Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Augusztus 14. - Jn 12, 44-50

KRISZTUS ÉS AZ ATYA ELVÁLASZTHATATLANUL EGYEK
(Vámosújfalu, 2011. augusztus 14.)

Lectio: Ézs 48, 12-22. v.
Textus: Jn 12, 44-50. v.

„Jézus felemelve a hangját ezt mondta: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”

Szeretett Testvéreim!

A héten egy sarkadi gyülekezeti tagunk öreg tévéje megint nem mutatta a képet. Szokott vibrálni neki, időnként elmegy, majd visszajön a kép. Egyik este a híradót akarta megnézni, amikor újra csak hang volt, kép nem. Hírtelen ötlettel kihúzta a konnektorból a tévéjét, leszedte a hátlapját, hátha meglátszik, hogy hol a baj? Úgy gondolta, valahol csak meglátszik, talán egy égésnyommal, hol rossz az érintkezés.
Amit talált, az rengeteg por volt az integrált áramkörön. Letakarította, amennyire tudta, visszatette a hátlapját, s számára is meglepő, tiszta kép fogadta, vibrálás nélkül. Ezt az élményét a napokban többeknek is elmondta. Nem vagyok szakember, nem értek hozzá. Így nem tudom megítélni, hogy mi volt a tévé valódi baja. De laikusként csak arra tudok gondolni, hogy a sok por zavarta az elektronikát.
Jézus Krisztus azt kiáltotta a sokaságnak: Lássatok tisztán a hit dolgában! Lássatok tisztán az Istennel kapcsolatban! S ahhoz, hogy tisztán lássatok, zavartalanul kell figyelni Krisztusra! Az ismeri Istent, aki ismeri az Úr Jézus Krisztust.

Ide ma többnyire olyanok jöttek, akik nem először jönnek templomba, istentiszteletre. Látjátok-e, látjuk-e tisztán az Istent? Úgy, ahogy magát kijelenti, megmutatja? Vagy esetleg zavaros a kép? Időnként úgy tűnik, mintha Isten nem is lenne? Vagy olyan kicsinek, jelentéktelennek látjuk őt, akivel nem is kell törődni? Milyen por lepte be a lelkünket?
- Például az aggodalmaskodás pora? A kétségeskedés, vagy egyenesen a kétségbeesés pora? – Mintha nem is lenne Istenünk?
- Vagy a éppen a másik oldal: a nemtörődömség, a felelőtlenség, a könnyelműség pora? – Mintha Istent bármibe is belerángathatnánk?
- A szeretteinkkel szembeni hidegség, közönyösség pora? Eljöttünk a templomba meghallgatni Istent. De meghallgatjuk-e otthon szeretteinket, akiket ránk bízott az Isten? Beszélünk-e egymással, figyelünk-e egymásra, megosztjuk-e egymással a gondolatainkat, szándékainkat, a velünk történt eseményeket? Azt kérded talán, hogy jön ez ide? Nos, azok a házastársak, testvérek, szülők és gyermekek, akik nem tudnak egymásra kellően figyelni, azok nem tudnak bensőségesen együtt imádkozni sem. Akik pedig nem tudnak együtt imádkozni, azok előtt elszürkül, elhomályosodik Isten is!
- De ugyanígy por lepi be, vastag, szürke por a lelkünket, ha önzők vagyunk, ha csak a magunk érdekét nézzük, s nem törődünk azzal, hogy ez másoknak mibe kerül…
- Sokan élnek a mesék világában, s ezért nem hallják, halljuk Isten irányítását. Krisztus hűséges szolgái, az Istent jól ismerők naponta több órát töltöttek Isten és a Szentírás társaságában. Olvasva és imádkozva. Mi pedig azon kapjuk magunkat, hogy naponta több órát töltünk a tévé, a számítógép, az Internet, a videó, a rádió társaságában. Csoda-e, hogy sokkal többet foglalkozunk pl. a filmekkel, mint az Isten Igéjével?
- Vagy az álmodozásainkkal hogyan állunk? Ha Isten megengedné azt a sok bűnt, amiről álmodozunk, vajon milyen szerencsétlen roncsok lennénk? Mi pedig álmodozunk vagyonról, hatalomról, esztelen, gonosz, tisztátalan vágyakról, s csodálkozunk, hogy ennek sűrű porától nem látjuk az Istent?
- A világiasság, a bűn, a kívánságok, a testiség, az önzés annyi pora lepi be életünket, hogy emiatt nem tudjuk tisztán meglátni, megérteni az Örökkévaló Istent.

Nem egyszer előfordul, hogy kórházban, még súlyos, haldokló beteg ágyánál is, úgy bíztatnak a hozzátartozók: „Van benned erő, meg fogsz gyógyulni!” Vagy a beteg mondja: „Érzek magamban erőt, hogy le tudom győzni a bajt!” A gyógyulást valóban elősegíti, ha valaki reménységgel tekint előre, ha bizakodik! De amikor a látogató azt mondja, hogy Krisztusban kell bízni, benne bízhatunk, mert Ő az áldott Orvos, aki minden betegséget meggyógyíthat, s erre a beteg, vagy a hozzátartozók azt hajtogatják: bízok magamban, vagy bízz magadban, akkor hogyan tudunk imádkozni, Istent segítségül hívni?
Egy lelkésszel történt. Bement egy asszony a parókiára. Beszélt a családja nagy munkájáról, amit elvégezhettek. A lelkész csendesen mondja: „Örülök, hogy megsegítette Isten! Hála neki!” Az asszony válaszol: „Igen, megsegített Isten” – de már ugrik is az asztalhoz, hogy lekopogja. Hogy tudja hinni egy ilyen babonával megkötözött ember, hogy Isten úr mennyen és földön? S egyedül Ő az, aki megsegít?
Néhány hete egy férfi az egyik református gyülekezetben tanított. S arról beszélt, hogy ha majd elég jók leszünk, akkor Isten eltörli a bűneinket. S az ott levő református lelkészek és presbiterek közül szégyenszemre egy sem ugrott fel, nem tiltakozott, hogy ez nem így van! Egy közel 80 éves idős nőtestvér azonban odalépett ehhez a férfihez és ő mondta neki: Egyedül Jézus Krisztus véréért van bűnbocsánat! Isten egyedül Őt adta menedékül!

Igen, Jézus Krisztus felemelte hangját és azt mondta: Aki hisz énbennem, az hisz abban, aki elküldött, az élő Istenben. Aki lát engem, az látja az élő Istent.
Ahhoz, hogy megértsük Istent, Krisztusban kell hinnünk. Ahhoz, hogy lássuk Isten szeretetét, Jézus Krisztus szeretetét kell látnunk! Ő úgy szeretett, hogy kereszthalált halt értünk. Ha értjük ennek jelentőségét, megértjük Isten jóságát.
Egyedül Jézus Krisztus tanítása mutat utat az élő Istenhez.
Egyedül Jézus Krisztus igazsága vezet el a valóságra.
Egyedül Krisztus Urunk imádása útján nyugszik meg a lelkünk! Hiába is keressük másban a békességet!
Egyedül az értünk meghalt és feltámadt Úr Jézus Krisztus a mi gyógyítónk és üdvösségünk!
Csak akkor tudjuk Isten törvényét megtartani, ha Jézus Krisztust fogadjuk el életünk Urának!
Többször megkérdezték már tőlem is: Miért nem történnek ma olyan nagy dolgok, mint a Bibliában? Az ok egyszerű: Nem tudjuk kimondani, nem akarjuk kimondani: egyedül Krisztusnak van igaza! Egyedül Krisztusnak jár dicsőítés! Egyedül Krisztusban kell bíznunk, mert Őt adta Isten váltságul és megszentelődésül. Egyedül Őbenne van örök életünk. Egyedül Krisztus a menedékünk! Egyedül Krisztus a jövőnk, hiszen benne van feltámadásunk az örök életre!
Ha úgy vetted észre, hogy a bűn, a hiábavalóság, könnyelműség pora belepte a lelked, s már nem látod Istent, akkor add oda a szíved Krisztusnak először, vagy újra, és Ő letakarítja, megtisztítja, hogy tisztán lásd az Örökkévalót!
Ha úgy vetted észre, hogy nem tudsz kizárólag Krisztusban bízni és ezért nincs igazi békességed, mondd el Krisztusnak: Uram, egyedül benned akarok hinni, nincs más Istenem rajtad kívül! Ő pedig segíteni fog téged teljes hittel hinni.
Krisztus és az Atya elválaszthatatlanul egyek. Ezért csak az hisz valóban Istenben, aki teljes szívvel hisz a Megváltóban, Jézus Krisztusban! Ezért: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16, 31)

Szeretetett keresztyén testvéreim! Azért jött Krisztus, hogy aki hisz Őbenne, ne maradjon sötétségben. Ezért nem szabad elfelejtenünk, hogy az a keresztyén, aki Krisztus-hívő. Azok a keresztyének, akik hisznek az Isten Fiában, Jézus Krisztusban, aki egyenlő az Atyával!
Ezért a Krisztus-hívő azt jelenti, hogy Megváltó-hívő. De nem úgy általában valamiféle megváltásról beszélünk, hanem a bűnből és kárhozatból való megváltásról. Arról a szilárd bizonyosságról, hogy kereszt nélkül nincs bűnbocsánat, hiszen vérontás nélkül nincs bűnbocsánat (Zsid 9, 22). „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10, 45)
De a Krisztus-hívő azt is jelenti, hogy újszövetség-hívő. Azaz hiszi a kegyelem szövetségét. „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3, 14-16)
De ezzel együtt hisszük a tisztaság, a megújulás és a megszentelődés szövetségét is: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor 5, 17-18) És Pál apostollal együtt mondhatjuk: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2, 20).
A Krisztus-hívő végül azt is jelenti, hogy hiszi a szeretet szövetségét és hálából Isten szeretetéért gyakorolja is. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22, 37-39) „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1Jn. 4,19-21).

Szeretett Testvéreim!
Arra hív Isten Igéje, hogy ezen a héten akarjuk látni Krisztust tisztán, világosan, hogy így láthassuk tisztán, világosan az Örökkévaló, Szentháromság Istent! Legyen az életünk középpontjában Jézus Krisztus mindig, mert Ő mondta: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem.”
Ámen!

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

  • 2017. október 18., szerda

    Elsajátítani a keresztyén értékrenden alapuló, etikus vezetést – ez volt a célja a közelmúltban Budapesten megrendezett GLS Nemzetközi Vezetői Konfere...
  • 2017. október 17., kedd

    Részt vett az Iszlám Állam elleni harcokban, igaz, az ő fegyvere az a fényképezőgép, amelynek objektívjén keresztül három kontinens lakosságához jutot...
  • 2017. október 16., hétfő

    A hivatali lelkipásztorkodás ideje egészen biztosan lejárt, különben azokat is elveszítjük, akik jelenleg gyülekezetbe járnak - adott hangot véleményé...
  • 2017. október 15., vasárnap

    Két egyházvezető párbeszéde, ahogyan még sohasem hallhatta őket. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Bogárdi Szabó István reformá...
  • 2017. október 13., péntek

    Közös nyilatkozatot fogadott el a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójá...
  • 2017. október 13., péntek

    Válaszúthoz érkeztünk. Vagy hátat fordítunk Istennek, jogosnak gondolva csalódásunkat. Vagy meg kell tanulnunk hinni egy új Istenben.
  • 2017. október 12., csütörtök

    Az a helyzet, hogy a missziónak mi csupán munkatársai vagyunk, nem a gazdája. A gazdája maga Jézus Krisztus. Ő a Szabadító.
  • 2017. október 10., kedd

    Fa, papír, vászon, textil és agyag.
  • 2017. október 09., hétfő

    Drogterápián részt vevő fiatalokkal együtt tekerték körbe a sukorói református gyülekezet tagjai a Velencei-tavat az elmúlt hétvégén. A közös sport ne...
  • 2017. október 08., vasárnap

    „Annyi titkom maradt” – ízlelgetem a kerek 100 esztendeje született Szabó Magda írógépe előtt állva az írónő szavait. Forgatom magamban a titkosság té...