belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Sümegi Nóra

Edi, tanú gáborok között

Nem baj, ha nem tud róla...

„Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie."
János 1,8

Nagy bátorság kell ehhez - a tanúságról írni. (Ezért tartott vajon olyan sokáig rászánnom magam?) Mert a tanúság, az nem tudományosan, egzakt úton meghatározható fogalom. Számomra nem. Inkább nevezném így: „tükörlét".
Bátorság kell ehhez azért is, mert ilyenkor a keresztyén ember óhatatlan lelepleződik önmaga előtt. És azért is, mert valami öntudatlan folyamatot kell a tudatba hívni, ha a tanúságról szeretnénk beszélni. Hiszen a tanú az esetek legnagyobb részében nem is veszi észre, hogy éppen tanúvá vált. Ez még akkor is így van, ha az ember (lánya) tudatosan engedett a hívó szónak: menjen el tanúnak lenni, és másokat is azzá tenni...
Így indultam el én is sokakhoz hasonlóan. Több egybehangzó hívó szóra, de leginkább az ezek közül kiemelkedő hangra, Jézuséra - egy speciális szolgálat, a bibliafordító misszió felé. Ennek részeként töltöttem el nyolc mögöttünk lévő hónapot egy zárt, erdélyi cigány népcsoport, a gáborok megismerésével, nyelvük, közösségük, szokásaik „ízlelgetésével". S mivel egy kicsike magyarlakta zsákfaluban volt a szállásom, nagy teret kapott ez alatt az idő alatt az erdélyi magyarsággal való azonosulásom, a hozzájuk fűző kötődésem is.
Tagadhatatlanul bizonyságtételek tanújává lettem egy kis zugnyi, nemzetek közötti magyar földön.
Minden keresztyénhez hasonlóan én is kimondhatatlanul vágyom arra, hogy Krisztus bizonyságtevője legyek, bármerre visz is az út, s mivel a tanúságtétel leginkább a maga megélt valóságaként hat hitelesen másokra, és nem hangoztatott igazságaival, azt mindig az idő próbálja meg. Nekem nem adatott annyi idő a szívemhez szorosan közel kerülő magyar és cigány emberek között, hogy igazán megélhettem, megláthattam volna, mennyit tudok Jézus lényéből és szerelméből visszatükrözni előttük-feléjük. Mennyi érezhető vajon abból a „tükörlétből", amit korábban említettem, és amire őszintén vágytam.
De azt el tudom mondani, hogy miről beszéltek számomra azok az életek, amik énelőttem váltak bizonyságtétellé.
Legalapvetőbb érzésem, hogy az erdélyi emberek tanúsága: a lét(ezés)ük, a gáboroké: a hagyományuk. Abban, hogy eleven, lüktető közösségként, a természethez egészen közeli, ősi módon éli valaki mindennapjait, és szerelmében, választásaiban, vallásában, nyelvében szigetként őrzi identitását, rendkívül nagy erő van. Ahogyan abban is, hogy fejkendős, szalagos, nagy kalapos, bajuszos családok róják időtlenül az utakat, közösségük belső törvényeit és erővonalait gondosan megőrizve az illetéktelen betolakodók és minden kósza szél vagy kor változásai elől. De mihelyst közelebb kerülök egyes életekhez, sokszorosára nő a bizonyságtétel ereje. Mihelyst Irmuskának vagy Edinek hívják, máris életnyi bizonyságtétel fér el a szívben.
Erdélyi barátnőm élete röghöz kötött a szó sokféle értelmében. Kezei nem valós korát árulják el, hanem elgyötört, kapálástól, kenyérvetéstől és magatehetetlen szülők ápolásától megtört kezek. De mosolya és könnyei egy megszabadult, gyönyörű asszonyé. Krisztus belépett az életükbe, a családjukba, és Úr lett felettük. Nem lett kevesebb a kosdgyűjtés, a sajtcsinálás meg paprikadarálás gondja, de megnőtt a szív öröme, hálája és elköteleződése. Nem tud kiszakadni abból a fárasztó, évszakokhoz igazodó igából, ami az élete, nem is tudna már, de ebben talált haza mégis. És tudja, kihez szaladjon a boldogságával meg akár a fuldokló szomorúságával is: Urához, Akiről ezerszer csodálatosabban beszél az élete, mintha nyugodt, gondtalan, kényelmes környezetben élhetné napjait.
Nem tud róla, hogy Krisztus tanúja.
Edi egy barnabőrű, koránál fiatalabbnak tűnő, alacsony, csendes és mosolygós cigány fiú. Népe hagyományos, helyi módján kosárfonásból próbál élni egyetlen szobányi sártapasztott házukban két testvérével és feleségével egy „Szerbiának" elkeresztelt végeláthatatlan nyomortelepen. Ő az első megtérő ezen a furcsa, szürreális, harmadik világból itt termett szigeten. Torkot szorító és maró érzés végigmenni akárcsak kocsival is ezen a domboldalon. Nem lehet könnyek nélkül megúszni. És ott, a semmi szigetén, az emberi nyomor helyszínén mégis megszületik az Élet egy szívben. Akkor is, ha népe lenézi és megveti érte, akkor is, ha reménytelennek látszó az élete. Ennél nem kell nagyobb bizonyságtétel Isten kegyelméről, irgalmáról és páratlan szeretetéről. Edi imádkozik a kis szoba közepén térdelve megváltó Krisztusához, Akit - ajtó nélküli viskójukkal ellentétben - már senki nem vehet el tőle. Együtt imádkozunk; csak mindannyian a magunk nyelvén.
Edi abban a pillanatban mélységesebben tanú, mint bárki, akit ismerek - csak nem tud róla.

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 19., szombat,
Nándor napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szabados Tamás
„Hamis tanúbizonyságot ne tégy"
A külvilágot pedig - eddig azt hittem - nem érdekli, milyen az Isten.

Gondolkorzó

Pete Violetta
Segítség, kinek higgyek?
A vádlottak padján Máté, Márk, Lukács és János evangélisták hamis tanúzás vádjával

Bolyki János
Védőbeszéd az evangélisták mellett
Mi értelme volna teljesen egyező beszámolóknak, hogyha több nézőpont is lehetséges?

Szerkesztő
Mi talán mindenre emlékezünk?
Empátiám a az elkövetőkkel szemben

Szerkesztő
Se elvenni, se hozzátenni!
Fontos az az ióta is!

Felszín

Miklya Luzsányi Mónika
Tanúk nélkül nincs házasság
Lezárul a kötelesség a kézjegyünkkel?

Gueth Péter
Kő mellé kenyér
Szikraként pattognak a szavak a szónok szájáról, a fülünkön be, majd onnan ki

Pete Violetta
Hallomásból vallomás
Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett...

Magasság

Réz-Nagy Zoltán
Elvhű élet és ítélet
Marx, Engels, Mózes és Jézus Krisztus

Kósa Balázs
Paradoxonok márpedig vannak
Sokan hiszik, hogy az Istenre, hitünkre vonatkozó állítások egyértelműek és világosak, logikailag következetes rendszert alkotnak és azt is kell alkotniuk.

Turcsik Ferenc
Nesze semmi, fogd meg jól
Az idők változnak, de az ámítók és az igazak nem

Turcsik Ferenc
Egy régi per margójára
Van, hogy vesztesz és nyersz, és van, hogy nyersz és vesztesz...

Mélység

Nagy László
Miről tanúskodik az életünk?
Ha a minareteken és a Csillagok háborúján át vezet az út.

Nagy László
A hazugság - hamis tanúzás
Mi az a motiváció, ami tanúvá tesz, és ki az a Tanú, aki felfedi?

Teljesség

Faragó Dávid
Ecce Testes! - Íme, a Tanúk!
Ott állunk a tömegben és kiáltjuk: Barabbást!

Bölcsföldi András
A tanú - Örök parafrázis
Amikor NEM állítja meg az atya kezében a tőrt angyali szózat

Sáry Pál
Jézus pere
A jogrendszer amely lehetővé tette a keresztre küldeni

Üzenet

Rusznák Emese
Tanúim lesztek!
Találkozások Vele

Szűcs Balázs
Egy egész szappan
Robbantás helyett szolgálat: ez a tanúság.

Sümegi Nóra
Edi, tanú gáborok között
Nem baj, ha nem tud róla...

Fodorné Ablonczy Margit
Vallomás a rossz útról
Beszélni kell, hogy más elkerülje

Dobóczky László
Különös tárgyalás
Tanúskodás a kábítószer ellen

Áthallások

Tóth Sára
Gömbvillám a plafonon
Zsidó menekültből karmelita szerzetes

Szerkesztő
Valaki járt a templomban...
... de mit láttak a szemtanúk?

Jeney Edit
Ben Hur - Hiányérzet egy film kapcsán
Különvélemény

Riport

Szerkesztő
Végh Tamás a bizonyságtétel gyakorlatáról
Kívül menni a kerítésen és elérni az embereket az utcán

Miklya Luzsányi Mónika
Média - hatalom
Hogyan gondolnak a mai magyar keresztyén média képviselői?

Kitekintés

Jéger-Pete Renáta
Isten a focipályán
Kinek jár a hálaadás a góljainkkért?

Miklya Luzsányi Mónika
Vele szentül élek
Egészen addig, amíg egy szakmai konferencián nem találkoztam valakivel, aki...

Dr. Szathmáry Béla
Tanúbizonyítás az igazságszolgáltatásban
Mi a lehetősége, felelőssége és joga annak akit ma beidéznek a törvény elé?

Látogatóink száma a mai napon: 760
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45536491

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat