belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Czapp Enikő

A hőssé válás útja (III.)

Megérkezés

Mese, mese mátka, pillangós madárka, volt egyszer egy király Nekeresd országban. Egyszer volt, hol nem volt, Hetedhét országon/ az Óperenciás-tengeren/, az Üveghegyen innen és túl, volt egyszer egy öreg király, s annak három fia/ lánya, volt egyszer egy szegény ember és szegény asszony, akiknek nem volt gyermekük.

Valahogy így kezdődnek a mesék. Aztán folytatódnak egy olyan helyzettel, ami megoldásra vár, és előkerül egy erre vállalkozó ember, azaz maga a hős. Pontosabban a magukat lehetségesen hősnek tartók egész hada, hisz a legtöbb mesében nem egyvalaki indul el „szerencsét próbálni”: se szeri, se száma nincs a tettre kész önjelölteknek. Többen is elindulnak tehát, sokan, de furcsamód mindig csak egy érkezik meg közülük. Általában az, aki a legesélytelenebb. Ma azt mondanánk, a hátrányos helyzetű: szegény vagy özvegyember gyereke, árva gyerek, semmivel nem rendelkező nincstelen, más esetben királyfi, de a három közül persze a legkisebbik, illetve aki a többiek szemében furcsa, megmosolyogni való, lenézett, együgyű.

A miért kérdése eddig nem vetődött fel bennem.

Ha most utat engedek neki, választ keresve rá azt mondanám, pont ezért.  Pont azért érkeznek meg ezek a szereplők a mesében, és nem a többiek, mert ők olyanok, amilyenek, és ezzel valahogy mintha tisztában lennének. Mintha tisztában lennének azzal, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztak, amiben a saját erő, okosság, rátermettség (főleg ezeknek pusztán csak láttatása, vagy „beképzelése”) kevés. Mint ahogy az elszántságuk is. Sőt, önmagukban kevesek a feladathoz.

Ez az elindulás pillanatától a megérkezésig arra teszi nyitottá őket, hogy meglássanak, meghalljanak, érzékeljenek olyan dolgokat, amit a többiek nem, vagy ha mégis, nem tulajdonítanak ezeknek jelentőséget. Látják pl. a paripát a legelesettebbnek tűnő lóban. Hallják, észreveszik minden élő és élettelen segítségre szorultságát pl. csapdába szorult, megsebzett állatok, elakadt folyóvíz, segítség nélkül elégő kenyér, gyümölcstől roskadozó fa. Nem kívül vannak a világon, elszigetelten, pusztán önmagukban, önmagukra, és feladatukra koncentrálva, hanem benne: részesei, segítői. Az érzékelt és sikeresen végrehajtott feladatok által mintha a lét teljességéig minden létező elem (föld, víz, levegő, tűz) valóságának, hatásának, erejének a megtapasztalásáig jutnának. Így lesz az elinduló egyszerű emberből hős, a segítségre szorultságát elismerőből, segítő. Majd ezek kölcsönhatásában, mintegy visszatükrözéseként így lesz a gyengéből erős. A mindenség által hordozott, segített, annak erejével felruházott.

A mesékben több szinten is tükrözés történik. Mintha minden, ami az útra lépő ember előtt megjelenik, megnyilvánul, az önmaga képe lenne. A táltosságát elrejtő elesett ló, azaz ember, aki elindul. A táltos az, aki megérkezik. Akivé az ember lehet. A többiek is (a segítségre szorultság láttatásával) mintha az ő valóságos helyzetének, állapotának külső láttatói lennének. Az izgalmas az egészben az, hogy ha nem azt gondolná magáról a tiszta szándékkal útra kelő ember, amit gondol, akkor mindez meg sem mutatkozna. Akkor nem a lehetőség sugallatát hordoznák ezek, hanem pusztán a megérkezést gátló külső tényezők sokaságának tűnnének. Amit észre sem kell venni. Amit gyorsan át kell lépni. Mert értelmetlenül és bosszantóan lassítják a célba érkezést.

A fentiek valószínű igazságát látom ezekben a történésekben azért is, mert sokszor nem is maga a hős veszi észre ezeket a rejtőzködésükben szinte felismerhetetlen segítőket, hanem maga a ló az, aki megszólítja az embert, vagy egy megjelenő segítő, egy a többiek szemében szintén bolond, szóra, meghallgatásra sem érdemes valaki az, aki előre jó tanácsokkal látja el az őt meghallgatót. Nem jelenne meg külső segítő, ha nem lenne belül a segítségre szorulás gondolata, képe. A többiek valószínűleg nem jutottak eddig a belső felismerésig. Vagy ha igen, akkor igyekeznek ezt távol tartani, elhessegetni maguktól, mintha ez szégyellnivaló lenne, gyengeség, amiről senki nem tudhat. Maga a gyenge ember sem. Ő a legkevésbé.

Épp így történik ez a való életben is.

Talán ezért oly kevés a „megérkezett ember”. Csak útra kelők vannak. Valahol elakadtak, egy helyben topogók. S vannak még a megérkezettség látszatát magukra öltők. Ha látnánk, valóságosan érzékelnénk ezeket a helyzeteket, rájönnénk, hogy ezek csak útjaink különböző stációi. Nem kell, hogy véglegesen így maradjon. Van lehetőség továbblépni.

Megérkezni is.

Hősnek ritkán születik az ember. Az úton járásban kap lehetőséget azzá válni. Azon az úton, melyen elindul szerencsét próbálni, hogy önmaga s élete szűkössége helyett bőséget, boldogságot teremtsen. A mesékben az jut idáig, aki reálisan látja magát: annak, aki.

Az ilyen úton járó nem többet és nem kevesebbet tanul meg az útja során, mint hogy nem maga hordozza az életét, a létet, hanem fordítva. A lét hordozza őt, az embert.

Így érkezik meg.

A megérkezésnél, a mese végén már csak egy mondat van: „és boldogan éltek, míg meg nem haltak”.

 

A hőssé válás útja (I.)
Mese, mese, mátka... 

A hőssé válás útja II.
„Aki dudás akar lenni"... 

 

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 17., vasárnap,
Hortenzia , Gergő napja van.
Tartalom
Vezércikk

Bölcsföldi András
A visszakapott karácsony
Az a karácsony, amihez nem tudsz mit hozzátenni.

Gyertyánként

Szabóné László Lilla
Eljött szülésének ideje
Jászol helyett klinika

Bölcsföldiné Türk Emese
Kifordított katedrális
Chartres-i advent

Farkas Zsuzsanna
Százéves karácsony
Szenteste a lövészárokban

Gondolkorzó

Szikszai Szabolcs
Az egyformák közt furcsa, aki más
Nincsen számukra hely?

Herbert Dóra
Nagy fényesség
Elvakít vagy megvilágít?

Szikszai Szabolcs
Beérkezés a startvonalba
A végén kezdődik az igazi út?

Felszín

Pólya Dániel
A meditációról kezdőknek
– egy kezdőtől –

Bíró Anna
Ének az aluljáróban
Ettél-e már cigányasszony konyhájában?

Dósa Loretta
Ajándékcsomagolás
Lépésről lépésre

Magasság

Tamási Dénes
Az Esernyő
Üres fejjel és kitisztult szívvel ballagott az esőben...

Czapp Enikő
Ház a tónál
A belső képek ereje

Jezsoviczki Noémi
Mégis, kinek a karácsonya?
Magdi, Pista, vagy....?

Mélység

Záborszky Zsófia
Selyempapírba csomagolt gyűlölet
Karácsony után a semmibe

Teljesség

Székely Tamás
„…Mert mind ez világ csudálja, Istennek szűztől lesz Fia”
A test szent botránya

Szakács Gergely
A lelkészgyereknek is lesz karácsonya, ugye?
Levél a padlásról

Szabó Julcsi
Fel sem tett kérdéseink válasza
„Reményteljes jövőt adok nektek”

Üzenet

Czapp Enikő
A hőssé válás útja (III.)
Megérkezés

Szabó Julcsi
Ami összekapcsol
Megérkezés egy új családba

Miklya Luzsányi Mónika
Várni jó…
Mire, hogyan, miért?

Áthallások

Szabó György
Elhavazva
Képmeditáció

Miklya Luzsányi Mónika
Eső előtt
,,kirobbanás lehetőségével telítődik a lég”

B. Tóth Klára
Tekeredik a kígyó
A tékozló fiú hazatérése

Kitekintés

Szoták Orsolya
Advent, fent és lent
Mit csinál decemberben a Szeretetszolgálat?

Találkozzunk!

Pólya Dániel
Kék tó, fehér hattyúk és fekete kávé
Beszámoló a balatonszárszói Közös(s)Ég találkozóról

Látogatóink száma a mai napon: 1533
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45763578

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat