Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Minden városban vannak nevek, amelyeket jobbára mindenki ismer, akár a rossz pénzt. Így volt ez az egyszeri gyülekezet háza táján is. 

Ki más hozhatta volna a rettenetes hírt, amely megrázta az egész gyülekezetet, mint Vissi Pintyő meg Hertelendi Kata. No, jó, az egész gyülekezetet talán nem, de az ifit biztos. És a baba-mama kört. Meg az asszonykört. Szóval minden olyan kört, ahol lányok, nők, asszonyok és hölgyek fordultak meg tizenhattól százhat éves korig.
– Biztos! Most már tuti biztos! – súgta Vissi Pintyő Számcsinak ifi előtt.
– Honnan tudod? – kérdezte kétkedve Számcsi, aki – mint tudjuk – Klárcsi volt kiskorában, csak aztán rákattant a Rubik-kockára, és most matek szakra jár, szereti hát a logikus következtéseket.
– Tilinkó bácsi látta őket… – súgta Pintyő vissza – a lány már haza is költözött a nagyapja házába.
– Tilinkó bácsira nem érdemes hallgatni – rázta le a választ Számcsi –, ő összehord hetet-havat.
– Meg a fél várost – szólt közbe Kata. – Az anyakönyvvezetőt is ő furikázza a taxijával. Már jártak nála is!

De hiába, Számcsi nem akart hinni neki, és Serepi Lea sem, Hadházi Réka sem. És hogy őszinték legyünk, a nagyifis lányok közül senki sem akart hinni nekik. Legalábbis azok nem, akik eladósorban voltak éppen. Mert az nem lehet, hogy a Tiszi megnősüljön. Illetve nagyon is lehet. Pont, hogy asszony kellene mellé. Egy jó kis református feleség. Akit évek óta ismer a gyüliből. Vagy éppen az ifiből. Pontosabban a nagyifiből. Mert ugye gimisek szóba se jöhetnek. Az idősebb generáció meg… Ugyan! De egy friss diplomás matematikus… Vagy zenetanár… Esetleg óvónő… Akinek már a pelenkáját is az egyszeri gyülekezet falai között cserélték ki. Világos, hogy csak egy ilyen asszony való Jólesz tiszteletes úr mellé.
De hiába. A helyzet egyre inkább úgy festett, hogy a Tiszi nem a gyülekezetből fog magának feleséget választani. Mert Pintyő bedobta az adu ászt:
– Hiába rázzátok a fejeteket. Már be is jelölte a Facebookon.
Abban a pillanatban a parókia internetforgalma vészesen megugrott. Az FBI, a CIA, de még Scotland Yard is figyelni kezdte az egyszeri gyülekezet megnövekedett adatforgalmát, Mark Zukenbergék pedig már-már attól féltek, hogy összeomlik az egész Facebook, olyan intenzitással keresték a lányok az adatokat. De nem kellett sokáig keresgélniük. A Tiszi profilján ott virított a státusza. Eljegyezve vele: Kerényi Anasztázia.
Ha minden kétséget kizárólag beigazolódott volna a maja jóslat, hogy az idén itt a világ vége, vagy ha a felénk rohanó valamelyik kisbolygó telibe találja a földet, esetleg felrobban a paksi atomreaktor, az sem lett volna olyan végzetes hatással az ifis lányok lelkiállapotára, mint ez az apró bejegyzés. Innentől kezdve aztán vége volt a mókának és a kacagásnak. Hiába próbálkozott Tiszi. Hiába halleluja, meg Jézus él. Hiába vetette be a gitárt és csörgődobot. Antigoné siratóasszonyai csintalankedvű csitriknek tűntek a nagyifis lányok mellett. De a Tiszit nem olyan fából faragták, hogy könnyen le lehessen törni a vállalkozó kedvét, úgyhogy rázendített a „Szívemben ég szent szerelmed” kezdetű örökbecsű nótára, mire Serepi Lea sírógörcsöt kapott, amit csak az oldott fel, hogy Hadházi Réka végig mollban kísérte a dúr dallamot.
– Kerényiiii? – bukott ki végre ifi után az undor a lányok száján. – Az a Kerényi????!!!! Az nem lehet, hogy Tiszi egy ilyennel…
Kata meg Pintyő viszont nagy hévvel bólogatott, hogy, de, de, bizony. Egyedül Számcsi próbált valami racionalitást találni a kockaagyával:
– Figyusz… Attól, hogy a családja… Meg a neve… Szóval, igazság szerint nem is ismerjük a csajt…
– Hát éppen ez az! – csaptak le rá a többiek. – Ha valami köze lenne az egyházhoz meg Jézushoz, akkor ismernénk! Bezzeg a nagyapja! Őt nagyon is jól ismeri mindenki a városban! Kérdezd csak meg a szüleidet, hogy a Kerényieknek kikhez meg mikhez volt köze!
– Jó, jó! Nem azért mondtam – visszakozott azonnal szegény Számcsi, mert ami igaz, az igaz. Aki ilyen névvel él… Hát jobb lenne, ha elásná magát a Szaharában, vagy kitűzné magát zászlónak a Holdra, minthogy az egyszeri gyülekezet háza tájára menjen.
Persze a városban is hamar híre ment, hogy a Tiszi és a volt párttitkár unokája, no, de ki hallott már ilyet. Még Tilinkó bácsi se kellett hozzá, elég volt ránézni Anasztáziára, hogy tudja az egész város: azért olyan sürgős az esküvő, mert a Kerényi-unoka szépen gömbölyödik. Biztos azért is költözött ilyen gyorsan haza, hogy fogjon magának valami jó kis magyar férjet. Szegény Jólesz tiszteletes úr meg beugrott neki.  Mert azt azért tudni kell, hogy Kerényi Anasztáziát addig senki sem látta a maga valójában, amíg egyszer csak haza nem költözött a nagyapja egykori házába. A gyűlölt párttitkár halála óta üresen állt a Kossuth utca sarkán a Kerényi-ház, nem lakta senki, mert a rendszerváltozás idején a Kerényi fiú elköltözött valahova külföldre, valamelyik szovjet utódállamba. De jól is tette, mert hiába volt orvosi diplomája, ilyen névvel nemhogy Egyszeriben, de kies hazánkban sehol sem kapott volna állást. Nem is nagyon látták a városban. Csak arról jött a hír, amikor lánya született, valami jó orosz neve volt annak is, Anasztázia vagy mi. Az apja temetésére ugyan hazajött, most meg a lánya, az rontja itt a levegőt.
– Mit gondoltok, a gyülibe is eljön? – kérdezte elborzadva Réka, amikor vasárnap a templom felé tartottak, de senki sem tudott válaszolni neki.
Amikor azonban lenéztek a karzatról, kérdezniük sem kellett, azonnal látták, hol ül a Kerényi lány. Mintha bomba robbant volna, úgy ült az üres sorok között, körülötte négyméteres körzetben senki.
De akármennyire is elhúzódtak tőle, azt azért világosan kivette mindenki, hogy tényleg szép kis kerek lány ez az Anasztázia. Legalább a harmadik hónapot tapossa, ha nem a hatodikat. Tilinkó bácsi persze már azt is tudta, hogy Fidel lesz a gyerek neve, Castro után, de Csirip néni gyorsan lehurrogta, hogy ez teljes sületlenség, biztos forrásból tudja, hogy Vlagyimirnak fogják hívni, legrosszabb esetben is Iljics lehet.
A gyülekezet tagjai csak akkor lepődtek meg igazán, amikor a Tiszi ragyogó arccal bejelentette, hogy az istentisztelet után egy különleges alkalomra várják a gyülekezet tagjait, amit Kerényi Anasztázia fog Power Point-bemutatóval egybekötve megtartani.
Máskor Belankáné már a záró ének alatt ritmusosan rázza az apróit, hogy mihamarabb kint legyen a kapun, Czinege Zsuzsó a slusszkulcsát keresi, szegény Tiszi pedig még be se fejezi az áldást, Csirip néni már kint van az ajtón, nehogy odaégjen a Rákóczi-túrós, amit bent hagyott a sütőben. Most viszont valahogy senkinek sem volt fontos se az apró, se a slusszkulcs, se a Rákóczi-túrós. Az egész gyülekezet áttódult a gyüliterembe, hogy meghallgassa, mit tud mutatni ez a Kerényi lány.
Hát bizony, a Kerényi lány olyat mutatott, hogy mindenkinek leesett az álla. Rögtön azzal kezdte, hogy tudja, az ő vezetékneve elég rosszul cseng ebben a városban. De ő hisz abban, hogy nem véletlenül nevezték el a szülei Anasztáziának. Mert ő nemcsak azért kapta ezt a nevet, mert orosz az anyukája, és Ukrajnában nőtt fel, hanem mert ez a név azt jelenti, hogy feltámadás. Mert az édesapja valóban új életet kapott odakint. A legszegényebbek között szolgált orvosként. És igen, valóban szolgált, mert látva a sok szenvedést, rájött, hogy egyedül, saját erejéből nem képes segíteni az embereken. Ezért lett ő Anasztázia, ezért választotta ő is az orvosi hivatást, és ezért dolgozott Kárpátalján egy cigánygettóban. Ahol azután találkozott a Tiszivel. Mármint Jólesz tiszteletes úrral. És azért van most itt, hogy megmutassa nekünk azt a missziói munkát, amiben ő részt vett.
És megmutatta. Mi pedig csak néztük a képeket, a szeméttelepen turkáló, mezítlábas asszonyokról. A levert vakolatú putrikról, ahol tízen-tizenketten élnek villany és víz nélkül. A csillogó szemű gyerekekről, akiknek még nevük sincs hivatalosan, mert analfabéták a szüleik, és nem tudják elintézni a papírjaikat. Akiket így könnyen eladnak koldusnak vagy prostituáltnak, hiszen nincs nyoma annak, hogy léteztek valaha. Néztük a képeket, és néztük ezt a kerek arcú, szőke lányt. És most már nem csodálkoztunk, hogy miért is hozta közénk, Egyszeribe Jólesz tiszteletes úr Kerényi János unokáját.
Így történt, hogy a Tisziék esküvőjén annyi ember volt, hogy nem lehetett becsukni a templom ajtaját. Valószínűleg nem véletlen, hogy az espi a római századosról prédikált, mert ami az embernek lehetelten, az lehetséges az Istennek. Mint ahogy az sem véletlen, hogy amikor végre, másfél év után megszületett Tiszi és Anasztázia kislánya, a keresztségben az Anna nevet kapta. Mert ez a név azt jelenti, hogy kegyelem.