belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Nagy László

Elhagyva és befogadva

Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?

Csöppség volt ő, aki állandóan hancúrozott, s csak a játékkal törődött. Mindig mindenkit megnevettetett. Ám most nem volt senki körülötte, hiszen ebben a pillanatban csupán egy kivert kutya volt.
Tegnap még Zizinek hívták, s három kölyöktesójával élt egy embercsalád otthonában. Legtöbbet az apró emberrel játszott, aki annyi éves lehetett, ahány hónapos ő volt: úgy talán öt.
Amikor a kisember hazajött délutánonként, akkor elkezdődött a hancúr, melyben még három ikertestvére is részt vett. A kisember s a négy szőrgolyó guruló, visító, fújtató egységbe-gabalyodása tette otthonossá az amúgy hangos kiabálásokkal, büdös szagokkal, kíméletlen rugdosásokkal megfertőzött hajlékot.
Amikor a nagyember, a szakállas esténként megérkezett, akkor öt játékos küzdött a négy sarokért, ahol meglapulva igyekeztek minél kevesebb ütleggel megúszni a villanyoltásig vánszorogva múló irdatlan hosszú időt. A mai estét azonban nem úszták meg.
Egy óriási csetepaté után a négy kutyakölyök egy óriási zsákba került, melyet két büdös kéz összecsomózott, majd kíméletlenül kihajított a téli hidegbe, a fagyos kertbe. A négy pinduri szőrcsomó kocsonyaként remegett a fullasztó zsákban. A Nagyember haragos kiáltását hallották egyre közelebbről. A zsák hirtelen a levegőbe emelkedett, majd a Büdös hátán landolt. Az csak vitte, cipelte őket egyre messzebb a meleg otthontól, s apró emberbarátjuktól, aki egyben anyjuk helyett anyjuk volt, aki etette őket, aki védte őket, aki játszott velük nap mint nap. Egyszer csak megállt a Nagyember. Kioldotta a zsák száját, durván belecsapott, majd Zizi egyik tesójának elkapta a grabancát, s kihajította őt a zsákból. Majd összefogta a Büdös a zsák száját, s továbbment. Nemsokára a másik tesó volt soron. Még össze sem dughatták orrocskájukat búcsúzóul, mert a következő pillanatban már messze nyüszített tőlük a zsákból kivetett Pöttyöske. Hallották nyöszörgő nyüszítését s féltek. Ebben a pillanatban otthonuk ez a zsák volt, melynek cipelője még tudta a hazavezető utat. Pár perc múlva azonban Zizi is legutolsóként elhagyta a zsákot. Nem repülve, hanem kimászva abból. A Büdös ordítva távozott a nagy hideg kövek közül. A lyukas zsák viszont ott maradt Zizinek éjszakai hajlékul. Szűkölve feküdt rá az elhagyott kutyakölyök a zsákra. Ha ember lett volna, akkor megborzad a helytől ahová kidobták őt. Ez a város egyik temetője volt. Sötétség borult a kövekre s a remegő Zizire, és lassan megdermesztette őt a halál hírnökeként fütyülő északi szél. Visszamászott hát a zsákba, mely egyetlenként még befogadta őt, s átmenetileg némi melegséget, védettséget biztosított számára.

Valaki tanúja volt az este minden pillanatának: a hancúrnak, a nevetésnek, a haragnak, a sarokba menekülésnek, az üvöltésnek, a rúgásoknak, a bűznek, a félelemnek, a zsákba tevésnek, a hiábavaló könyörgésnek, az elhajításoknak, a hidegben nyüszítésnek, a zsákba bújásnak.

Ez a Tanú a következőről tanúskodik most: hat gyermeket láttam, hat számkivetett gyermeket. Egy kívülről nem tűnik annak. Szakálla, termete megfelelő álca ahhoz, hogy láthatatlanná váljon a belül oly nagyon szenvedő gyermek. Ő az apja annak az apróságnak, aki anyukáját játssza a négy pettyes szőrcsomónak. A négy szőrcsomó pedig remegve gazdára vár a hidegben. Őket most gyűjtőnéven kivert kutyáknak nevezem. Az ő sorsuk azonban szinte egyszerre megoldódik: pár percen belül már van gazdája a négy kutyakölyöknek. Egyiket a magányos Balázs bácsi fogadja be, akinek az ajtaja előtt nyüszített. A másikat Olga néni, akinek már eddig is hat kutyája volt. A harmadik egyszerűen beszalad Kovácsék házába, amikor legnagyobb lányuk kimegy a lakásból, s bebújik a szekrény alá. Addig ki sem jön onnan, amíg valami finomsággal ki nem csalogatják őt, a család új kedvencét. Zizit pedig az a Kende néni fogadta magához örömmel, aki eddig minden este egyetlen elvesztett fia emlékére gyújtott mécsest a temetőben. Az Apróembert pedig napokon belül nevelőszülők fogadják magukhoz. Olyanok, akiknek nem lehet gyermeke. Már nem érzik magukat olyan elveszettnek, ha végre csöppség van a házban. A felnőttnek álcázott gyermek azonban most igazából kivert kutya. Ül a házába kiverve, egyedül, s a négy fal hangtalanul üvölti neki régről ismert nevét: Büdös Kutya! Elméje szünet nélkül visszhangozza e szavakat: „nyomorult vagy, magányos, elhagyatott".

A Tanú némán, mintegy magának teszi fel a kérdést: „hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?"

Majd rögtön válaszol is Neked, Aki e sorokat éppen most olvasod: „Te kezded el, saját magaddal. Felfedezed saját örömteli gyermeki arcodat. Befogadod magad, hisz már úgyis Befogadott a neved. Többé nem dőlsz be annak, amit Rólad mondanak. Többé nem hiszel önmagadat kárhoztató gondolataidnak. Kész leszel elismerni, hogy felnőttséged jelenleg csupán látszat. Gyermek vagy, s abbahagyod ennek elutasítását. Nem a felnövekedésedre koncentrálsz, hanem a befogadott gyermekségedre, ami réges-régen világszerte hiánycikk. Befogadott gyermekség nélkül csak látszatfelnőtt lehetnél, aki soha nem nő fel igazán, és gyermek sem tud lenni igazán. Belülről befogadott-elfogadott gyermekként viszont igazi felnőtté válsz: valódi felnőtté, aki megmarad gyermeknek. Akkor már nem vádolod, nem sajnálod, s nem akarod megmenteni a Büdös Kutyát s a társait. Ők fognak megtalálni Téged, hiszen „a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak (gyermekeinek) megjelenését"(Róm.8,19).
Tehát a válaszom Neked szól: Te vagy A GYERMEK.
Sohasem voltál más, sohasem leszel más.
Az ÉN gyermekem vagy. Lelkemből való Lélek.

Ebből élsz mindörökké".

Ezek a Tanú szavai, a Lélekéi, melyek Neked szólnak mindörökké.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Gondolkorzó

Pete Violetta
Különcök a lelkészgyerekek?
Lelkészszülők áldott jó, vagy átkozottul konok gyermekei

Hegedűs Dorottya
Muszáj tökéletesnek lennem!
Egy lelkészgyerek felismerései

Katona Viktor
Szakma ez is
Lelkészgyermek vagyok, de még nem nősülök

Ráczné Édes Jolán
Bonyolultabb a kép, mint hinnénk
Rászedtél Uram, s én hagytam, hogy rászedj.

Katona Viktor
Utánlövés: Keresni a jézusit
Meddig szabad elmennünk a kritikával?

Ágostonné Szőcs Anna
Nem azért mert lelkészcsalád vagyunk, hanem azért, mert hívő család vagyunk!
Ha a többi gyerek felé is nagyok volnának az elvárások, talán kevésbé lennének különcök

Felszín

Rusznák Emese
Bábu vagy, vagy játékos...?
Most kimaradsz egy körből, hogy megismerd a játékszabályokat.

Nagy László
Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket
Talán be kellene iratkozni egy olyan iskolába, ahol a kisgyermekek a tanárok, ami az ő szellemiségük szerint a játszótársat jelenti.

Szűcs Balázs
Hagyd meglepni magad!
„Az édesanyámtól kaptam az első gitáromat. Biciklit szerettem volna, de arra nem futotta." (Elvis Presley)

Magasság

Turcsik Ferenc
Tabula rasa, avagy a semmi is valami
A tiszta lap nem érdem, hanem ajándék.

Gueth Péter
Beavatás
Egyes helyeken a gyermekekből felnőttek lesznek

Mélység

Kovách János
Az elveszett gyermekkor
Anya helyett pszichoanalitikus viszi a bölcsibe a minifelnőttet.

Tóth Sára
Gyermetegség és gyermekség
A kereszténység infantilis változatban otthonos, komfortos, de igen szűkös világot kreál a híveknek

Teljesség

Szabó István
Ami lényeges
Fontos dolgok köré szervezed az életed?

Jeney Edit
„Ha olyanok nem lesztek…”
Mint aki bátran az óvó kezek közé ugrik.

Pete Violetta
Családi fotó
Kinek a hithőse lehetsz?

Üzenet

Nagy László
Elhagyva és befogadva
Hogyan vezessem vissza a „felnőttet" a befogadott, elfogadott gyermekség élményéhez?

Dobóczky László
Gyermekorom elvárásai
Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot.

Turcsik Ferenc
Rosszcsont kölök
Hogyan is lehetne bűnös ez az ártatlan gyermek?

Áthallások

Szerkesztő
„Visszaöregedett a saját gyermekkorába"
A király, akit csecsemőként nem fogadott be senki, s akit gyermeki szent öregként sem fogadnak be sem a jobb, sem a bal oldalon állók.

Hegedűs Márk
Hetedik Mennyország
Egy sorozat arról, hogy a legaktuálisabb problémákra is léteznek keresztyén válaszok.

Szerkesztő
„Felnőtlen gyermekkor”
Kicsiből naggyá, nagyból kicsinnyé

Riport

Szerkesztő
Fiam, ez itt a Parókia, nem a Sziget!
Akiknek a gyülekezeti terem a gyerekszobájuk

Hegedűs Márk
Gyermekkor a parókián
Előnyök és hátrányok, melyek a lelkész-gyerek-szobából jönnek

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekmentés a földi pokolból
Vannak, akik az általunk elképzelhető világon túlról jöttek

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Iskola és tehetség
Önálló gondolkodásra a közoktatásban nincs módja, és az évek elteltével lassan igénye sem lesz.

Bölcsföldi András
Tiszta hangok
A gyermek, akinek még nincs semmije, nem tud mást adni, csak magát.

Látogatóink száma a mai napon: 5715
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45756075

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat