belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Bella Péter

Itt vagyok

„És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége, de szerintem a cél is az útnak a része"
(Kiscsillag)

„Uram, jó nekünk itt lennünk" - mondta Péter a megdicsőülés hegyén. Irigylem tőle ezt a zavarában őszinte és valóságos mondatot. Én sokszor már azt sem tudom kimondani, hogy „itt vagyok". Soha nem vagyok igazán ott valahol...
Korunk és az általános életritmus nem kedvez a megérkezésnek. Mert a megérkezés feltételezi az ideiglenes nyugalmat, a célba érkezés örömét vagy csalódását. Hogy valahol, valameddig, valakivel koncentráltan ott vagyunk, testtel, lélekkel, szellemmel. De nekünk csak átmeneteink vannak. Félig nyitva hagyott találkozásaink. Félig kiivott bögréink.
Úton vagyunk, igaz, lehet ezzel takarózni, lehet mindennapi ZEN-ünk, hamis bölcsességünk. Csakhogy aki célok, megérkezés nélkül utazik, az menekül.
A zarándok tart valamerre. Azért szenved, küzd, mert tudja hova érkezik.
Azért keres, mert találni akar.



János utazó. Érkezett már meg Üzbegisztánba, Iránba, Izraelbe is.
„Megérkeztem-e már életemben? Igen és nem, csak nagyon rövid ideig éreztem úgy, hogy megérkeztem. Néha egy érzés, egy rövid, őszinte mosoly, pillanat, amit megérkezésnek éreztem. De az életem továbbra is a keresésről szól. Az útjaim is erről szóltak, amerre jártam életem során, gyűjtöttem azokat az érzéseket, amelyeket idegen emberek, környezetek hordoznak magukkal és néha egy kicsit átadnak belőlük, vágy a közvetlenség után, amit az Európán kívül élő emberek annyival jobban megőriztek, mint mi az elidegenedett Nyugaton. Nekem a megérkezés a vágyról szól, ami mindig hajt előre, hogy egyszer azt mondhassuk, beteljesedett minden, legyőztük a rosszat és győzött a mindenkiben ott lakó, csak néha megbújó, üldözött, elnyomott jó. Az utazás nekem egyben a szabadságról szól, a keresés szabadságáról, amikor az idegen emberek szemében nincs ott az ismerős környezetben megszokott jó vagy rossz előítélet. Az önpróbáról szól, hogy kivé tudok válni egy új környezetben, amikor nincsenek elvárások, csak várakozás, nincsenek kötöttségek, csak bizalom. Ezért idegenek között sokszor jobban otthon érzi magát az ember, de az igazi feladat hazahozni ezt az érzést és a saját környezetünkben, mintegy a valóságban megélni azt. Talán ez jelentheti majd az igazi megérkezést..."


Talán tanulhatnánk az utazó megérkezéséből, ahogy idegen földre talál. Talán átültethetnénk a mindennapi találkozásokba is. Könnyebb messzire érkezni, a meglepetés miatt, a kontraszt miatt. Zarándoknak lenni jó, keresni valami teljesen másban azt, aki vagyok, akivé az utazás tesz. Aztán mindezt maradandóvá tenni már nem olyan egyszerű.
Átvinni az ezer mérföldek élményét pár négyzetméterre nehéz dolog! Ahol ugyanazok az arcok vannak, ahol nem idegenek vagyunk, hanem nevünk van és megszokott helyzetünk. Igen, könnyebb megérkezni Santiago de Compostela-ba hat hét gyaloglás után, mint szerda este leülni a feleségünk mellé a konyhaasztalhoz.

Adri és Zoli három gyermekükkel egy évre Németországba költöztek.
Adri: „A nyáron vált valósággá, hogy Zoli a munkája miatt külföldre megy és a család nem akar szétszakadni. Megyünk: feleség és gyerekek az ismeretlenbe. Miért mertünk mégis belevágni? Mert így együtt maradhatunk, sőt talán egy kicsivel több időt is tölthetünk együtt, mint itthon. Megbízunk a családfőben, nem visz bennünket rossz helyre. Még egy bizonyosság: Isten ott is velünk van és ott is vannak gyermekei, akikkel találkozhatunk, megismerkedhetünk. Ez a bizonyosság, bizalom legyőzi a kisebb félelmeket, aggodalmakat."
Zoli: „Az én számomra a megérkezés felszabadulás. A döntés, készülődés, utazás megannyi kihívás, feladat, izgalom, erőfeszítés. Ezek jutalma, koronája a megérkezés. Egyfajta elernyedés. Kész! Egyúttal (egy éjszakával később) már újabb keresés, aktivitás, hiszen amibe megérkeztünk, abban helyt kell állni. További erőfeszítés árán lehet az újban talpra állni, talpon maradni.
A megérkezés tehát erősen átmeneti állapot. Ez az érzés, a megérkezni akarás hajt mégis tovább. Hiszen utasok - hazátlanok - vagyunk itt. Van egyáltalán képe, szimbóluma a végső megérkezésnek ezen a földön, amire a figyelmünket Ige és egyház egyaránt irányítja? Talán a temetőkert, vagy a mennyország ködös képe."


Ritmus. Út és érkezés, aztán megint út és érkezés. Mindez egy hosszú útban, végül egy végső megérkezésben. „Az ember élete nem más, mint a világon át Isten felé tartó mozgás" -írja Wolfhart Pannenberg.
A nagy utak és nagy megérkezések segítenek abban, hogy kicsiben is megtaláljuk, megéljük mindezt, és ez együtt, összehangolódva még érdekesebb. Közös út, közös cél, bizalom, felelősség. Gyakorlás. Mert ha a hétköznapokban nem tudjuk megélni, hogyan érthetjük meg a legnagyobb megérkezést, majd a legvégén?
Megérkezni amúgy jó, akárhogyan nézzük is. A meglepetés miatt, ami a célnál ér. A megszokott miatt, ahova vissza-visszatérünk. Vagy ha beteljesült valami, amit először megálmodtunk, kigondoltunk, amiért küzdöttünk.

Rita Afrikában, Malawiban van, tanít és segít.
„A tested már megérkezett, az érzékszerveid próbálnak utolérni, a lelked pedig meg valahol a két világ között jár. Pontosabban két kontinens, Európa es Afrika között. Sokáig, hosszú évekig készülődtem erre az útra, így számtalanszor elképzeltem, milyen lesz a megérkezés. Mégis az első percekben illúziónak, álom-szerűnek tűnt az egész, mintha egy filmet néznék, vagy egy barát nyaralás alatt készített felvételét. Aztán lassan elkezdtem magamba szívni új otthonom, Malawi minden ízét, színét és illatát. Akadt bőven bizony mindegyikből.
Megérkezni es megnyugodni. Hosszú töprengések, átvirrasztott éjszakák, kételyekkel vívott harcok után végül mertem követni az ismeretlent. És most, hogy itt vagyok, nem is értem, mi tartott vissza ilyen sokáig az elindulástól. De azt tudom már, hogy a megérkezést megnyugvás követi. A megnyugvást pedig belső kielégülés. Afrika befogadott, sőt tárt karokkal várt, én pedig örömmel bíztam rá magam az ismeretlen ismerősre. „Jó nekünk itt lenni" - mondta."


Út és megérkezés tulajdonképpen feltételezik egymást, ahogy a vágy és a beteljesülés, a munka és eredmény is. Nincsenek meg egymás nélkül. És mindez mi vagyunk. A megérkezések így lesznek aztán határkövekké, szakaszokat vágnak utunkból, változásainkat jelzik, állomásainkat. Így nem leszünk láthatatlanok.

Gábor író, nemrég jelent meg harmadik könyve.
„Két különálló kalandra bontható: lelki és a technikai megvalósulás. Egy kezdő írónál könnyedén előfordul, pláne kis hazánkban, hogy szép lassan megtanulja az összes részfolyamatot az első leütéstől a nyomdagép indulásáig. Bíztam benne, hogy a 3. könyvemnél már nem kell végigtaposnom ugyanazt az ösvényt. Mert nem hiszem, hogy Dan Brown valaha is foglalkozott azzal, mi is az ISBN-szám? Szívesen mondanám, hogy a megérkezés öröme ilyenkor még őszintébb, ám valójában jobban hasonlít a maratonfutó célszalag-áttépéséhez, az ember erősen zihál és attól boldog, hogy élve eljutott idáig.
Manapság csak 15 másodpercre lehetünk híresek, ettől függetlenül nagy többségünk az akar lenni. Az írás nálam sohasem ezt a célt szolgálta, persze útitársként olvasókat akarok magam köré, de az eddigi könyveim meghatározó életszakaszaim lezárásai: egy mozimagazinnál töltött öt esztendő összegzése, tízévnyi tékázás után kikevert emberkoktél és egy szerelem drámai krónikája. Lapozható sírkövek, amikhez nem viszek ki virágot. Magam mögött hagyott kilométerkövek egy olyan úton, aminek a tényleges végcélját még nem láthatom, de szükségem van rájuk, nehogy eltévedjek és megbizonyosodjak róla, hogy nem egyhelyben toporgok."


Igaz, valóban úton vagyunk, csak ne felejtsünk el úti célt találni, aztán meg megérkezni. Ne engedjük elveszni az ottlét örömét, sem kicsiben, sem nagyban. Megéri gyakorolni. Egy becsukott ajtó ugyanaz, mint kiszállni egy repülőből. Egy szemtől szemben való beszélgetés kikapcsolt mobiltelefonnal ugyanaz, mintha ezer kilométerre lennénk idegenként kettesben. Egy üres csésze, mint egy kézirat utolsó leütése. Jó lenni, akkor és ott.

(Köszönöm barátaimnak a párbeszédet...)

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. április 23., kedd,
Béla napja van.
Tartalom
Vezércikk

Szakács Gergely - Bella Péter - Pete Violetta
Úton a jászol felé
Az emberhez közelítő Isten

Felszín

Pete Violetta
Még közelebb...
Istentől emberig és embertől Istenig ugyanaz az irány adventben: közelebb!

Bálint Katalin
A karácsonyhoz megérkezni, nem beesni kell
Két lábbal a karácsonyhoz vezető úton - gyermekeinkre örökítjük az ünnepelni(nem)tudást?

Bölcsföldi András
Anyukám beteg
Adventi együttélések egy betegség-tünettel

Pete Violetta
A helyed
Van, hogy valakinek vagy valaminek ki kell térítenie az eddigi irányból

Magasság

Tóth Sára
A vallásosság kísértése - a beérkezettség
Úton lét vagy megérkezés?

Réz-Nagy Zoltán
A peronon
– várakozás és megérkezés

Mélység

Szakács Gergely
Egy babanapló margójára
Csssss, most születik egy „elég jó" kispapa

Nagy László
Tévutazások társaságában: utazás a jelenbe
Hová rohan János?

Miklya Luzsányi Mónika
A kicsi, a nagy, a középső meg a sokadik
Testvérstátuszok születési sorrendben

Dobóczky László
Megérkezés Istenhez
"A szerelvény esetenként hirtelen fékezésre kényszerül, kérjük, mindig szíveskedjenek fogódzkodni!"

Teljesség

Kodácsy Tamás
A bennragadt gondolat extázisa
Feszült csend a kiáltó szó előtt

Szalay László Pál
Botorkálunk a világ világosságában, vagy mi vagyunk az?
„A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be."

Szabó István
Imádkozom, tehát vagyok
El ne maradjon a lényeg az adventból, az olaj a lámpásból

Szűgyi Zoltán
Isten és gyermeke
Hátha megszán és betér hozzám mégis...

Üzenet

Bagdán Zsuzsanna
Terhes megtérés - akkor most ki szül újjá kit?
Megfogan belül és fenekestül felforgatja az életed

Bella Péter
Itt vagyok
„És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége, de szerintem a cél is az útnak a része"

Áthallások

Dull Krisztina
Az autóstoppos
Adventi gondolatok Ambrogio Lorenzetti: Angyali üdvözlet című képével

Kedvek Vera
God(ot) eljött?
Nálad is kopogtat?

Szabados Tamás
Megérkezés a lírán - és harmincon - túlra
- Gondolatok Kundera: A függöny c. könyve alapján

Miklya Zsolt
„Fiam, fiam, Absolon!"
Kép- és gondolatpárhuzamok Marc Chagall: Dávid és Absolon c. litográfiájához

Riport

Hegedűs Márk
Ünnepe forró, asztala dús...
Adventi készülődés Peterdi Dániellel

Pete Violetta
Kapcsolati jogosítványszerzés
- Bagdy Emőkével

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Gyermekbántalmazás a szomszédban?
Erőszak a családon belül – Szarka Miklós válaszol

Katona Viktor
Cél, út és megérkezés
It's your camino - a te utad

Turcsik Ferenc
Life-coaching, azaz életvezetés
Végtelen történet?

Látogatóink száma a mai napon: 3081
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 44192933

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat