belépés | regisztráció RSS

Korábbi számok Elküld Nyomtat Üzenet

Koczor Tamás

Ruha teszi az embert

Fügefaleveleink

A múlt század negyvenes éveiben volt Pécsett egy Heinemann Henrik nevű szabó, ruházati bolt tulajdonos, aki meglehetősen nagy tekintélyt vívott ki színvonalas árukínálatával. A cég szellemes reklámszlogenje így hangzott:
Hej, nem a ruha teszi az embert, Heinemann-ruha teszi az embert!

Bizony, nagyon is a ruha teszi az embert. A ruha és minden más, ami rangot, gazdagságot, státuszt hirdet.

Még Trabantos koromban történt, hogy egy rokonunk arra kért, hogy
a nagyon mutatós autóját hozzam el a repülőtérről, mert szerette volna biztonságban tudni, amíg ő elrepült. Így módom nyílt, természetesen csupán egy őrzött parkoló keresése miatt, végigautózni a városon a luxuskocsival.
A különbség tapintható volt. Nem csupán abban, hogy halkabb volt a motor hangja és gyorsabban szökkent induláskor, mint az én Trabantom, hanem a többi autós viselkedésében. A kereszteződéseknél beengedtek, a sávban letértek előlem. Egyszóval tekintélyem volt az úton. Persze nem vettem észre mindjárt, inkább meg voltam hatva, hogy milyen udvarias ma mindenki. Idővel aztán rájöttem, hogy ez kizárólag a kocsinak szól.
Másnap a Trabantomat nem engedték be semmilyen kereszteződésnél, és nem tértek le egy sávban sem előlem.

Már nem küzdök a társadalom ezen logikája ellen, inkább megpróbálok együtt élni vele. Tudom, hogy nem szabad lebecsülni az emberek ítéletét. Ha egy szerencsétlen sorsú embernek valaki tanácsot ad, azt kell ajánlania, hogy akár az utolsó pénzén is vegyen egy rendes öltönyt, mert munkát csak jólöltözött ember kap. Tudom, hogy nagy jelentőssége van annak, hogy egy tárgyaláson ki mit vesz magára. Ugyanígy fontos a márkás óra, a névjegykártya, a mobiltelefon. Szélesebb körben számít a lakás, a nyaraló, a kutya és a többi státusszimbólum. Korunk embere megtanult mindezzel ügyesen bánni. Tudja, hol az ízlésesség határa. Tudja, hogy mi az, ami letarol vagy megbotránkoztat, együttérzést mutat vagy éppen csábít. 

A keresztyénség hiábavaló törekvései

A keresztyén felfogás próbál kísérleteket tenni arra, hogy egyenlő elfogadtatásban részesítse a különböző státuszokban levő embereket, de nem nagyon sikerül neki. Jakab levele már figyelmeztet: „Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: „Te ülj ide kényelmesen”, a szegényhez pedig így szóltok: „Te állj oda”, vagy „Ülj le ide a zsámolyomhoz”, nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká?” (Jak 2.2-4)

Az a szándék, hogy megmutassa, hogy a gazdagság, és főképp az ezt bemutató magatartás kísértés, és jobb helyzetben vannak a szegények, sokszor vall kudarcot. A gazdag ifjúról szóló történetben a tanítványok is csodálkoznak, hogy Jézus miért engedi el a szép ruhás embert. Számukra a gazdagság – hasonlóan az ószövetségben gyakran fellelhető felfogáshoz – Isten áldását jelenti. Jézus azonban tudja azt, hogy milyen, amikor a ruha teszi az embert. 

Lemeztelenítve

Mostani gondolkodásunk nem a szegénység-gazdagság témáját szeretné körüljárni, hanem azt, amikor ezt kommunikáljuk valahogy. A jézusi példázatban azt az embert, aki nem öltözik fel tisztességesen a királyi menyegzőre, kidobják. Ez nem szegénység-gazdagság kérdése, hanem kommunikáció.

Azokban a társadalmi törekvésekben, amelyekben szerették volna eltüntetni a gazdagság-szegénység létét, ott a kommunikációra, a ruházatra is figyeltek. Jól emlékszem, hogy a mi iskolánkban sok évtizeddel ezelőtt kötelező volt a köpeny viselése. A furfangos diákok persze mindig megtalálták a kiskapukat, de a szándék egyértelmű volt: ne derüljön ki, ki szegény és ki gazdag. Úgy tudom, ezt újra több helyen bevezették.

A megalázás egyik formája az, amikor az embert megfosztják a ruháitól. A lefokozás a katonai rangjelek letépésével párosult. A haláltáborok borzalma jobban megfogalmazódik az emberek lemeztelenítésében, mint a megölésében.

Esterházy Péter általam nagyon szeretett családregényében leírja, hogy az édesapjának mindig voltak elvei, amiket az élet legkülönbözőbb helyein elő tudott rántani. Aztán eljött az idő, amikor már neki sem volt semmije, főleg ruhája, teste és élete, amiből elő tudott volna rántani bármilyen elvet, „vagyis amikor jó esély kínálkozott végre a beszélgetésre, akkor meg nem lehetett ráismerni. Nem apám, úgy meg minek, ha lehetne is.”

Dsida Jenő hálóing nélküli verssorai talán nem ennyire kegyetlenek, de azért fájdalmasak: 

„És hirtelen és furcsán ráijedtem, hogy ami eddig élt,
csak a ruha: kabát, kalap, harisnya és cipő volt,
nadrág, nyakkendő, kesztyű és puha ing,
mely fedez és véd a zord hidegtől,
véd és takar magamtól engemet:
jaj, elvesztettem minden szál ruhámat, önmagamat
és védő ingemet.
Nem vagyok már senki tisztelt barátja, kit köszönteni illik,
nem vagyok senki teremtett asszony szeretője,
se lapok munkatársa nem vagyok, se kártyapajtás,
törzsvendég a klubban, se szerkesztő úr többé nem vagyok; se vándor,
aki meredélyre kaptat se út, se cél – és költő sem vagyok,
csak ember, aki minden idegével
lágy takaró s melengető vacok után sír
és csak áll a nagy sötétben
s meztelenül
Isten előtt vacog.” (Hálóing nélkül – részlet) 

Pál azt írja: „Mert mindnyájunknak lelplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.” (2Kor 5.10)

Pilinszky János ugyanerről a napról ezt írja: „Az a nap, az az óra/ mezítelenségünk felmagasztalása lesz.” (Pilinszky: Mielőtt)

A meztelenség felmagasztaltatik, ha az ember maga vetkőzik le. A mondanivaló akkor is hasonló, az ember maga választja a kitárulkozást, a sebezhetőséget, a teljes őszinteséget. Ez szép pillanat.

Pilinszky azonban nem erről ír. A szembesülésben ott van a szégyen. Az utolsó ítéletben, az utolsó találkozásban ott lesz annak az érzete, hogy semmink nincs. Talán valami olyan, most még ismeretlen érzékenységgel döbbenünk rá, mennyi mindent elrontottunk, valami mély fájdalom tölt el azok miatt, akikkel rosszat tettünk. Talán elsiratjuk életünk minden bűnét.
Így magasztaltatik fel mezítelenségünk. És talán lesz, aki betakar.

Mindennek az alapja azonban az, hogy Isten ugyanígy lecsupaszította magát. Nem csupán abban, hogy lealázta magát emberré. Isten akkor mutatja meg magát leginkább, akkor látható legtisztábban az, amit irántunk érez, amikor meztelenül függ a kereszten.

 

 

Hozzászólások

1. Pete Violetta - 2011-12-05 12:03:55

Szociális szépségszalon. Ezt a gondolatot szeretném rátok bízni a mellékelt linkkel egyetemben, mint  agyülekezetek számára is lehetséges diakóniai és missziói ötlet. Mert a ruházatot "kultúrális szignálok" címszó alatt a kommunikációkutatás a nonverbális kommunikációnkhoz sorolja, ami összességében 97%ban határozza meg amit elérulunk magunkról. Az amit valójában monjunk, mindössze 3% ehhez képest. Ezt a 93%-ot adhatjuk egy-egy munkakeresőnek. Pár órányi szolgálattal jelentős életminőség javulást. Szerintem nagy ötlet.



Bejelentkezés után Te is hozzászólhatsz!

BEJELENTKEZÉS  REGISZTRÁCIÓ

További cikkek:
2019. október 21., hétfő,
Orsolya napja van.
Tartalom
Gyertyánként

Jakus Ágnes
A karácsony közepe
A legjobban azt szerettem...

Géczy Katalin
Adventi hangoló
Felcsendül, árad és átjár

Bagdán Zsuzsanna
A Prédikátor és a kabát
Igemeditáció gyertyákkal

Bölcsföldi András
Adventi fényfüzér
Izzó szeretet

Pete Violetta
Koszorú-meditáció
Kifelé a körből

Gondolkorzó

Szakács Gergely
Ami látszik és ami nem...
A sajtóhatalom diktál, vagy egyes kezdeményezések jobbak, mint mások?

Felszín

Pete Violetta
A tökéletes nő egy férfi?!
Minden határon túlmennek a divatcégek

Erbach Viola
Külső és ami mögötte van
Mi van, ha a belsőből fakad a máz?

Hajduk Zsófia
What Would Jesus Wear
Amit a pólód mond rólad…

Magasság

Juhász Ábel
Az egyházi „dísztárcsa”
Megújulás vagy cicomázás?

Tóth Sára
Szerepeink, és ami mögötte van
Mitől is vagyok keresztény?

Miklya Zsolt
Te ki vagy?
Csak a gyerek, a bolond és a költő privilégiuma a szerep?

Mélység

Miklya Luzsányi Mónika
Békából királyfi
Egyszer volt, hol nem volt a felnőtté válás és a párkeresés

Miklya Luzsányi Mónika
On-line személyiség – ki vagy te?
kishercegnő86 hozzászólt a tevékenységedhez…

B. Tóth Klára
Sült krumpli gyertyafényben
Ünnep még a fogyasztói idők előtt…

Teljesség

Szűgyi Zoltán
A gondnok karácsonyáról
Áthatol a fenyő illata

Péter-Szarka Katalin
A mi márkánk
Miről árulkodik a címkéd?

Pete Violetta
Egy szép ünnepi napon Pilátus udvarában…
A felszínen túl

Üzenet

Bella Péter
Hogyan rontsuk el az ünnepeinket?
a visszájáról

Bagdán Zsuzsanna
Megorrolva a karácsonyillatra
Kiszagolható-e, hol van az igazi karácsony?

Koczor Tamás
Ruha teszi az embert
Fügefaleveleink

Áthallások

Dull Krisztina
János szomorú
Egy festmény üzenete a ma karácsonyának

Hancsók Barnabás
Tükör által homályosan?
Mit nem veszünk észre…

Riport

Szoták Orsolya
„Azt szeretem, ha jönnek!”
Különleges pillanatok egy lelkésznő életéből

Kitekintés

Hajdú Éva
Október 31. Wittenbergben
Búcsúcédula, reformáció emlékfesztivál, kolostor, Halloween.

Látogatóink száma a mai napon: 5762
Összes látogatónk 2000. november 01. óta : 45556994

Copyright © 2009 Közös(s)Ég Magazin, Minden jog fenntartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat