belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Kedvek Vera

Az olvasás védelmében

Betűkkel nevetni és sírni - életre nevelnek a könyvek, csak kézbe kell venni

„Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer - csak ez az igazi olvasó."
Szerb Antal

A minap a könyvtárban jártam, és éppen távozni készültem, amikor két, 12-13 év körüli kislány közül az egyik az illedelmes köszönés után feltette a kérdést a könyvtáros hölgynek: merre találhatóak a regények? Hölgy kedvesen érdeklődni kezdett, mégis mire gondolt Kislány, mit szeretne olvasni? Kötelezőket? Ifjúsági regényeket? És egyébként tudja-e, hogy szerző szerint csoportosítva találja a könyveket a polcon?

Kislány választása Mikszáth Szent Péter esernyője című regényére esett végül, ezt a remek művet láttam a kezében, mikor a kijáratnál újra találkoztunk. Ekkor elcsíptem beszélgetését a barátnőjével, aki elmondta, ő bizony nem fog olvasni semmit a nyár hátralévő részében, és különben is, megnézte a Twilight-ot feliratosan, és szerinte ez éppen elég is volt...

Mindeközben én - a többi közt - egy 12 írásból álló tanulmánykötetet kölcsönöztem, melynek címe: Az olvasás védelmében - Olvasáskutatási tanulmányok, melyet elolvasva leszűrhetjük, hogy a fenti történet egyáltalán nem meglepő manapság. Főleg, ha tudjuk azt, hogy a magyarországi felnőtt lakosság 60%-a egyetlen könyvet sem olvas el egy évben (jóllehet ezt az adatot onnan is nézhetjük, hogy ezen csoport 40%-a viszont igenis olvas) - ami persze nemcsak a könyvkiadók, könyvterjesztők, könyvtárak számára jelent problémát. A keveset olvasó ember szókincse gyér marad, fantáziája kihasználatlan lesz, és nem is tud jól boldogulni a mindennapi életben. Ezért a társadalomban és a kultúrában csökken az olvasás értéke, már nem élmény- és tudásszerzésből olvasunk, hanem információszerzés a cél: gondoljunk csak bele, például egy Budapesten eltöltött nap során tulajdonképpen folyamatosan olvasunk reklámtáblákat, menetrendeket, kirakatok árlistáját, az utazás feltételeit és szabályait stb. Így nem csoda, ha a szülő a saját kezébe nem vesz egy munkanap után könyvet, nemhogy a gyerek kezébe adja azt. De vajon pusztán a szülő felelőssége az, hogy olvasson a gyerek? Vagy csak az iskoláé, a magyartanáré?

Az egyik tanulmány szerzője, Csépe Valéria, aki neves kutatóprofesszor, rámutat arra, hogy a gyerek 3-4 év alatt elér egy bizonyos szintet az olvasásban, tehát képes a szavak formáját gyorsan felismerni, és megérteni a szöveget. Ennek a szintnek az elérését kell(ene) biztosítania az iskolának, az olvasási tapasztalat megszerzése és a tudás bővülése azonban otthon, szülői felügyelettel, illetve a könyvtárban történik.

A három helyszín közül már az első, az iskola és az oktatás ezer sebből vérzik. Közeli barátom az ország első számú egyetemének tanítóképző karára jár, és saját bevallása szerint nem épp a legmotiváltabb fiatalok a szaktársai - ami talán az alacsony pontszámnak is köszönhető: idén az államilag finanszírozott, költségtérítéses képzésre a 480-ból 295 ponttal be lehetett kerülni... Tehát egy gyengébb érettségivel és gimnáziumi teljesítménnyel is felvételt lehetett nyerni, és jóbarátom szerint nem is nehéz bennmaradni a szakon. A könnyű bekerülés és bennmaradás persze a gimnáziumi tanárok képzésére is érvényes (gimnáziumom gyakorlóiskola volt, és nem egy „kistanár"-nak javasoltuk volna a szöveges értékeléskor szívünk szerint, hogy inkább ne tanítson...). Az érem másik oldala persze az, hogy meglehetősen alacsony a pedagógusok megbecsültsége és fizetése - így pedig belátható, hogy nehéz motiváltnak, lelkesnek lenni. Ezzel együtt az egyetemeken a fiatalok gyakran elavult módszertant tanulnak és alkalmaznak később, amikor munkába állnak. Nem élnek például az információs és kommunikációs technológiák adta lehetőségekkel, jóllehet Józsa Krisztián, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének egyetemi docense 2006-ban egy kutatás során bizonyította, hogy hátrányos helyzetű tanulók olvasási képessége fejleszthető, számítógéppel segítve. Egy másik tanulmány szerzője, Gombos Péter gyerekirodalom-kutató óv attól, hogy azt gondoljuk: az internet és a könyv konkurenciái egymásnak: az internethasználók 82%-a már vásárolt elektronikusan, és a legtöbben könyvet!

A módszertan elavultságát mutatja az is, hogy a gyerekek szövegértésből rendszeresen alulmaradnak más európai országokhoz képest. Ebben javulást hozhat, ha egyrészt a tanárok és a diákok közt élénkebb lenne a kommunikáció, nem frontális tanítás folyna, ha nem a tanár lenne a domináns, és a diákok több pozitív megerősítést kapnának. Az élénk kommunikáció részeként a tanárnak olyan kötelező olvasmányt kellene feladnia a gyerekeknek, amelyet szívesen el is olvasnak. Gombos Péternek a Magyar Olvasástársasággal 2009 elején végzett felméréséből derült ki, hogy a magyartanárok nagy része 80 évnél újabb művet nem ad fel kötelező olvasmánynak, nemhogy kortárs irodalmat... Ehhez képest Finnországban hagyományosan része a kötelezőknek a kortárs gyerekirodalom - nem csoda, hogy kimagaslóan jók a finn gyerekek szövegértésből. Itt érdemes megemlíteni Nógrádi Gergely Klasszikusok újramesélve című könyvsorozatát: 8 művet, köztük az írásom elején említett Szent Péter esernyőjét is újraírta, újramesélte a szerző. Kérdés, hogy vajon így elolvassák-e ezeket a műveket a gyerekek, és, hogy „szabad"-e ilyen formán átírni egy művet? És ebben az esetben szerzőként Mikszáth Kálmán, vagy Nógrádi Gergely nevét kell feltüntetni? Hozzá kell tennünk, hogy ez a törekvés egyébként nem példa nélküli a magyar irodalomban: Benedek Elek a Toldit írta át, az eposztrilógiából egy prózai művet szerkesztett.

Másrészt át kellene gondolni az erősen irodalomtörténeti alapú irodalomoktatást: annak kellene lennie a célnak, hogy a gyerek szeressen olvasni, és szívesen beszélgessen arról, hogy az ő olvasatában miről szól a regény - hiszen minden olvasáskor újraíródik a regény: két ember számára nem ugyanaz a jelentés, de még egy ember számára sem, élete során... Az olvasatok megosztásakor pedig nem az a cél, „hogy keressük az egyedül üdvözítő értelmezést, hanem hogy megismerjük egymást" (Szvetelszky).

A szülő felelőssége ott kezdődik, hogy olvasott-e a gyereknek, amikor még kicsi volt. Vekerdy Tamás pszichológus és Komáromi Gabriella irodalomtörténész tanulmánya is a mellett érvel, hogy a mese fontos, hiszen nemhogy elvezet a realitástól, hanem megoldási javaslatokat, mintákat ad az élethez, és mindez a gyerekek nyelvén, szimbólumok segítségével történik. Hiszen a gyerekkel nem tudunk beszélni a félelmeiről, szorongásairól, de egy sárkányos mesét elolvasunk neki, amiben a legkisebb királyfi (azaz a gyerek) elindul, útja közben segítőkre lel, és végül megküzd a sárkánnyal. A minták pedig maradandóak: vajon mi nem találkozunk időről időre a magunk sárkányával? És vajon nem lelünk útközben segítőkre, Segítőre? Vekerdy írását főleg (fiatal) szülőknek ajánlom szeretettel: életkor szerint javasol jó gyerekkönyveket, melyeket érdemes felolvasni, vagy a gyerek kezébe adni.

Az iskola és az otthon mellett a harmadik helyszín a könyvtár, amit az első két helyszínnel szemben ki tud kerülni a gyerek: ha nem akar, nem megy be. De egyre gyakrabban bemegy, és kölcsönöz is. Péterfi Rita szociológus és olvasáskutató tanulmányában olvashatjuk azt az adatsort, mely 8 Pest és Vas megyei könyvtár 13-14 éves használói által leggyakrabban kölcsönzött 20 szerzőt és a kölcsönzések számát mutatja, 2003-ban és 2008-ban. Az olvasók ezen kis szelete is mutatja a magyar olvasáskultúra amerikanizálódását: míg 2003-ban az első húszban 6, addig 2008-ban már csak 4 magyar szerző szerepelt; a 2003-ban első helyen álló Mikszáth Kálmán 5 év alatt a 4. helyre „csúszott vissza", és három külföldi szerző előzi meg. Ami a kortárs írókat illeti: 2003-ban Sohonyai Edit szerepelt a lista 18. helyén, 2008-ban pedig Böszörményi Gyula pedig a 9. volt. A beiratkozott olvasók száma az 5 év alatt közel 300 fővel csökkent ugyan, de a kölcsönzések éves száma átlagosan nőtt: 2003-ban egy főre 10 kikölcsönzött könyv jutott, 2008-ban már 13 - ami havonta egy könyvet jelent!

Tehát úgy tűnik, van remény - bár a módszertant és a szülői hozzáállást megreformálni nem egyszerű feladat, mégis azt remélem, sokan vagyunk úgy, ahogyan Gárdonyi Géza, és ezt tovább is adjuk: „Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség..."

Hozzászólások

Jelenleg nincsenek hozzászólások.


Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. augusztus 22., csütörtök,
Menyhért , Mirjam napja van.
Tartalom
Vezércikk

Pete Violetta
Lépni egy merészet
Előrehaladni az ismeretlenbe - tudatlanság, vagy hit?

Gondolkorzó

Kádár József
Volt jegy, nincs jegy - melyik értékelési formától tanul jobban a gyerek?
Az új közoktatási törvény búcsút mond a szöveges értékelésnek

Felszín

Kókai Géza
Áldás és átok, avagy hittant tanítok
Félelmek és örömök - a tanári asztal másik oldaláról

Bölcsföldi András
Circus Hungaricus
Előtted a porond, éld át az előadást!

Szakolczainé Gál Éva
Élethosszig való tanulás
Tréningek, képzések tanfolyamok korhatár nélkül, előfeltétel: motiváció

Kádár József
Apáról fiúra - Példakép vagy átok?
Generációk kölcsönhatása: a formálás felelőssége

Magasság

Nagy Dávid
A tudás hatalma
Fára mászva hódítsuk meg a Holdat?

Nagy Dávid
Bicikli, puding, vallás
Mi lehet a közös a Kalasnyikovban és a logikában?

Gueth Péter
Mikor kötöznek le?
Sötéten tartva vagy fájdalommal megvilágítva értékesebb az elme? – Szókratész és Platón a tanulásról

Tóth Sára
Mire épül a tanári tekintély?
A mai órán elsajátítandó anyag: felnézni valakire valamiért

Pete Violetta
A kételkedés mesterei
Van-e előre haladás visszaesések, kételyek, gyötrődés nélkül?

Mélység

Nagy László
A tanár, aki igazán szeret
Ami átadható: odaadás, lelkesedés, szenvedély

Kedvek Vera
Tanulási nehézségek - diszlexia, diszgráfia
„Vedd és olvasd!" - De hogyan, ha nem megy ilyen egyszerűen?

Ferenczi Zoltán
Szenvedélybetegséget támogató iskolák
Az egészségtelen iskola ismertetőjegyei

Teljesség

Kósa Balázs
Pár szó a misztikáról
Amit állíthatok Istenről és amit nem - apropó meddig is ér a Szentlelked?

Bella Péter
Tiszteld apádat és anyádat!
„Majd pont a fatert meg a mutert?!"

Pete Violetta
Tanítványképző - nyári tábor a Szilágyi Dezső téri gyülekezettel
Amit a Mestert követőnek tudni kell

Üzenet

Kutasy Zsolt
Ál-liberál és a szabadság valósága
Bibliai alapok és emberi törekvések az oktatásban

Rácz Róbert
Példaadással a tanításban
Tanulj, hogy taníthass, légy hiteles, hogy hitelessé tehess, légy nyitott felfelé, hogy másokat is megnyiss!

Kedvek Vera
Az olvasás védelmében
Betűkkel nevetni és sírni - életre nevelnek a könyvek, csak kézbe kell venni

Áthallások

Dull Krisztina
„Sajnos, a teológiát is!" Sajnos?!
„Ment-e a világ a könyvek által elébb?" - érdemes-e egyáltalán belefognunk a tanulásba?

Miklya Luzsányi Mónika
Hitlovagok, tanítók, mesterek
Akik nyomot hagytak bennünk

Géczy Ráhel
The End... véget ér a film?
Tanárfigurák a vászonról, akiket a saját katedránkon is szívesen látnánk

Horváth Dániel
Életet tanulni Tréfából, szelídséget a gyűlöletből
Ahogyan Milan Kundera főhőse érzelmekre lel

Riport

Géczy Katalin
Gondot viselj magadról és a tudományról!
Évkezdés egy igazgató szemszögéből: milyen törekvései vannak egy ifjú református iskolának?

Nagy Tamara
Hittan(ulás), Istenkép(zés)
Honnan veheted a vallásod?

Dobóczky László
Tanítani régen és ma
Elhivatottság a tanári asztalon innen és túl

Kitekintés

Miklya Luzsányi Mónika
Játék és tanulás
Legyen Ön is hittan ötös!

Gaszner Veronika
Búzamagból kenyeret
Különbségek és egyezések: Waldorf, vagy klasszikus oktatás?

Látogatóink száma a mai napon: 2901
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45125749

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat