belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Bagdán Zsuzsanna

Kikapcsolni a gépet

Szabadságunkat is beszippantja a képernyő

Csak még egy perc! Már nem dolgozom, csak még megvárom, hogy mit ír a fiúm, meg megnézem gyorsan, hogy licitáltak-e a cédére, amit kinéztem magamnak a vaterán, meg rápillantok a meccs eredményére, tényleg csak egy perc... Igen, tudom, indulunk, tényleg mindjárt megyek. Mindjárt. Mondom mindjárt! Még 23%, és átjön a film, azt már igazán kibírjátok, nem? Nem tudom, hova kell mindig rohanni! Jó, oké, megyek már, de nem kapcsolom ki a gépet...

A fenti monológ csak részben a képzelet szüleménye. Családok sokaságában hangzanak el hasonlók, sokszor lényegesen rövidebben, korántsem ennyire udvariasan. Nem könnyű kikapcsolni a gépet, hacsak nem szenvedünk elektro-hiperérzékenységben - szerencsére a világ lakosságának csak elenyésző részét érinti ez a szervi elváltozás, legtöbbünk agya nem omlik össze a háztartási gépek elektromos rezgésétől. Sokkal inkább annak hiányától.

Persze ez így erős sarkítás - nem elsősorban az elektromos hullámokra van szükségünk, az viszont tény, hogy a gépeink nélkül sokunk élete elképzelhetetlen. A számítógépünk nemcsak a munkaeszközünk, hanem a tévénk, a fotóalbumunk, a telefonunk, sőt, a kávéházi asztalunk, patológiás esetben a hálószobánk is. Sokszor webes felületen rendelünk vacsorát, választunk ruhát, itt szervezzük meg az utazásunkat vagy adjuk le adóbevallásunkat. A számítógép sokszor munkaidő után, éjszakára is bekapcsolva marad, jelzi a beérkező ímélt, a hálózathoz csatlakozó barátokat. Mindig készen áll, mindig válaszol, mindent tud. Újabb erős sarkítással azt mondhatnánk: a számítógépben élünk, és ő mibennünk. Kikapcsolni kicsit olyan, mint gyökeret veszteni - a virtuális világ sokunk hobbija, szabadidős tere. Néhányunknak az egyetlen ilyenje.

„Kislányom, kigúvadt szemű idióta leszel" - mondta nekem édesanyám gyerekkoromban, pedig nem volt semmi olyan kutatási eredmény publikálva akkor, a kilencvenes évek közepén, amivel ezt az állítását igazolhatta volna. Én ugyanis nem ismertem senkit, akit a tévézés kigúvadt szemű idiótává tett volna. De az édesanyám józan paraszti eszének nem kellettek bizonyítékok, logikusan levezette magában a folyamatot: ha az agy elszokik bizonyos gyakorlatoktól, akkor nem, vagy csak nehezen lesz képes azokat megcsinálni. Például a Károli-féle bibliafordításon simán megakadhat az, aki a Facebookon vagy a Twitteren pallérozza intellektusát.

Nyilván nem bölcs dolog démonizálni az internetet, sőt, egyáltalán semmit nem bölcs démonizálni, mert ez nem nevezhető a helyén kezelés stratégiájának. De hogyan kezelhető a helyén a gép, amit nem tudunk kikapcsolni, mert valami belül nem engedi? Mert jöhet egy fontos ímél, információ, hír, bármi - vagy éppen a nagy semmi, ami akkor szakad ránk, amikor lehajtjuk a laptop fedelét...

Pont ma készítettem egy interjút egy ifjúsági szakemberrel - nemcsak ifjúságsegítő, hanem édesapa is. Hosszan beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos a minőségi idő és az egymásnak adott figyelem a családban, majd elkértem az ímélcímét. Mondta, hogy hétvégén elutaznak a családdal, de viszi a gépét, úgyhogy küldhetem az írást, ő szívesen foglalkozik vele. Kicsit megállt bennem a szó. Elmeséltem neki, hogy épp erről írok, hogy kikapcsolni a gépet, szabadságra menni, és hogy nem bírom befejezni, mert valahogy sosincs vége - ugyanis ahhoz ki kell kapcsolni a gépet. Nem is olyan könnyű ez, válaszolta.

Megijesztett ez a mondata, és eldöntöttem: gyakrabban kapcsolom ki a gépet. Például azért, hogy egy langyos, nyári esten twittelés helyett egy finom, hűs citromos sört igyak a barátaimmal. Vagy hogy végre igazán meghitten beszélgethessek a lakótársaimmal, ne csak a monitor mögül. Kicsi trükk, mégis milyen nehéz.

Nehezen írják magukat az utolsó mondatok, a gép érzi a vesztét. Remélem, tud majd nélkülözni egy-két hétig, ugyanis szabadságra megyek, nélküle. Igazi szabadságra - kiszabadulva a hálóból.

 

Néhány példa arra, miért érdemes kikapcsolni a gépeket:

Mert saját akaratuk is lehet:

 

Mer szembeötlőbben meghatározza a tetteidet, mint gondolod.

 

Mert a végén életed egyetlen percét semtudod majd elképzelni gépek nélkül.

 

 

 

A témában ajánljuk még:

„Ne légy folyton bekapcsolva"

Douglas Rushkoff médiaguru digitális tízparancsolata hivatalból kötelező olvasmány az online élőknek.
Kiderül, hogy semmi baj nincs velünk, ha nem ragadt magával a web2-láz, de ha mégis, abból is van megtérés...

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 17., vasárnap,
Hortenzia , Gergő napja van.
Tartalom
Vezércikk

Nagy László
Megérdemelt pihenés
Lépések a testi-lelki egyensúly felé

Felszín

Pete Violetta
Keresztény színes - színes kereszténység
Hogyan szórakoznak az Úr hivatásos szolgái?

- sb -
Augusztusi hullócsillagok
A fülig vízben és a felfelé néző gyönyörködés kontrasztja - egy facebookkezdeményezés nyomán

Bálint Katalin
A nyár igazi értékei
Miért kell a nyaralást kipihenni? Hány csillag kell egy jó üdüléshez?

Szász Júlia Szende – Pete Violetta
Diák levele a nyárhoz vizsgaidőszakban
Felüdítő rímes fáradtsága két elmének

Magasság

Tóth Sára
A mennyben pihenni fogunk?
Munka és pihenés közötti hasadtságra ítéltetve...?

Mélység

Nagy László
Meditációs utak a mindennapi terhek elengedésére
Elérni a békességet, az áldottságot

Dobóczky László
Függetlenül szabadságon
Szabadságolni magunkat a függőségekből úgy lehet, ha tisztában vagyunk velük...

Szakolczainé Gál Éva
Amikor együtt lakoznak az atyafiak...
Családi csapatépítő tréning - hogyan legyünk együtt és nem csak egymás mellett

Rusznák Emese
Jó utat!
Van aki a föld középpontja felé indul, de vannak közelebb is felfedezetlen tájak...sokkal közelebb

Teljesség

Pete Violetta
Ismered a boldogsághoz vezető jelszót?
Ismered a boldogsághoz vezető jelszót?

Péter-Szarka Katalin - Szakács Gergely - Bella Péter
Kilátó
Boldogmondások mezsgyéjén bandukolva

Béres István - Korpics Márta
Úton lenni, jelen lenni
Zarándoklat: olyan út, ahol kapcsolatba kerülök

Üzenet

Kókai Géza
Békesség közel és távol
Lokalitás helyett lojalitás

Bagdán Zsuzsanna
Kikapcsolni a gépet
Szabadságunkat is beszippantja a képernyő

Szűgyi Zoltán
Megélhetők-e a mindennapok szabadságként?
Távolabblépve közelebb jutni önmagunkhoz

Áthallások

Szász Júlia Szende
Hajnali békesség Istentől
A teremtés csendje, amit felkavarunk minden reggel

Riport

Szerkesztő
„Fogd be a szád és relaxálj!”
Pál Feri atya az önfeledtségről

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
A szegény asszony és húsleves
Egyszerű megoldások azért, hogy a vasárnap a nyugalom és ne az őrület napja legyen

Géczy Ráhel
110%-ig mindenható
„Ezen a nyáron még többet akarok Istenből!"

Szakolczainé Gál Éva
Családi játékok
Ötlettár

Kovách János
Haverok, Biblia, Ovis tea...
Azok a felejthetetlen ifjúsági táborok!

Látogatóink száma a mai napon: 341
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45762386

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat