belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Adamek Norbert

Nomen est omen

Tudósító elnevezések

Semmi sincs, aminek nincsen neve – szól egy mondás. De vajon mi a név?
Valakinek a neve manapság tapasztalataim szerint csak egy kód, amihez képet tudok társítani – már ha valóban tudok. Az idősebbek szörnyülködnek a Dzsenifereken (Jennifer), Mendiken (Mandy), Odüsszeuszokon, de valójában nincs jobb helyzetben a név kód jellegét illetően a Béla, János, Erzsébet, Zsuzsanna sem (nem beszélve arról, hogy az utolsó három rögtön héber eredetű, hát mennyivel jobb az angolszász vagy görög neveknél?). Szóval a nevünk nem igazán előjel, még akkor sem, amikor ha valaki hallja a nevünket  vagy mosolyogni kezd, vagy felsóhajt, vagy semmit nem vált ki belőle.

Kód. Csak kód, amit hangzása, vagy valamely ős, esetleg híres személyiség után választottak a szülők. A jelentésre nagyon kevesen figyelnek ma már. Ha pedig mégis megtörténik, akkor valami statikust fejez ki csupán: egy kívánságot, egy eszmét, egy nemzethez tartozást. Nem mondom, hogy illegitim módon adjuk a neveket gyermekeinknek, de azt igen, hogy a neveket egykoron nem így adták, s egészen más volt a jelentősége is a névnek.

Valamikor a nevek sokkal inkább arról szóltak, hogy mi történt. Egy eseményről, megtapasztalt élményről szóltak. A névadással az ember megpróbálta megszelídíteni azt, amivel találkozott, hiszen ha ismerem, már nem is olyan félelmetes az az állat, jelenség, ember vagy éppen isten. Ehhez a gondolathoz társult aztán az is, hogy ha valaminek a nevét ismerem, akkor a cselekedetei felett is uralkodhatom, hiszen egy jelenséget, egy cselekedetet zártam egy kifejezésbe – tehát ha ismerem a jellemző cselekedetet, akkor irányítani is tudom majd. Ez a névmágia alapja, s az oly sok kultúrában ismert névtabu is innen jön. Ebbe nem szeretnék nagyon belemenni, s nem is lenne okos dolog tőlem, a vallástörténetet csak nagy vonalakban ismerőtől kóklerkedni ezen a területen, de ami a lényeg: ne mondj ki bizonyos nevet, mert azzal megidézed azt a jelenséget, azt az erőt, ami esetlegesen pusztítani fog. Tipikusan ilyenek a démonok nevei. Ha pedig éppen valamely erőt a szolgálatomba szeretnék állítani, azt is a nevének ismeretében már megtehetem. A varázsigék is innen jönnek: cselekvésre hívnak egy már megtapasztalt, s névbe zárt erőt.

Szóval a név valamikor a cselekedetekkel volt összefüggésben, legyen az a cselekedet az emberé vagy épp egy-egy istené. Merthogy az istenit is események szintjén ragadták meg, nem absztrakciókban. S persze előkerültek az elkerülendő események is a nevek kapcsán, amikor pl. a csecsemőknek álnevet adtak, s úgy hívták őket, nehogy a démonok meg tudják őket rontani, hiszen a nevükben ott volt maga az élet, a dinamizmus, a tetterő. Vagy éppen ott vannak azok az esetek, amikor egy-egy különlegesen nagy megtapasztalás során vagy utána új nevet kapott (Jákób-Izráel, a Jelenések könyvének fehér kövecskéje) vagy éppen vett fel az illető, jelezve ezzel életének változását is. Szóval élet-név-hatalom együtt jártak. A név birtoklása hatalom volt.

Az Isten nevének kimondása, annak használata és bizonyos értelemben birtoklása hatalom. Ezért is tiltja oly erősen a harmadik parancsolat a helytelen használatot. Én nem parancsolgathatok Istennek akkor sem, ha tudom a nevét, vagy legalábbis tudni vélem. Nem varázsolgathatok vele, hogy az enyém legyen a lottó ötös (pedig sokan próbálkoznak). Mégis, az Isten nevének használatában azért van hatalom: meg lehet Őt szólítani. Van neki neve, amit elmond, hogy közel jöhessen, amolyan megfoghatóvá váljon számunkra. Jákóbnak nem mondja meg a nevét a birkózás során, sőt Jákób kap más nevet, s ezzel identitást, életet is. Mózesnek viszont kijelenti: vagyok, aki vagyok. Krisztusban pedig egészen különleges módon jelenik meg az Ige és a történés, a tér és idő keretein belül, mégis azokat szétfeszítve, s ami a legfontosabb: Benne elérhető az Isten úgy, mint soha addig. Kicsit zavaros mondatok ezek, de talán átjön a lényeg – amikor Isten kijelenti magát a nevében, akkor ott cselekedetet közöl, emberrel való cselekedetet.

Ezek után a kérdés: előny, hogy ismerem az Isten nevét? Erre mindenki válaszoljon maga!
Előny-e viszont, hogy ismerem az emberek nevét? Előny-e, ha néven szólítom őket? Tapasztalataim szerint igen. Erőteljes kapcsolatteremtő tényező, s azt sugallja: tudom, kivel találkoztam, s van közöttünk kapcsolat. Történik valami a név kimondásával kettőnk között – kapcsolatba kerülünk. Nem mintha enélkül nem jönne létre a kapcsolat, de ezáltal is éreztethetem a másikkal, hogy ott vagyok, jelen vagyok, s hogy tudom, kivel beszélek. Nem beszélve azokról az esetekről, amikor több év után találkozunk, s ha nem voltunk is jó barátok, de kimondom a nevét az illetőnek, akkor majdnem elolvad, hogy őrá emlékeznek, s hogy nyomott hagyott ezen a világon valakiben. Hatalmam van, ha ismerem a nevet és használom is. Megvan ennek a negatív oldala is, de arról most nem szeretnék szólni, jobban szeretem a pozitív dolgokat.

Már csak egy dolog van hátra: a fészbúk korában a sokszor kitekert nevek mögött tudom még, ki rejtőzik? Kit takar a név, milyen életeseményeket rejt vagy éppen sokszor temet? Mert a név magában nem minden. Hatalom akár a negatív, akár a pozitív értelemben csak akkor áll mögötte, ha esemény, történés, élet áll mögötte.

Ha tudod a nevet, hatalmad van. Naponta használod. Használjon!

 

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. május 24., péntek,
Eszter , Eliza napja van.
Tartalom
Vezércikk

Székely Tamás
A nevünk rejt el, vagy mi rejtjük el a nevünket?
Isten és az anonimitás

Gondolkorzó

Pete Violetta
Nevesített erőtlenség
Titokzatosság és spontaneitás versus megaszervezések

Felszín

Géczy Ráhel
Árul(kod)ó családneveink
Lehúz vagy felemel?

B. Tóth Klára
Felmutatás
Milyen képtelen vállalkozás...

Magasság

Dull Krisztina
Más felségterületén
Néhány gondolat a Kilimanjaróhoz

Tóth Sára
Nevek és a lét hasadtsága
Irodalmi kalandozás

Mélység

Réz-Nagy Zoltán
Egy gyakori nevű ember tűnődései
Nem ér a nevem!

Miklya Luzsányi Mónika
X-manek és szuperhősök
Identitásfejlődés képességek és frusztrációk árnyékában

Bella Péter
Kis keresztyén trollhatározó
Netes kellemetlenkedők tipológiája

Teljesség

Koczor Tamás
Ki kicsoda?
Aki megverekedett Istennel…

Üzenet

Miklya Luzsányi Mónika
Névstigma
Jólesz tiszteletes botrányos házassága

Adamek Norbert
Nomen est omen
Tudósító elnevezések

B. Tóth Klára
Hogy nevez minket Isten?
„Nem lehet egy gyereket csak úgy elcserélni!”

Áthallások

Szakács Gergely
Halállista
Listák, melyek az életre, vagy a halálra visznek

Hancsók Barnabás
Nem ér a nevem
Vadidegen nicknevek

Bradák Soma
Név nélkül
Szembetalálkozások

Miklya Zsolt
Táncoló nevek, dúdolt jelentések
A közelmúlt, jelenkor irodalmából

Riport

Kojsza Péter
Meghatároz egy életen át
A névadás lehetőség

Kitekintés

Dull Krisztina
Ezt a buzogányos bronz köcsögöt!
Az egyházi szóhasználat hátulütői

Látogatóink száma a mai napon: 507
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44419023

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat