Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Krisztus a mi életünk

KRISZTUS A MI ÉLETÜNK
Alapige: Kolossé 3, 1-17


"Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kolossé3,4)

Ebben az igeszakaszban világos tanítás hangzik el a Jézus Krisztusban való drága hit megélé-sének lényegéről, komolyságáról, dinamizmusáról.
Az apostol által bevezetésként használt feltételes mód „Ha tehát feltámadtatok a Krisztus-sal.”(3,1) azonnal nyilvánvalóvá teszi, hogy a következőkben elsősorban azokhoz kíván szólni, akik teljesen odaszánták életüket, és Krisztus számára elkötelezettek. Itt egyértelműen a feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztusban hívők felé fordul, azok felé, akik nemcsak ajkukkal tisztelik Őt, hanem teljes szívből szeretik, követik, akiknek Ő lett a mindenük, az ÉLETÜK. „Krisztus, a mi életünk.”(3,4)

„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!” (3,2)

Alantas vagy magasztos? Milyen találó a magyar nyelv, amikor két lényegre törő, mélyen a gyökerekre tapintó szóval tudja kifejezni, hogy mi milyen eredetű!
Van lenti, alantas, aljas, tehát ördögi és van, ami fenti, magasztos, tehát mennyei.
Veszélyes világban élünk, és naponta éles helyzetekbe kerülve a vagy - vagy kérdéssel kell szembe-sülnünk. Egyáltalán nem mindegy, hogy mit fogadunk el és be, hogyan élünk, viselkedünk, mihez ragaszkodunk. Vagy a földi az alapértékünk, vagy a mennyei!
Keserű tapasztalatainkból kiindulva tudjuk, hogy a bennünk eredendően uralkodó bűn borzalmas tor-zulásokat, végzetes hangsúlyeltolódást és tragikus diszharmóniát eredményezett. Őszintén bevallhat-juk, hogy mivel a bűn uralkodott rajtunk, mélyen belefeledkezve, szinte megszállottan törődtünk a földiekkel, miközben - Jézus szavai szerint - szánalmasan és keservesen bajlódtunk a „mollyal, a rozs-dával és a tolvajokkal”. Beláthatjuk, hogy Krisztus kegyelme nélkül csak a földiekben tudtunk gon-dolkodni és tulajdonképpen mindennel törődtünk, csak azzal nem, amivel igazán kellett volna.

„…ezek miatt haragszik Isten.” (3,6)

Ebben az igeszakaszban Istenünk az Ő gyermekeitől a legradikálisabb szakítást várja el min-den bűntől, amikor ezt mondja: „ Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul.”( 3,5) és „vessétek el magatoktól”. ( 3,8) Vagyis irtsatok ki mindent, ami lehúz, mert istentelen, sötét, földi és testi.
A hívők számára örök figyelmeztetésként kétszer hat súlyos bűnt említ a szentíró, melyek miatt harag-szik Isten! Ezek a következők:
Paráznaság, tisztátalanság, szenvedély, gonosz kívánság, kapzsiság, bálványimádás.
Harag, indulat, gonoszság, istenkáromlás, gyalázatos beszéd, hazugság.
(Aki belép a Sopron főterén lévő Bencés templomba, kőbe faragva szembesül-het a hét főbűnnel. Elgondolhatjuk, hogy nem volt egyszerű dolguk a kőfara-góknak, de hatásosan megoldották nem mindennapi feladatukat, mert aki veszi a bátorságot, és figyelmesen szemügyre veszi azokat, szívből elborzad.)

Nagyon kell a mennyei figyelmeztetés, mert az ördög a nagy hitető és altató, aki embergyilkos volt kezdettől fogva, igyekszik mindent felhígítani és összemosni. Ezek a felsorolt bűnök korunk embere számára szinte már észrevehetetlennek, és mivel megszokja, természetesen épül be eszmerendszerébe, legfeljebb a látszat kedvéért igyekszik olykor-olykor elkendőzni, takargatni, rosszabb esetben szinte büszkélkedik is ezekkel. Mi ne tegyük! Isten figyelmeztet minket! Vigyázat, életveszély!
Ami Isten szerint utálatos és kiirtandó, azt mi ne dédelgessük, hanem határozottan szakítsunk vele!
Isten azért haragszik, sőt azért gyűlöli a bűnt, mert az az Ő szentsége számára elviselhetetlen, elbor-zasztó. Tartsunk önvizsgálatot, és mi is borzadjunk el és meneküljünk ki ezekből.

Dániel bűnvalló imádságával imádkozhatunk ma is:
„Ó, Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik sze-retnek és megtartják parancsolataidat! Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet, és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is.”
Dániel 9, 4-7


„Krisztus, a mi életünk…” (3,4)

Csak a Krisztus szeretetében elmélyült „elrejtett” lélek tud hitelesen bizonyságot tenni arról, hogy Krisztus az én életem! Csak az, aki gyermeki hittel belesimult az Atya akaratába, akinek szíve együtt dobban Urával, mivel tudja, hogy Megváltója, aki életét adta érte a kereszten, személyesen az életet jelenti számára. Jézus Krisztus mondja:
„Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.” János 6,63
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.” János 3,36
„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” János 14,6
„Én vagyok a feltámadás és az élet.” János 11,25
„Én vagyok az életnek kenyere.” János 6,35
„Én élek, és ti is élni fogtok.” János 14,19

Amikor az ÉLET, Jézus Krisztus megjelent az életünkben, általa minden megváltozott, minden újjá lett. Ő az, akivel együtt lehetünk „elrejtve az Istenben” (3,3), és csak Őbenne lehetünk „szentek és szeretettek” (3,12). Ó micsoda védettség, rejtettség, biztonság az, amit az Úr Jézus Krisztus kínál!
Szükségünk van rá, egyszerűen nem élhetünk nélküle! Tudjuk, hogy nélküle nem volt nyugalom a lelkünkben, bőven volt viszont aggodalmaskodás, idegesség, szorongás és zaklatottság.
Nélküle nem volt könyörületes a szívünk, csak érzéketlen, hideg és kegyetlen.
Nélküle nem volt bennünk semmi jóság, sem alázat, sem szelídség, sem türelem.
Nélküle nem volt bennünk semmi mennyei, csak testi, földi és ördögi. (Jakab 3,15)

Akik befogadják Jézus Krisztust, életükben gyökeres fordulat áll be. Mivel a Szentlélek áldott munká-ja nyomán új élet fakad, ezért a hívő szelíden fogadja a beoltott igét, és igyekszik a legkomolyabban venni, megbecsülni és megélni mindazt, amit Isten mond. A Krisztusban hívő, mennyei Urának paran-csát követő ember többé már nem a maga feje után megy, nem a maga elképzeléseit, kis egzisztenciá-lis céljait próbálja mindenáron megvalósítani, hanem önként tud belehelyezkedni Istene akaratába.
„Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jósá-got, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak.” (3,12-13)

„vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (3,4)

A hívő ember reménykedő ember, mivel tudja, hogy amit Isten mond, az igaz!
„Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” ( 1Korintus 2,9)
Igyekezzünk mindenkor készen és aktív szolgálatban munkálkodva várni visszatérő Urunkat! Addig is az Úrtól kapott legdrágább feladatunkat kell teljesítenünk, hogy szüntelenül az odafennvalókat keres-ve, azzal hűségesen törődve, jól sáfárkodva, hirdessük Jézus Krisztust, az egyetlen megoldást.
Jézus mondja: „Aki hisz énbennem, ahogy az írás mondja, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (János 7,38 )
Küldetésünk betöltése a lelkek mentése.
Isten Szentlelke adjon erőt, hogy hitelesen, őszinte természetességgel tudjuk továbbadni az evangéli-umot, a mi drága Megváltónktól, Jézus Krisztustól kapott életmentő igét
Felszökken a víz, s átfolyik a márványcsésze öblibe,
Túlcsordul most a második, a vízét zuhogva önti le:
Megtölti ez a másikat, s már víz pezseg a mélyiben.
Mindegyik vesz, mindegyik ad, árad és pihen.
Conrad Ferdinand Meyer: A római kút

Isten igéje a mennyei forrás soha nem apad el! Mi se hagyjuk el az élő vizek forrását, az éltető Igét, amit az Úrtól folyamatosan kapunk, szelíden befogadva engedjük, hogy naponta szívünket színültig megtöltse. Csak így fogjuk tudni azt másoknak is továbbadni! Csak így válhat valósággá életünkre nézve: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (3,17) Csak így válhat életünk Isten akarata szerint szolgáló, békességszerző, szere-tetet, örömet sugárzó életté!

Szolgáljunk hát bátran, teljes erőnkkel feltámadott Megváltónknak, Jézus Krisztusnak!

Bp, Kálvin téri Református Templom

2009. augusztus 31.

Trencsényi László
református lelkipásztor

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 126, összesen: 450894

  • 2020. szeptember 23., szerda

    Három történet kilátástalan helyzetről, célokról és hiányukról, romákról és nem romákról, kiutakról és úttalanságról.
  • 2020. szeptember 22., kedd

    A 72 óra kompromisszum nélkül háromnapos önkéntes, ifjúsági akcióját idén ősszel immár 13. alkalommal rendezik meg. Az október 8-tól 11-ig tartó progr...
  • 2020. szeptember 22., kedd

    Hiánypótló felmérést indított el a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ifjúsági Bizottsága. A kutatás átfogó képet adhat a keresztyén egyháza...
  • 2020. szeptember 20., vasárnap

    Pál apostol Istenben megerősödve, a Krisztusban kapott kegyelemben lehetett bátorrá, hogy kimondhassa az igazságot – ez a Pál védőbeszéde című monodrá...
  • 2020. szeptember 17., csütörtök

    A Bajcsi Norbert élettörténetéből készült monodráma főszereplője a döntést hozó ember, aki még a legkilátástalanabb helyzetben is kérhet és várhat seg...
  • 2020. szeptember 16., szerda

    Csak figyelt, és néha kérdezett: „Na, most hogyan tovább? Visszaforduljak, mondd?” Rácz Kornélia írását ajánljuk.
  • 2020. szeptember 15., kedd

    Tartalom és forma harmóniája valósul meg a Csendesedő webshop keresztyén üzeneteket hordozó kézműves termékein, amelyek esztétikusságuk mellett a lelk...
  • 2020. szeptember 14., hétfő

    Az egyházon belüli szolidaritásról, a Szentírás tekintélyéről, az elnéptelendő református közösségekről és a misszió új útjairól is szó esett a barany...
  • 2020. szeptember 13., vasárnap

    Hogyan élték meg a járványhelyzetet a hazai keresztyén könyvkiadók, milyen újdonságok megjelenésére volt lehetőségük és terveznek-e a Könyvhéttel? Kör...
  • 2020. szeptember 10., csütörtök

    Ezzel a címmel készült dokumentumfilm a Rákospalotai Javítóintézet intézményi lelkészének szolgálatáról. Kerekes Szabolcs egy évtizede kitartóan látog...