?
Opera jelenetek – távol a valóságtól?
Miklya Luzsányi Mónika
Nem mese ez, gyermek
Doktor Parnassus és a képzelet birodalma
Miklya Zsolt
Tekintet zöld profilban
Gondolatok három Chagall-litográfia nyomán
Pete Violetta
Az álomfejtő
Egy blog, egy admin, sok ezer álom
Hegedűs Márk
Hogy ne legyen rémálom a munka
Milyen munkahely az, ahol jól érzed majd magad?
Kádár József
Betemetve
Devecser, ahol álmatlanok az éjszakák
Látogatóink száma a mai napon: 945
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 59734515
Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.
Jelenleg nincsenek hozzászólások.