belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Horváth Zsuzsanna

Vizet a sivatagban

– minden föld lehet szent föld

Egy izraeli zarándokút széljegyzetei

Tíz nappal ezelőtt elindultam Izraelbe, remélve, hogy az elmúlt hónapok lelki szárazsága után ott élő vízre találok (ilyen az ember: a sivatagba megy vízért).

Megérkezésünk napján Peter Loth Holokauszt-túlélő nekünk szegezte a kérdést: lehetséges megbocsátani mindazt a szörnyűséget, amin keresztülmentek emberek ezrei a koncentrációs táborokban? Nem. Nekünk nem. De Istennek minden lehetséges.

Ez volt az üzenet első rétege: felszólítás a harag és a régi sérelmek elengedésére. Azonban a kegyelem nem elégszik meg csupán ennyivel. Többrétegű, mint a hagyma (ahogy Shrek mondta saját magáról), és egyedül rajtunk áll, mennyit vagyunk hajlandóak meglátni és befogadni belőle. Ahogyan Victor János is megfogalmazta: „a kegyelemben is vannak, minél beljebb, annál csodálatosabb birodalmak". Gyerünk, fedezzük fel őket!

A Holt-tenger felé vezető út végtelennek tűnő sivatagát elnézve eszembe ötlött a kérdés: Mi hajtotta Jézust és a tanítványait? Hogyan voltak képesek itt gyalogolni egyik helyről a másikra? Nekem még autóval is fárasztó... talán mégsem annyira egyszerű elmerülni Istenben, hiszen a sivatagon keresztül kell mennem.

Hamarosan ismét rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. A kegyelem olyan, mint a Holt-tengerben fürödni. Képtelenség elsüllyedni. De úszni is. Csak lebegni lehet, rábízva magam a vízre.


En Gedi felől megközelítve a kegyelem valóban sivatag. 
Azaz inkább vízesések és források egymásutánja, amiket sivatagok választanak el egymástól.
Minden forrásnál pontosan annyi időre tudok feltankolni, míg el nem érem a következőt.
Nem hagyhatok ki egyet sem, hiszen én nem vagyok teve.
Lelki értelemben sem.
Minden egyes nap oda kell mennem a forráshoz, minden lépésem előtt tankolnom kell. Különben azt veszem észre hirtelen, hogy a sivatag közepén állok víz és üzemanyag nélkül. Ahhoz pedig nem vagyok elég nagy és erős, hogy ezt a problémát egyedül megoldjam.

A Siratófalnál imádkozó emberek szintén ezt jelképezték számomra: az Istenhez való odafordulást minden egyes nap, a kérések, hálaadások, terhek, imádságok letételét (ennek látható jele a fal réseibe tett papírcetlik tömkelege).

Kétségtelen, hogy ott nem esik az embernek nehezére imádkozni..de mi lesz, ha hazamegyünk? Hol vannak Jézus lábnyomai Magyarországon? Miért nehezebb egyik helyen imádkozni és Istenre figyelni, mint a másikon? Isten mindenhol jelen van. Legfeljebb én nem vagyok ott. De ha képes vagyok jelen lenni az adott pillanatban és helyen, akkor „minden föld lehet szent föld" (Pál Feri atya). Ugyanígy hiába utazom a Szentföldre, ha ténylegesen nem érkezem meg oda. Megint. A kegyelem. Hogy mindig van lehetőség megérkezni az Atya karjaiba.

Különleges feltöltődés Jeruzsálem utcáin sétálni. A Siratófalnál imádkozni. A Holt-tenger vízén lebegni. En Gedi vízesései alatt állni. Sétálni a sivatagban. Egy ház tetejéről nézni az éjjeli várost. A Galileai-tengerben úszni, a partján napozni. Végigjárni az Izraeli Múzeumot. Az Óvárosban alkudozni az árusokkal. Minden reggel közösen kezdeni a napot. Németek, amerikaiak, magyarok. Együtt imádkozni, énekelni. Izrael különleges hely. Azért különleges, mert nekünk szükségünk van különleges helyekre, ahol azt gondoljuk, közelebb van az Isten, és jobban hallható a hangja. Ahol szerintünk könnyebb megtalálni a vizet. Az Isten pedig mosolyog, és azt mondja: „Jól van, gyermekem, menj csak Izraelbe, ha neked ez kell ahhoz, hogy észrevedd végre: itt vagyok melletted." Aztán megérkezem Izraelbe, és tényleg ott van az Isten. Aki mindig itt van.
Az Izraelben töltött 10 nap mintegy előképe volt a szeptemberben kezdődő 10 hónapnak, amit Kolozsváron fogok eltölteni. Izrael, Magyarország, Erdély. Mindenhol ugyanaz van elkészítve: a Jézussal való találkozás. Ő ott van. Nekem kell megérkeznem. És ha megérkeztem, életre szóló találkozásokban lesz részem. Jézussal. A körülöttem lévő emberekkel. Saját magammal. 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. november 15., péntek,
Albert , Lipót napja van.
Tartalom
Vezércikk

Dobóczky László
Te is látod?
Te milyen járó-kelő vagy?

Gondolkorzó

Bella Péter
Hányasra értékeled a lelkészedet?
A minőségbiztosítás kérdése az egyházban

Felszín

Dull Krisztina
Egy korty Toszkána
Markó-élmény a Galériából

Kedvek Vera
Az vagy, amit megeszel?
Milyen étrend tesz jót a lelkemnek? – önsanyargatók és önjutalmazók

Magasság

Szűgyi Zoltán
A lélek reggelije
Milyen könyveket, milyen betűt, milyen gondolatokat falsz?

Réz-Nagy Zoltán
Kreativitás és megmenekítés
Cseréphadsereg, Hundertwasser és Jézus Krisztus

Mélység

Luzsica Fanni
A lelkierő receptje
Töltekezéshez hidegen tálalva ajánljuk: végy egy kanál…

Szakács Gergely
Mentális önvédelem
A rádbízottak között Te is ott vagy!

Szoták Orsolya
Kikapcs!
Feltöltődés a legjobb társaságban…

Teljesség

Tóth Sára
A kaja, a szex és az Isten
A vágyaink és a Mindenható

Bagdán Zsuzsanna
Zsuzsi, az autó
Elmélkedés a keresztyén belsőégésű motorok jósági fokáról

Üzenet

Horváth Zsuzsanna
Vizet a sivatagban
– minden föld lehet szent föld

Áthallások

Miklya Zsolt
Zöldfül, zöldarc, zöldszakáll…
A zöld inkarnációi Chagall néhány képe nyomán

Hancsók Barnabás
Mi hajtja a rajzfilmgyárak malmait?
Mi szükség a fegyverkezésre?

Miklya Luzsányi Mónika
Energiaátadás
Amélie – a fizika törvényei és a szeretet

Tóth Sára
Zöld hentesek
Egymásból táplálkozunk!

Riport

Kósa Balázs
The sound of silence (vágatlan változat)
Exkluzív: Képzelt riport egy sztárprédikátorral

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Házasság újratöltve
Mi újíthatja meg a párkapcsolatunkat?

Unger Zoltán
Megújuló energiaforrásaink
Teológiában és geológiában egy közös van: Isten

Péter-Szarka Katalin
Anyaság mint erőforrás?
Egy duplát legyen szíves!

Látogatóink száma a mai napon: 5702
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45756062

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat