belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Szabó Julcsi

Egyre közelebb

Indulj el tapasztalni!

Szeptemberben még azt fejtegettem, mi mindent kell (illetve: dehogy kell!) magunkkal vinni. Egy lépéssel távolabbról ha megszemléljük (és, jó esetben, talán egy lépéssel közelebb Istenhez), talán azt is mondhatjuk, készen állunk az elindulásra. Nem filozofálgatnék, ha nem lenne muszáj, de azt hiszem, az itt az alapkérdés, mit is jelent elindulni? Némiképp talán megválaszoltam ezt az előző számban, de esetleges kiegészítésre is szorul. Elindulni valahol azt jelenti: leteszem azt, ami itt volt (akár jó volt, akár rossz), és elindulok valahova, ahol (még számomra) nem rakódik mindenféle mögöttes tartalom olyan dolgokra, amelyekre nem szeretném, hogy rakódjon. Amelyeket, megkockáztatom, fontosnak tartok, jelentenek valamit, erősíthetnek, bátoríthatnak, utat mutathatnak. Amelyek felé lépéseket tehetek. Amelyek – ott, ahol voltam – külső tényező hatására már nem azt jelentették, amit szerettem volna, hogy jelentsenek.

Egy gond van csak ezzel a meglehetősen logikus eszmefuttatással: hiába nem fogynak el sosem a helyek, ahova továbbléphetsz, hiába lesznek körülötted mindig emberek, akikkel beszélgethetsz – Te magad fogsz benne elfogyni. Kiürülsz. Nem érted majd és rúgkapálsz, mert egy voltaképpen egészen stabil lábakon álló dolognak tűnt az egész.
Egy Ígéret Földje-szerűség egyszer csak profanizálódik. Mint a Locomotív GT agyonhallgatott lemezén: „Az üstökös útközben elfogyott."

De vissza a Bibliához, itt van például a hozzám igen közel álló Jónás. Kétségbeesett? Kétségtelenül. Jobban tudta? Azt hitte. Mindig talált másik utat? Úgy tűnt neki. Mindig lesz egy hajó, ami Isten akaratával ellentétes irányba visz. Mindig lesz egy tök, ami (ideig-óráig) árnyékot ad.

De... nem lenne egyszerűbb felvértezni magunkat? Kitaposni előre egy utat, még idejében? Körülnézni, megszemlélni, és aztán választani? A fiataloknak már mondani sem kell – mennek maguktól. Nem a tömeges kivándorlásról beszélek. Azokról a lehetőségekről, ahova időben elindulhatunk. Tanulni. Önkénteskedni. Gyerekekre vigyázni. Tapasztalatot szerezni.

Meggyőződésem, hogy még mindig igen kevesen tudnak azokról a külföldi lehetőségekről, melyeket akár nyelvtudás nélkül is ki lehet használni. Hogy egy EVS (European Voluntary Service) önkéntesnek nem kell beszélnie nyelveket, és nincs szüksége jól megtömött pénztárcára sem. (Tulajdonképpen az elszántságon kívül nem nagyon van szüksége másra.) Rövid távú (értsd: akár 2-3 hetes) programok százait hirdeti évente számos ország számos szervezete a mára már Erasmus+ program keretein belül, legyen szó környezetvédelemről, idősgondozásról, emberi jogokról vagy szociális hálózatokról. Tapasztalatból mondom, megéri két hétig azért éjt nappallá téve dolgozni, hogy aztán 1400 gyerkőcöt egyszerre hallj dobolni egy közép-finnországi fenyőerdő közepén. Megéri a papírmunka, az utánajárás, a bürokratikus felesleg.

Meggyőződésem az is, hogy az Erasmus csereféléveket az egyetemeken nem azért kell megpályázni, mert bizonyos másik egyetem előrébb áll az egyetemi világranglistán, és presztízskérdés lenne. (Jóllehet egy önéletrajzban is remekül mutat.) Mégis, talán fontosabb, hogy soha-nem-hallott-szakok óráit látogathatod (én csak Bécsig mentem, mégis az egyik legfantasztikusabb óra, amin részt vettem, egy péntek reggel nyolckor kezdődő Afrikai ritmusok zenetörténet óra volt, ahova csak kíváncsiságból benéztem egyszer), nyolc különböző nemzetiségű, kíváncsi fiatallal főzöl és beszélgetsz egyszerre a kollégium konyhájában, érvek és ellenérvek sorakozhatnak ideológiák mentén egy szimpla makaróni fölött. Mert ezt jelenti igazán cserediáknak lenni: sokféleséget tapasztalni, kikerülni a komfortzónádból, hogy az az idegen váljék egyszer csak azzá.
Akkor pedig már léphetsz egy még nagyobbat. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 20., szombat,
Tivadar napja van.
Tartalom
Vezércikk

Czapp Enikő
Folyamatos reformáció
Bátorság vagy ráhagyatkozás?

Gondolkorzó

Fikó Norbert
Jézus követése
A megtérés egy pont vagy folyamat?

B. Tóth Klára
Indulj el egy úton
Kirepül a gyermekem. De hová?

Bölcsföldiné Türk Emese
Ház – As – Ság
Kíváncsi volt, hát lenyomta a kilincset.

Felszín

Bíró Anna
Egy utazás margójára
Fél év Brazíliában

Szabó Julcsi
Évadkezdésre
Díszletek a HÉV-en

Bölcsföldi András
Hinta, hinta...
Felnőttkorból gyermekkorba és vissza

Magasság

Ottucsák Melinda A.
Indulni kell
– képek valahonnan a Közel-Keletről –

Pólya Dániel
G. K. Chesterton: Az elfeledett óriás
(tündérmese négy felvonásban)

Farkas Zsuzsanna
Őszi nap fénye
Kávéházi történet

Mélység

Szakács Gergely
A szorongástól az önbecsülésig
Pál Feri könyvének margójára

Tóth Sára
„Gyermekeim, akiket ... fájdalmak közt szülök meg"
Szülés a Bibliában és az életben: szüléseim története

Záborszky Zsófia
Függőségből függőségbe
Hol kezdődik az ördögi kör?

Teljesség

Miklya Luzsányi Mónika
Menjetek el szerte a világba...
Egy magyar lelkész Mandzsúriában

Záborszky Zsófia
A szolgáló vezető
Az első lépések a vezetővé formálódás útján

Szakács Gergely
A test imádsága
Mit jelent Jézussal zarándokolni?

Üzenet

Szabó Julcsi
Egyre közelebb
Indulj el tapasztalni!

Czapp Enikő
A hőssé válás útja II.
„Aki dudás akar lenni"...

Áthallások

Miklya Luzsányi Mónika
Road movie másképpen
Új alapot építeni autózás közben

Hancsók Barnabás
Lágy eső
„Anya meghalt, apámat nem ismerem”

Kitekintés

Ottucsák Melinda A.
De én nem vagyok szendvicsgyerek!
Születési sor(s)rend - könyvajánló

Látogatóink száma a mai napon: 3334
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44170263

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat