belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Bagdán Zsuzsanna

Terhes megtérés - akkor most ki szül újjá kit?

Megfogan belül és fenekestül felforgatja az életed

A közelgő ünnep kapcsán a gyermekvállalásról kezdtem el elmélkedni.
Egyébként is ilyenkor, húszas éveink derekán tör először, nagy erővel ránk, nőkre az ilyen témájú elmélkedés. Az élet jól felfogott rendjének része a gyermekvállalás. Arra lettem figyelmes, hogy a baráti körömben kifejezett baby boom van - és nemcsak a magamkorú ifjak, hanem az öt-hat évvel idősebbek és fiatalabbak is gyermeket várnak vagy dédelgetnek. Ki párban, ki egyedül - utóbbi szomorúbb eset. Mindenesetre a legszomorúbb, amikor valaki várja, de nem történik meg vele a csoda.

Nagy divatja van a kismama-blogoknak - újabban innen a legegyszerűbb információt szerezni az ismeretlen, felforgató élethelyzetekben (mint például a terhesség). Vannak köztük cukik és felháborítók is. A közös bennük, hogy nehéz leszokni róluk - az ismerősök esetében kifejezetten érdekes követni, hogyan formálja át őket a bennük növekvő gyermek hibbant nőszemélyből édesanyává. (Pedig nem minden gyerek tervezett, sőt, a legtöbb esetben a bloggerek „balesetből" fogant magzatokat várnak - talán két családról tudok, akik tervezték a gyermeket, mondanom sem kell, ők hívő keresztyének, és blogot sem írnak. Sajnos.)

A legtöbb blogban megdöbbenve írja le az anyuka, hogy micsoda változások mennek végbe az életében, hogyan kéri el a magzat a kontrollt azok felett a folyamatok felett, amiket eddig az anyuka uralt. A legvadabb idézet: „Z, az ülve nyolc centis, aki átjáróháznak használja a testemet, kezd az agyamra menni. Ő dönti el, mikor alszunk (mindig, leszámítva az este 7-10 közötti időszakot), ő dönti el, mit eszünk (nyers húst naranccsal), ő dönti el, megyünk-e buliba (nem), ő dönti el, mikor hányunk (ezt sajnos szinte soha nem tudja egyértelműen eldönteni, de folyamatosan fenntartja a lehetőséget), ő dönti el, melyik blogba írunk (ebbe)."

Az egész gyermekvárás olyan, mint egy álom. Mi, lányok gyermekkorunk óta sokat hallunk és olvasunk erről, de csak akkor válik hirtelen minden világossá, amikor átéljük a történetet. Amikor valaki, akit még nem ismerünk, lakozást vesz bennünk. Bár ez az új helyzet kellemetlenségeket jelent, de egyben őrült örömöt is szerez. És bizony féltjük ezt a nagy boldogságot, nehogy elveszítsük őt, akit még nem ismerünk, de már teljesen a miénk. „...túl vagyok egy újabb vizsgálaton, ami azért jó, mert annak ellenére, hogy néha majdnem lerúgja a vesémet belülről, vagy fél órákat töltünk el azzal, hogy ő csikiz én meg röhögök (kicsit hülyén néz ki annak, aki nem tudja, miről van szó), még mindig attól rettegek, hogy egyszer majd közlik velem vagy azt, hogy meghalt, vagy azt, hogy csak képzeltem az egészet, és valójában egy furcsán meghízott kövérkés lány vagyok." Csak akkor van megnyugvásunk, amikor színről színre látjuk egymást, a megharcolt idő után.

A csodának persze vannak emberi olvasatai, árnyoldalai. A várandósság egyben egy társaságba is beemel, a terhes nők és a terhes nőkkel foglalkozó szakemberek közé. Utóbbiak felfogása és működése sokszor igen félelmetes lehet. Nőgyógyász, terhesgondozó, rosszabb esetben genetikus, szakorvosok, műszerek, vérvétel, érthetetlen szakszavak. Az anyaság intézményes részének külön hivatalos nyelve és kötelező válaszai vannak, és egy olyan közössége, ahol alapesetben mindenki magát ajnározza, de a másik kérdéseire nem akar (és nem is tud) válaszolni. Mintha egy élettelen, megmerevedett vallási közösségben járnánk.

„Kedves Elsőkörös Leendő Anyatanoncok!
Ha eddig még nem tettétek volna meg, MOST kezdjetek el "terhesül" tanulni. Aki az analfabéták vagy a tudatlanok csoportjába tartozik, az úgy jár, mint én.
Nahogyazúgyvolt, hogy a második stáció, akit meg kell látogatni ha terhesek vagyunk, az a baljóslatú terhesgondozó.
A terhesgondozóba - logikusan - csak terhesek járnak, akiknek egy nagy része Beavatott, és egy idegen nyelvet beszél. Ebbe különböző érthetetlen rövidítések tartoznak, valamint egy tonna biztosan szükséges, de állatira érthetetlen vizsgálat neve. Először is - nem kedvesek. Örülj, hogy terhes vagy, ők örülnek valami másnak és különben is zavarsz. Ha ezek után a nőgyógyásztól a Terhesgondozóig tartó úton nem sikerült még Google-on kikeresni az összes tudnivalót, akkor nektek ANNYI.
A szigorú kérdésekre AZONNAL válaszolnod kell. Ha nem vágod a rövidítéseket azonnal, akkor úgy néznek rád, mint egy Földönkívülire. A falakon nagy mennyiségű már megszületett, de még fel nem öltöztetett gyermek fotója látható, ami elég riasztó."

Az anyaságban egész addig tanácstalanok vagyunk, amíg valaki tanácsot nem ad, aki maga is átélte, ami velünk történik, megmagyarázza ijesztő érzéseinket, az ismeretlen folyamatokat, megtanít bánni mindazzal, ahogyan vagyunk. Mondjuk így: bizonyságot tesz arról, hogy velünk éppen a világ legcsodálatosabb dolga történik. Jó annak, akinek van ilyen segítőtársa, embere - csak az tud maga is később segítővé válni más számára.

E sorok írójának, ahogy sokaknak, még egy darab gyereke sincsen. Sőt, még várandós sem volt soha. Egyvalamit viszont tud: az ő életét is egyik napról a másikra felforgatta valaki, aki megfogant ott belül, és mindent átalakított a környezetében. Ezt éli át minden ember, aki megengedi a Megváltónak, hogy lakozást vegyen az életében. Átélheted te is, legyél akárhány éves, akármilyen nemű. Valósággá lehet, hogy odabent, a szívedben él valaki. Ez mindent a feje tetejére állít, megváltoztatja az arcodat, a szokásaidat, a hangulatodat, az emberi kapcsolataidat, mindent. Ez a csoda megfogan és növekszik benned, meggyógyítja minden betegségedet, és értelmet ad a napjaidnak, és ígéretet, hogy egy napon megismered azt a láthatatlant, aki mindent újjá tett benned és körülötted. Bár a személyes találkozásig még nagyon-nagyon sok ijesztő fájdalmon kell átmenned, de ne félj, sőt, kérd az Urat, hogy adja meg neked ezt a csodát, és növelje benned az elvetett magot, az új, örök életet.

Hozzászólások

1. Rácz Elemér - 2010-12-20 00:31:32

Kedves Cikkíró!

Számomra, és merem remélni sok más keresztyén anya és leendő anya számára is az Ige a zsinórmérték, amiből egyértelmüen megtudjuk, hogy a gyermek Isten ajándéka és az anyaméh gyümölcse jutalom. Keresztyénként talán jobban tennénk, ha sürübben tanulmányoznánk a Bibliát, minhogy átvegyük a cikkben említett blogok stílusát: hibbant nőszemély, anyatanonc, baljóslatú terhesgondozó stb. Miért volna egy barackfa számára felforgató esemény a június, vagy a szőlőtőnek a szeptember. Vagy mondaná, pardon, most nem terveztem gyümölcsöt teremni.  Nem az a természetes, hogy beérnek a gyümölcsök? Hová lett az a gyönyörü szavunk, hogy gyermekáldás? Gyermekvállalás lett belőle? Miért sajnos, hogy számtalan terhesség nem tervezett, un. balesetes? Tapsoljunk a hívő házasok komolyan megtervezett gyermekvállalásának? Ez a gondolkozás nagyon messze visz az isteni szándéktól. Nekem négy gyermekem született, Isten kegyelméből, mindannyian elfogadott gyermekek voltak. Értem én az analógiát a karácsony-eseménnyel. De engedje meg, az ott mégis egészen más, "mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van". Kívánom, hogy megfoganva szülessen meg Krisztus és növekedjen naggyá életünkben, szeretettel Rácz Jolán 


2. Bagdán Zsuzsanna - 2010-12-20 15:03:08

Kedves Jolán!

Őszintén örülök a hozzászólásának, hiszen pontosan ez a cél – elgondolkodni, hogy vajon minden az-e, aminek látjuk, aminek én látom, aminek Ön látja. Kiválóan tette, hogy felvetette a keresztyén házasságban élők családtervezésének kérdését, ugyanis a probléma létezik – ám a cikkemben említett és idézett babablogok egyikét sem mélyen hívő keresztyén, pláne nem házasságban élő hölgy írta/írja. Olyan nőket idéztem, akik megestek – mert mégis az élet szent, az anyaméh gyümölcse jutalom, a gyermekvárás átformál, belülről, láthatatlanul, aztán egyre láthatóbban. Örülök, hogy érti a Krisztus-várás dolgot, de annak nem örülök, hogy nem vette észre, hogy a cikk csak erről szól, és nem kívánok semmilyen erkölcsi kérdésben állást foglalni benne, különösen nem a családtervezésről.

Az Istennek átadott, imádkozó élet valóban tudja a házasságban a gyermekáldást evidenciaként kezelni – de azt hiszem, ebben a szövegben alig volt szó a gyermekvállalásról, sokkal inkább a saját, személyes hitvallásomról, az én megtérésemről, amit, hogy leírhassak, találnom kell hozzá szavakat, analógiát, mert az egyház sokszor olyan, mint a terhesgondozó, mindenről csak egyféleképpen lehet beszélni – Ön is sérelmezi a nyelvhasználatomat, ami nekem kifejezetten fáj.

Az én megtérés-élményem olyan élmény volt, mint amilyet a babablogokban a teherbeesésről olvastam – és az, hogy ez az évek óta gyűrűző változás a Szentlélek műve az életemben, ehhez nem fér kétségem. A barackfának természetes, hogy virágzik – az embernek viszont nem természetes, hogy az Isten szereti és megbocsát neki, hiszen az ember elszakadt Urától a bűn miatt. Pontosan ezért tartom jogosnak úgy írni a megtérésről – mert hiszen erről írtam –, mint a terhességről. Valaha ez is természetes volt, de a mai embernek nem az, és hiba úgy tenni, mintha az lenne. Bárcsak az emberek számára olyan természetes lenne az Istennel szeretetben eltöltött idő, mint a fának a virágzás! De nem az, és erről beszélni kell. Rosszul esik, hogy azt írja, hogy nem olvasom eleget a Bibliát, de sajnos ezzel Önnek nem tudok elszámolni. Mint ahogy arról, hogy mi növekedik bennem, arra majd az utolsó ítéletkor kapok választ – bizalmam van abban, hogy az Úrtól van a növekedés.

 

Tisztelettel:

Bagdán Zsuzsanna


3. Pete Violetta - 2010-12-20 18:39:13

Kedves Jolán!

Én is szükségesnek tartom, hogy belefollyak a párbeszédbe.

A Közös(s)Ég egy missziói szemléletű magazin. Sajnos még nem találta meg a legjobb útjait annak, hogyan kommunikáljon kifelé az egyházon kívüliek felé (és hívogassa őket befelé), de ez kimondott, megfogalmazott célunk. Amikor megkaptam Zsuzsa írását én nagyon megörültem. Mert egy olyan közös élményünkre hívta fel a figyelmet, amivel talán könnyebben tudok majd evangelizálni, vagy egyáltalán szóba elegyedni ateista, vagy egyháztól távoli emberekkel (legalábbis édesanyákkal). A cikk alapvető mondnadója ugyanis nem az, hogy hogyan vállaljunk gyereket biblikusan. Hanem az, hogy ahogyan egy baba átformálja "gyanutlan" édesanyjának az életét, úgy formálja át a megtérés, a Jézussal való találkozás az addigi talán naiv gondolatainkat és életünket. A legkisebb napi dolgoktól a legnagyobbakon is át. Engem nagyon megérintett a párhuzam. Szerintem nagyon találó. Akár kerestük Jézust, akár Ő találtránk váratlanul (akár terveztük a terhességet, akár megtörtént "csak úgy") innentől meghatározza az életünket egy új élet, egy új kapcsolat.

Tudja, a Biblia mindent tartalmaz, ami az üdvösségünkhöz kell, de nem útmutató ahhoz, hogy hogyan jussunk túl a gyermekáldással járó számtalan hol ijesztő, hol ironikus procedúrán. Egyszerűen, mert nem ez a feladata. De ez is egy élethelyzet, számtalan döntéssel,zűrrel,kérdéssel és kétellyel. Ezért nem tudom és nem akarom kárhoztatni azokat az anyákat, akik ilyen blogokon osztják meg a tapasztalataikat, vagy kérnek tanácsot. Természetes, hogy ez nem Hamvas Béla stílusában fog íródni. Sem a mai köznyelv, sem az internetes kultúra nem ezirányba mutat. Ennek ellenére sem gondolom, hogy elvetendő fóruma ez a gondolatoknak. Nagyon fontos őszintén, tabuizálás nélkül kimondani a félelmeket, és azt gondolom, hogy a pongyolaság, és megütköztetésig fura szóhasználat, inkább arról szól, ahogyan az író igyekszik feldolgozni fenekestül felfordult világát. Valóban nem mindig lírai. De nem vagyunk őszinték akkor ha csak a rózsaszín oldaláról világítjuk meg, hiszen ez éppen egy áldozat vállalásos időszak, amit persze utólag megszépít a gyermekben kapott áldás. Sokan szenvednek a szülés utáni depressziótól, a testi átalakulástól, vagy a folyamatos hangulatváltozásoktól a hormonok miatt. Ha ezekről nem beszélünk, akkor tabuizáljuk és mindenki akivel megtörténik bűnösnek és rossznak fogja érezni magát. Azt fogja gondolni, "velem valami nincs rendben". Ezeknek a dolgoknak kiiktatása helyett inkább megkell lássuk a lehetőséget, hogy ezekben a helyzetekben felajánljuk a segítségünk és a keresztény alternatíváját a döntéshelyzeteknek. Azt gondolom, ez a feladatunk legyen az a gyermek akár tervezett, akár véletlenül megfogant. De nem célom megvédeni a kismama blogokat, hiszen a cikknek sem ez a célja. (Az ítélkezés mindenesetre semmmilyen módon nem a mi feladatunk.)

Tovább kapcsolódva a cikkhez: Karácsony nem párhuzama a cikkben foglaltaknak, csupán apropója.

A "cikkíró" ahogyan Ön hívta Zsuzsát szerintem nagyon jó írást közölt, (az utóbbi idők legjobb írása a tollából) elgondolkodtató mindenki számára, és mellesleg tudom, hogy mennyire vágyik maga is gyermekáldásra. Ezért aztán a látszatát is szeretném elhesegetni annak, hogy félvállról vette a témát. Annak pedig méginkább hogy nem Bibliai szellemben gondolkozik a témáról. Mindkettőben alaposan érintett.

Annál szebbet magam sem kívánhatok, mint Ön:                   "Kívánom, hogy megfoganva szülessen meg Krisztus és növekedjen naggyá életünkben!"

Szeretettel: Pete Violetta

 

 

 



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 23., kedd,
Béla napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely - Bella Péter - Pete Violetta
Úton a jászol felé
Az emberhez közelítő Isten

Felszín

Pete Violetta
Még közelebb...
Istentől emberig és embertől Istenig ugyanaz az irány adventben: közelebb!

Bálint Katalin
A karácsonyhoz megérkezni, nem beesni kell
Két lábbal a karácsonyhoz vezető úton - gyermekeinkre örökítjük az ünnepelni(nem)tudást?

Bölcsföldi András
Anyukám beteg
Adventi együttélések egy betegség-tünettel

Pete Violetta
A helyed
Van, hogy valakinek vagy valaminek ki kell térítenie az eddigi irányból

Magasság

Tóth Sára
A vallásosság kísértése - a beérkezettség
Úton lét vagy megérkezés?

Réz-Nagy Zoltán
A peronon
– várakozás és megérkezés

Mélység

Szakács Gergely
Egy babanapló margójára
Csssss, most születik egy „elég jó" kispapa

Nagy László
Tévutazások társaságában: utazás a jelenbe
Hová rohan János?

Miklya Luzsányi Mónika
A kicsi, a nagy, a középső meg a sokadik
Testvérstátuszok születési sorrendben

Dobóczky László
Megérkezés Istenhez
"A szerelvény esetenként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük, mindig szíveskedjenek fogódzkodni!"

Teljesség

Kodácsy Tamás
A bennragadt gondolat extázisa
Feszült csend a kiáltó szó előtt

Szalay László Pál
Botorkálunk a világ világosságában, vagy mi vagyunk az?
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be."

Szabó István
Imádkozom, tehát vagyok
El ne maradjon a lényeg az adventból, az olaj a lámpásból

Szűgyi Zoltán
Isten és gyermeke
Hátha megszán és betér hozzám mégis...

Üzenet

Bagdán Zsuzsanna
Terhes megtérés - akkor most ki szül újjá kit?
Megfogan belül és fenekestül felforgatja az életed

Bella Péter
Itt vagyok
„És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége, de szerintem a cél is az útnak a része"

Áthallások

Dull Krisztina
Az autóstoppos
Adventi gondolatok Ambrogio Lorenzetti: Angyali üdvözlet című képével

Kedvek Vera
God(ot) eljött?
Nálad is kopogtat?

Szabados Tamás
Megérkezés a lírán - és harmincon - túlra
- Gondolatok Kundera: A függöny c. könyve alapján

Miklya Zsolt
„Fiam, fiam, Absolon!"
Kép- és gondolatpárhuzamok Marc Chagall: Dávid és Absolon c. litográfiájához

Riport

Hegedűs Márk
Ünnepe forró, asztala dús...
Adventi készülődés Peterdi Dániellel

Pete Violetta
Kapcsolati jogosítványszerzés
- Bagdy Emőkével

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekbántalmazás a szomszédban?
Erőszak a családon belül – Szarka Miklós válaszol

Katona Viktor
Cél, út és megérkezés
It's your camino - a te utad

Turcsik Ferenc
Life-coaching, azaz életvezetés
Végtelen történet?

Látogatóink száma a mai napon: 3103
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44192955

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat